Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 50. szám

199 nyileg van megállapítva. — Ha tehát a kötvény feltété- | leiben az foglaltatik, hogy a biztosítás a dij kifizetése j után lép hatályba, — vagy hogy a dij fizetés elmulasztása miatt a biztositás hatályát veszti, — ennek csak azon jelentőség tulajdonítható, hogy a már perfecté vált szerződés megszűnik a biztositóra kötelező lenni, ha a már lejárt díj lehetséges s tartozott kifizetése elmulasztatik; tehát a dij fizetés nem halasztó feltétel, — hanem a dij fizetés elmulasztása feloldó feltétel — melynek következtében a már perfect szerződés hatályát vesztheti, ha ezen mulasztásnál a biztositót mora terheli. A mulasztás okaira kell tehát vissza menni. — A jelen esetet illetőleg ha a B. okirat által a dij fizetése igazoltnak nem tekintetnék is, — s ha állana is alperes azon állítása, j hogy a tűzkár a dij megfizetése előtt történt : de mint- j hogy a biztosító fizetni nem tartozik a dijat addig, mig j a biztosítási kötvény részére át nem adatik, — épen ugy J mint a biztosító (társulat) a kötvényt nem tartozik ki- ! adni dij fizetés előtt, — felperest a dij fizetés elmu asz- j tása miatt a törvényes késedelem nem terhelné; mi vei j C. szerint a bizf. kötvény aug. 13-kán adatott postára, ; — az tehát a tűzkár előtt a biztositónak nem is kézbesi- | tethetett; annálfogva arra nézve a fizetés ideje akkor még ! be sem következett, a B. okirat azonban igazolja, hogy ' felperes a dijt kifizette, még mielőtt a kötvény elkülde- j tett volna, és így be sem várta azon időt, midőn a dij tőle ! követeltethetett. A kir. tába f. év márcz. ?8. — 1536. sz. a. a j tszéki ítélet megváltoztatásával felpereseket keresetükkel ' elutasította — következő indokokból: „A ker. törv. 468. §. szerint a biztosítási ügylet ér- i vényességéhez írásbeli szerződés szükséges, mely írásbeli | szerződéssel azonban egyenlőnek tekintendő a biztosító által kiáliitott. kötvény, vagy pedig az elfogadott ajánlat- j nak a biztositó könyveibe történt bevezetése. — A felek \ kölcsönös jogai s kötelezettségei megállapítására nézve j tehát a bizt. szerződés feltételei szolgálván irányadóul, ! — a 468. §. szerint a biztositás feltételei az írásbeli szer- \ ződéssel egyenlő joghatályu kötvénynek esetleg az elfoga- j dott s a biztositó könyveibe bevezetett ajánlatnak tártai- j ma által határozvák meg." „Jelen esetet illetőleg tekintve, hogy a keresethez j A. alatt csatolt kötvényen kitüntetett ácalános bizt. fel- i tételek 4. §-ban határozottan az van megállapiva, hogy j a biztositás csak a dij kellőleg teljesített lefizetése után lép érvénybe; de tekintve azt is hogy a 2. sz. a. csatolt s valódiságára nézve nem kifogásolt s felperesek ajánlatát képező okmány tartalma szerint is felperesek a velők közlöttnek elismert feltételek alatt kívántak biztosítani; alp. társulat pedig felpereseknek ajánlatát a kötvényen foglaltató feltételek alatt fogadta el: nyilvánvaló, hogy a felek kölcsönös beegyezésével elfogadott s fentórintett feltételhez képest a biztositás érvénybe lépettnek csak az esetben tekintethetnék, ha a dijnak a biztosításra ajánlott tárgy leégése előtt megtörtént kifizetése igazoltatnék. — Már pedig ezt bebizonyítani felpereseknek nem sikerült; mert ha figyelmen kívül hagyatnak is azon különben lényeges ténykörülmények, hogy 1-ső r. felperes mint alp. társaság ügynöke a kérdéses biztozitás iránti ajánlat tételnél nevét elhallgatta s mint 2-od r. felperes társa szerepelt, — hogy a 2. sz. a. csatolt s aug. ll-kén kelt ajánlat azon rovatában, hol a biztosításra netán adott foglalónak kell kitüntetve lenni, — ily fizetésről említés aem tétetik, — hogy a 3. sz. a. mellékelt s aug. 14-kén kelt jelentés V-ik pontja alatt sem állitatik az, hogy a felperesek részére 22137. sz. a. kiállított kötvényre a biztosítási dij kifizettetett volna, — végre hogy a csak aug. 13-kán kiállított kötvénv szerint meghatározott dij mennyisége előbb t. i. aug. ll-kén már az ügynök előtt tudva sem lehetett, — a B. alatti nyugta annak bizonyítására, hogy a dij már aug. 11 kén tehát a tűzkár eset előtt kifizettetett — egyátalán nem szolgálhat — miután az épen egyik feli teres tára által van kiállítva, — a felperes részéről kiáliitott okmány pedig harmadik személyek elleneben biztositó erővel neai bir." A legfőbb ítélőszék a kir. tábla ítéletét indokaiból helybenhagyta.-'' (1877. jun. 18. — 39!). sz. a.) A Semmitöszéktol. Azon kérdés eldöntése, váljon az ügylet emgkötötlnek tekintendő-e^ nem az illetőség megállapításához, hanem az ügy érdeméhez tartozik. L ö v i n g e r L. vágnj helyi kereskedő — Kositsch M. galantai kereskedő e. a vágujhelyi járás mint keresk. biróság előtt f. év febr. "23. pert indított 51 frt 4.8 kr. miiit alperes részére szállított 2 hordó szilvaiz ára fizetésére. A járás — mint keresk. biróság alperesi kifogásokra magát illetéktelennek mondotta ki f. év márcz. 12. hozott végzésével, mert a kereseti ügylet megkötöttnek nem jelentkezik, miután l. sz. szerint kétségtelen, hogy a szilvaiz csak mustra volt, tehát szabadságában állt alperesnek azt elfogadni vagy visszautasítani, aunálinkább mert az sem igazoltatott, hogy a felek az árra nézve megegyeztek; s így az ügylet megkötve nem levén, az idegen területen lakó alperes irányában e biróság illetékes nem lehet. Felperes se mm. panaszt használván — A Semmitőszék a neheztelt végzést megsemmisítette; „mert a keresk. törv. 322. 324. §§. alapján felperes jogosítva van keresetét a hitelező lakhelyéhez képest illetékes bíróságnál megindítani; az ügylet megkötése iránti kérdés pedig az ügy érdeméhez tartozván, a neheztelt végzés megsemmisítendő volt." (297. §. 5. p.) (1877. június 13. - 68J3. sz. a.) Az állam sorsjegyek állampapíroknak tekinthetők nem tevén, az azokra vonatkozó ügyletek a ker. törv. 258. §. 3. p. alá nem vonhatók. A m. k. kincstári jogügyek igazgatósága a m. lottó kincstár képviseletében — Fried Vilmos bpesti bank c/.ég e. 85 frt fizetésére f. év márcz. 20. a bpesti V. ker. járásbírósághoz sommás keresetlevelet adott be, mert a IV-ik magyar állam sorsjáték alkalmával nevezett czégnek a lottó igazgatóság elárusitás végett 2 írtjával s 15°/0 provisió levonásával 50 dar. sorsjegyet átküldött, és az sem a sorsjegyeket sem azok árát vissza nem szolgáltatta. Alperes illetőségi kifogással élt; mert az állam sorsjegyek kétségtelenül állampapíroknak kell, hogy tekintessenek; az ily papírokra vonatkozó ügyletek pedig a keres. törv. 258. §. 3. p. szerint kereskedelmi ügyleteket képeznek s a törvényszék illetőségéhez tartoznak. Ha pedig nem veendők állampapíroknak, akkor bizományképen adattak át elárusitás végett s így a 368. §. szerint szinte kereskedelmi ügylet állt elő, mely a kereskedelmi biróság illetőségéhez tartozik — főkép miután az kereskedői czéggel köttetett. Ajbiróság f. év apr. 24. hozott végzésével azille50*