Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 44. szám - A posonyi ügyvéd-kamara évi jelentése 2. [r.]

175 litett visszatartási esetek a fenyítő bíróságnál megfordul- | ván, a legritkább esetb.n rovatnak fel bűnként, hanem | hosszadalmas utón megbirálás végett ismét visszakerülnek a kamara fegyelmi bíróságához. Két évi tapasztalatunk mutatja továbbá, hogy az egyébként is nehézkes fegyelmi e Íj á r ás n a k menetét, jelesül a túlzottan engedélyezett follebbezés helytelenül és indoktalanul nehezíti és késlelteti, minek folytán inditványunk oda irányul, hogy apanaszlottnak fölebbezés csak is a vád alá helyezési határozatnak és végitéletnek hozatala esetére engedtessék; indokoltatik ezen inditványunk már azon körülmény által is, hogy a minden esetre nagyobb érdekeket érintő fenyítő eljárásunk sem ismer és enged több fóiebbezést. Kiemelendőnek tartjuk továbbá az ügyvédi rendtartás 94-ik §-ának azon hiányát, mely szerint az alaptalan panasz csak a végtárgyalás megtartása folytán te hető át a büntetés kiszabása vég< tt a törvényszékhez, — ez által az alaktalanul vádaskodó megbüntetése rendesen illusóriusá válik, mert a tapasztalat mutálja, hogy a leggyakoribb esetben a vád a fegyelmi eljárás és a végtárgyalás megtartása előtt alaptalannak találtatván, az ügy végtágyalásra nem is kerül, s ily esetben a hamis vádaskodó és rágalmazó a felelősség alul menekül, mert a törvény által előirt föltétel hiányzik, t i. a végtárgyalás, mely okszerűen csakis nagyobbrészt azon esetekben tartatik meg, ha apanaszlottnak bünö-ségeellen nagyobbszerű bizonyosság létezik s fölmentése alig remélhető. Megemlitendőnek tartjuk ezúttal, hogy az ü. r. t. 105. §. a) pontjának szövege az egyes kamarák részéről különbözően magyaráztatván, az ennek alapjáni intézkedések és határozatok is különbözőek ; oka ennek az, hogy határozottan kimondva nincsen, váljon a fölfüggesztés a bünvád alá helyezési határozatnak jogerőre emelkedése előtt, vagy utánna rendelendő el; hogy menynyiben kivánatos ez iránybani határozott és érthető szövegezés, ez nézetünk szerint bővebb indokolást nem igényel. Nem halgathatjuk el ezúttal az 1875. évi 26677. sz. a. kelt m. rendelettel kibocsátott kimutatási mintázatok ellen fölszólalni azon okból, mert ezek számos oly rovatot tartalmaznak, melyek a dolog lényegét semmiképen nem érintik, közérdekkel és nyomatékkal nem birnak, s csak is az egyébként is számos teendőkkel terhelt ügykezelést tetemesen és minden előny elérése nélkül nehezitik. Ismételve fölszólamlunk, a kamarák közti postadíj — ugy bélyegmentesség engedélyezése mellett, s indokoljuk ezt azzal, hogy a kamarák ép ugy mint más közegek hivatalos hatósági jelleggel birnak, s így a díjmentességet méltán igényelhetik; hogy a kamarák közti egyöntetű eljárás, ugy az okvetlen óhajtandó eszmecsere csakis gyakoribb és könnyitett levelezések és közlemé nyek által érethetik el, mely jelenleg költség kímélésből csakis a legszükségesebb s szellemi érdekkel kevesebbet biró, törvény előszabta közlekedésre szorítkozik, ez utóbbi már is tetemes anyagi áldozattal járván; megemlitendőnek véljük, hogy ezen méltányos óhajtásunkat az támogatja, hogy a kamarák az államnak pénztárát semmiképen igénybe nem veszik, ellenben közérdekben közügyeket végeznek A jogszolgáltatást illetőleg fel kell szólamlanunk a béke bírói intézmény tervezete ellenében, mert a midőn általa egyrészt a közigazgatásnak a jogszolgáltatástól! teljes elválasztása megsemmisíttetnék, másrészt nem szolgáltat reményt, hogy általa a perek száma kevesbittetnék, ellenkezőleg vélelmezhető, hogy ezek inkább felszaporodni, bonyolodottakká válni fognak és alkalmat nyújtanának, hogy a zugirászat mindinkább elharapódzék. Óhajunknak adunk továbbá kifejezést, hogy az igazságiigyministerium az ujabban létesült törvényjavaslatokat vélünk megvitatás és indítványozás végett közölje, miként ez a telekkönyvi rendtartásra vonatkozó javaslatra nézve történt, mely utóbbit illetőleg ismételve megemlítjük, hogy életbeléptetését csakis a magánjogi törvény kodifikálása és hatályba léptének bekövetkeztével tartjuk czélirányosnak és időszerűnek. Az igazságszolgáltatást illetőleg az általunk és pedig csakis a kamara székhelyén működő bíróságokat illetőleg terjesztjük elő a tapasztaltakat, és pedig azon okból, mert a vidéki kartásak részéről más bíróságokat illetőleg az 1876. évben semminemű előterjesztés vagy bejelentés nem tétetett. A posonyi kir. e. f. törvényszéket illetőleg óhajtandónak tartjuk azon intézkedés megváltoztatását, hogy a levéltárban őrzött iratok betekintése az ügyvédeknek is, csak az elnöknek írásbeli engedelmével történhetik; mert eltekintve, hogy ezen intézkedés törvéyen nem alapszik, számtalanszor időveszteséggel és aránytalan fáradsággal jár, lényegében pedig puszta formalitásnak tekintendő, szükségesnek tartjuk tehát, hogy a fenti eljárási módozat megszüntessék, és az iratok az ügyvédeknek az irattárban szabad betekintésre bocsátassanak. Orvoslást szükségei azon behozott további intézkedés is, hogy a telekkönyvi másolatok és kivonatok a felek által nem expediáltathatnak, hanem ezek csak is a bejelentési sorrend szerint a telekkönyvi iroda személyzet által irathatók és készíthetők, minek következménye, hogy az iroda személyzet csekély száma, valamint a jelentkező felek tömege miatt, a legsürgősebben szükségelt kivonatok napokon át kiadatlanul maradt ak; — hogy mily hátrányt képez eme késleltetés, hogy mennyire sértethetnek ily módon a hitel és más fontosabb érdekek, ezt bővebben taglalni szükségtelennek látjuk, és a n. m. k. ministeriumot fölkérni kénytelenitetünk az ily égető s életbe vágó hátrány orvoslása tekintetéből haladéktalanul intézkedni, és pedig oly módon, hogy a telekkönyvi kezelő személyzet a kellő számban szaporitassék, vagy pedig ezen hiányegyébként megszüntessék. A posonyi kir. járásbíróságnál tapasztalt hiányokat illetőleg már is több izben és pedig kimerítően tettünk előterjesztéseket; kénytelenek vagyunk röviden ismételni, hogy a járásbíróság még jelenleg is a semmi irányban meg nem felelő szűk helyiségekben és elégtelen irodai személyzettel működik, hogy az ez által okozott, előterjesztéseinkben kiemelt hiányok mai napig orvosolva nincsenek; kiemelendőnek tai'tjuk ujabban, hogy a kir. járásbíróság a legújabb időben a törvényszéki elnökség által utasítva lett, hogy az iktató és kiadóban értesítés csak is délelőtti órákban adandó; tekintve hogy az ügy és a felek forgalma naponkint szaporodik, az irodai személyzet pedig elégtelen, az utóbbi a legjobb akarat mellett sem felelhet meg a hozzá intézett kívánalmaknak, s így megtörténik, hogy a legfontosabb és égetőbb esetekben a szükséges adatok néha napok leforgása után szereztethetnek meg, a midőn már késő, és a félnek érdekei már is sértve vannak. 44*