Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 47. szám

Budapest, 1877. péntek, június 22. 47. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Bpesti soroksári molnárok. — Keresk. döntvények. — Váltójogi döntv. A január—júniusi előfizetési időszak e napokban lejárván, tisztelettel felkérjük évnegyedes s félévi előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — Nagy köszönettel vennők, ha lapunk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még néhány téljes példánynyal szolgálhatunk. — Az előfizetési díj ezentúl is évnegyedre 2 frt, fél évre 4 frt., egész évre 8 frt. A soroksári s bpesti molnárok kártalanítási pere a kincstár e. Az állam legfelsőbb uralmi s rendőri jogánál fogva jogosítva levén folyókon a hajózási veszélyeztető, vagy a szabályozás útjában álló akadályok eltávolittalására: abból, hogy a folyam szabályozás czéljából valamely hajó ralom azon területről eltávolittatik, olt az illető malom tulajdonos ipar üzlet gyakorlata megszünlettelik — nem következik, hogy azért az állam kártérítést teljesíteni kötehs legyen. Holtzman Jakab soroksári molnár — a M. ki r államkincstár e. 1873. april 17. a bpesti kfr. tszék előtt 33191 frt 91 kr. fizetésére kártalanítási pert indított — azon alapon, mert a bpesti 1871. évi dunaszabályozás folytán a soroksári dunaág töltéssel elzáratván, malma, mint több másoké is, e területről eltávolitatott s igy itt malom iparüzlete megszüntettetett, illetőleg megsemmisíttetett. A törvényszék 1876. jul. 3. — 12916. sz. a. kelt ítéletével alperes kincstárt 3600 frtban marasztalta, lényegileg következő indokokból: „felperes malom joga 1850. előtt keletkezvén azon jogok közzé tartozik, melyek nem tekintettek személyes iparjognak, hanem reáljognak, melyek örökösödés s adásvevés utján is másra átruházhatók voltak, s melyeket nem csak az 1851-ki hanem az 1867-ki malom rendszabályzat s az 1872. 8. t. cz. is fentartotta. Az tehát a folyam rendőr szabályoknak alá volt vetve, de azért oly tulajdont képezett melylyel szabadon rendelkezhetett. — Es ezen malom jogosultságot felp. a földes úrtól örök áron 37 társával megvette. — Tulajdonától pedig kártérités nélkül senki sem fosztathatik meg, — az uri jogok sem szüntethetnek meg. Ettől kivételt igényel a kincstár, midőn a dunaszabályozás folytán felperes malma s iparüzlete megsemmisíttetett a soroksári dunaág elzárása által — s azért még is a kártérítést megtagadja — mire való jogosultságát azonban nem igazolta ;ö „mert folyamokon az államot megillető uralmi, rendőri s felügyeleti jogból nem következik, hogy magán tulajdonjogokat kártérítés nélkül, habár országos érdekekből is megsemmisíthessen. — A hivatkozott 1596. 52. s 1751. 14. t. czikkek oly malmokról szólnak melyek hibás szerkezetük, állásuk, s töltéseiknél fogva a hajózást akadályozzák, áradást okoznak, mig felperes malmát a kormány nem ez okból semmisítette meg, hanem az 1870. 10. t. cz. által elrendelt dunaszabályozás s ebből folyólág Budapest alatt a soroksári ág töltéssel elzárása által. Itt tehát azon törvények nem alkalmazhatók, hanem csak is az 1840. 4. 2. §§. s 10. t. cz. 9. §-sza melyek szerint a folyam rendezésekkel sértett magán érdekek kármentesitendők. Sőt az 1868. 56. cz. 2. §. szerint az egésségi s tűzbiztonsági szempontból káros gyárak s válalatok is csak kisajátítás utján szüntethetők meg. Nem hivatkozhatni az 1868. 55. cz. 4. §-szára sem, mert ez azt mondja, hogy ingóság kisajátítás tárgya nem lehet, tehát az kisajátítás utján el nem vehető;mig felperes sérelme az,hogy iparüzlete, tulajdona kárpótlás nélkül lett megsemmisítve. Nem adhatott erre jogot az 1867-ki malom szabályzat sem — már a fentebbiek folytán de különösen az 1869. IV. t. cz. 19. §, alapján. Nem kötelezhető felperes, hogy a duna ág elzárása miatt, vagy helyezze át iparüzletét más község határába, vagy iparjogáról kárpótlás nélkül mondjon le akkor, midőn az 1872.8. t. cz. 22. §-sza a közérdekből megszüntetett iparüzletért teljes kármentesítést rendel; ugy a törvényszerint kármentesítendő uri jogróli ily lemondásra sem. A kárpótlási összeg kiszámítása alapjául a malom átlagos tiszta jövedelme szolgált." A bpesti kir. tábla f. év jan. 25. — 45230. sz. a. az e. bir. ítéletet helybenhagyta következő indokokból : „Kétségtelen ugyan hogy a hajómalom ipar a folyam rendőri szabályok által korlátozva van, s hogy az államhatóságnak joga van a hajómalmi szabályok szerint még az engedély mellett fenálló hajómalmot is állásának elhagyására kötelezni, de csak akkor ha a malom a vizi közlekedést akadályozza, vagy a partokra nézve ártalmas kezd lenni." „Kétségtelen továbbá az is, hogy ily esetben a malom iparos kárpótlást nem követelhet, hanem magának más helyet választhat s annak odaítélését a malom szab. szerint kérheti. A jelen per esete azonban nem ez. Felperes hajómalmi iparának a Bpest közti dunaszabályozás, illetve a soroksári duna ág azzal kapcsolatos elzárása által okozott megsemmisítéséért kér kárpótlást; és erre felperesnek joga van. Mert a folyó vizek szabályozásánál a folyton gyakorlott magán jogokra nézve, mennyiben ezek a szabályozás kivitele által megszűnnek, az illetőknek kárpótlás jár, mi már az átall, jogelvekből is kétségtelen, de az 1840. 10. t. cz. 9. szerint is." „Felperes kártérítési igényét eszerint megállapítani kellett; mert felperes az A. szerint ís a soroksári dunaágon hajómalmi iparüzletre jogosítva volt; s tény az is hogy a soroksári ág elzárásával azon iparüzlet gyakorlása lehetetlenné tétetett." 47