Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 46. szám

Budapest, 1877. kedd, június 19. 46. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK Tartalom: Bányajogi eset. — Arányositási kártérités. — Keresk. döntvények. — Rendeletek. Bányajog-i eset. A keresetlevélben birtokháboritás általi bánya átlyukasztás panaszoltaloán, s igy az átlyukaszt ásr öli bejelentést tartalmazván, a kármentesilés a bányabiró állal sommás ulon eszközlendő. As átlyukasztás lénye kétségbevonhallanul igazoltatóim, habár a kért visszahelyezés esete nem létezik is, az átlyukasz tás által okozott kár megtérítése iránti kérdés rövid ulon elin tézendő, s ily szembeszökő átlyukasztásnál a kártérités megállapítandó, habár ,alattomos orzás1, esete nem is forog fenn. Az első cs. k. szab. gőzhajózási társulat képviselve Cassian Márton bécsi vezérigazgató által — Prick Vincze bécsi gépgyáros e. a Pécsváros területén adományozott ,Segen Grottes' és ,August' bányatelkek birtokába rövid utoni visszahelyezése s azokból történt kó'szén kivágás által okozott kár s költség megtérítése iránt 1876. máj. 24. a pestvidéki tszék mint bánya biróság előtt pert indított. A tszék által kiküldött egyes biró a helyszínén 1876. sept. 21. ítéletet hozván, felperest keresetének azon részével, melyben a visszahelyezést kérte, elutasította; az átlyukasztás s kőszén kivágás által okozott kár megtérítése iránti kérelmének azonban helyt adott s alperest 21213 frt 86 krban s 1876. febr. 1. tőli kamataiban s 1003 frt perköltségben elmarasztalta — következő okokból: „Felperes aj visszahelyezésre nézve elutasítandó, mert a bányatelkeibe alperes részéről történt s ez által beismert behatolás oly mérveket nem öltött, hogy ez által felperes a bánya mivelésben bár mikép háborgatva vagy akadályozva lett volna ; miért jelen esetben csak is az ideigl. türv. szab. VIII. R. 9. cz. alatt körülírt átlyukasztás s nem a VII. R. 8. cz. 37. §. szerinti birtokháboritás esete foroghat főúri; M'után egyébbiránt alperes az idegen telken való kőszén vágást már a kereset beadása előtt beszüntette - a visszahelyezés tárgynélkülivé is vált." „A kártérités iránti kérelemnek azonban az ideig, szab. VII. R. 42. §. alapján helyadandó s a kereset halmozottság iránti kifogás mellőzendő volt; mert ugy a visszahelyezés mint a kártérítés iránti kérelem, egy s ugyanazon jogalapon t. i. az alperes által felperes bányatelkeiben történt átlyukasztáson nyugszik. — A kártérítési összeg pedig az eljárt szakértők véleménye alapján, de tekintettel alperes kifogásai folytán eszköz!ött 8. NB. alatti pótlásokra s különösen a kőszén fajsulyának Mészáros Aurél bírósági szakértő ellenőrzése mellett s a felek bánya müvézetői jelenlétében kísérleti uton történt meghatározására volt megállapítandó. — Es attóli kamatokban febr. 1 tői szinte elmarasztalandó volt, m^rr saját beismeréseként felperes telkében a kőszén vágást ezen időponfe'lőtt beszüntette, — tehát már ezen idő előtt tartozott' felperesnek a jogtalanul élvezett hasznot kiszolgáltatni. — A tanú vallomások és szakértői vélemény feletti észrevételezés alkalmával némely tanú vallomására nézve tett azon alperesi kifogás, hogy az a többi vallomásoktól lényegesen s jelentékenyen eltérvén a kivájt terület kiszámításánál mellőzendő lett volna — figyelmen kivül volt hagyandó, mivel ezen vallomásokat tet t tanuk ellen érdekeltségből több kifogás nvnt a többi ellen, nem lévén emelhető s a tanúvallomások egymástól minden tételre nézve többé kevésbé eltérvén, — az alperes által jogtalanul kivájt kőszén mennyiségének kiszámítására helyesebb alap nem létezett, mint az összes vallomások alapján kiszámított átalag. A bpesti kir. tábla 1876. decz. 20. — 5494. sz. a. végzést hozott, melyben a visszahelyezésre vonatkozó s meg nem támadott rész érintetlenül hagyásával, — felebbezett részében az első ítéletet megváltoztatta s felperest keresetével rendes perntra utasította; „mert jelen keresettel érvényesítetni czélzott kártérítési igény az ideigl. tör. szab. 32. §. alá vonható világos és kisebb-zeríl jogeset jellegével nem bír; mert továbbá felperes visszahelyezési kérelmével jogérvényesen elutasitatván, — kártérítési igénye, mint mely a kért visszahelyezés megadásától volt feltételezve, annak megtagadása után elbírálás tárgyát jelen perben többé nem képezheti; mert végre a 42. §-ban említett alattomos orozás esete alperesi tagadás ellenében nem bizonyittatván, a bánya átlyukasztási per elintézésére kiküldött bányabiró a bánya átlyukasztás folytán kiemelt ásványok árának kiszámításába s megítélésébe nem bocsátkozhátik." A legfőbb ítélőszék f. év május 30. hozott végzésével a kir. tábláét megváltoztatta s az ideigl. szab. VII. R. 39. s 42. §§. értelmében a sommás eljárást megállapította, utasítván a kir. táblát: hogy jelen ügyet ezen eljárás szempontjából másod bíróságilag vizsgálat alá vegye; „tekintve, hogy az id. szab. VII. R. V. fejezetében bánya birtokháboritási s átlyukasztási esetekre vonatkozólag a kö ;törvéuykezéstől eltérő eljárás van szabályozva, mely szerint a bányabiró az érdekelt fél panaszár a vagy feljelentésére nyomozólag jár el :•• „tekintve, hogy jelen esetben a keresetlevélben, illetőleg panaszban a birtokháboritás világosan átlyukasztás által elkövetettnek állíttatik ; igy tehát voltaképen a történt átlyukasztásról b jelentést tartalmai; minélfogva a bányabir. kiküldött az id. szab. VII. R. 39. §-hoz képest hivatva volt ez ügyben rövid uton eljárni ; „tekintve, hogy a szemle alkalmával az átlyukasztás panaszlott saját beismerése által, minden kétségen kivül megtörténtnek bizonyult s ekként azon eset állt elő, melyben a bányabiró a VII. R 42. §. utasításaként a 46