Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 43. szám - A biróság elötti beismerés, a legfőbb Itélőszék itélete szerint elmarasztalást nem von maga után

Budapest, 1877. péntek, június 8. 43. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYS CSARNOK Tartalom : Bíróság előtti beismerés. — Kresk. döntvények. — Posonyi ügyvéd-kamara jelentése. A bíróság előtti beismerés, a legfőbb ítélőszék ítélete szerint elmarasztalást nem von maga ntán. Nagy port vert fel a „Magyar igazságügy" májusi füzetében megjelent döntvény, mely szerint „az ősiségi nyilt parancsban, a zálogváltási kereset beadására megállapított határidő elmulasztásafolytán elenyészett kereseti jog, beavatkozási keresettel fel nem éleszthető." Ezen döntvény a legfőbb ítélőszék Il ik polg. tanácsa Ítéletéből van levonva, s a nevezett lap ezt,: nagy elvi jelentőségű határozatnak tünteti fel. Nézetem szerint a törvénykezési ügy nem nyert de sokat vesztett ezen döntvénynyel ; mert Törvényeink jelesül az országbírói értekezletben megállapított id. prts 79. §-a, miként az 1868. 54. t cz. 72. 73. és 144. §§ ai, a beavatkozási jogintézményt korlátozás nélkül minden perre kiterjesztették. A fentebbi döntvény pedig a beavatkozást, az ősiségi pátens keretén belül meg nem engedi; tehát ezen jogintézmény hatályát törvényen kivül korlátozza. Kérdés alá esik tehát, vájjon ezen „nagy elvi jelentőségű határozat" mely a fennálló magyar törvényeket ignorálja, s az osztrák polgári perrendtartás elveit követi, — birhat-e döntvény erejével? miután az ősiségi pátens ideje óta, a legfőbb ítélőszékek azon elv szerint ítéltek, hogy az osztatlan vagyon iránt tett jog í'entartás, minden osztályos társnak javára vált, és az osztályosok, igényeiket akár beavatkozás akár külön per által biztosan érvényesíthették. Most azouban azt mondta ki a legfőbb ítélőszék, hogy az osztatlan vagyon iránt minden osztályosnak külön külön kellett zálogváltási jogait fentartania. Ez tehát visszalépés az érvényben álló törvényektől, melyek a beavatkozást minden perben megengedik, az érvényét vesztett osztrák polg. perrendtartásra, mely a beavatkozási jogintézményt el nem i a merte. így fogva fel a dolgot, nem sok szerencsét csínált a „Magyar igazságügy" ezen nagy garral hirdetett döntvényével. Azonban ezen döntvényszerü legfőbb itélőszéki itélet alatt még más dolog is rejlik, a mit a „Magyar igazságügy" bölcsen elhallgatott, az t. i. hogy a perben, biroság előtt tett beismerés folytán két egyenlő itélet volt, s ezen két egyenlő ítéletet változtatta meg a legfőbb ítélőszék, és ez által azon elvet is megállapította: hogy a biróság előtti beismerés, az elmarasztalást nem vonja után. Hogy azonban ezt világosan érthetővé tegyem, szükséges a pernek vázlatát leírnom, melyben ezen nagy elvi jelentőségű határozat hozatott u. m. Az Ungmegyében kebelezett vinnai uradalma t 1816, évben három testvér: gr. Sztáray Kristóf, Imre és Vincze, osztatlan állapotban a mostani zálog birtokos gr. Sztáray Antal édes anyjának 32 évre zálogba adták. Az elzálogositó három testvér közül, Imre mag nélkül elhunyván, a kiváltási jog Kristóf és Vinczére egyenlő osztályos arányban átszállott. Kristóf is elhalván, ennek egyetlen leánya maradt, gr. Sztáray Paulina, aki gr. Török Napóleonhoz ment férjhez. Vincze után 4 fíu maradt: Tivadar, Ferdinánd, János, és Victor, a ki a gr. Törökné egyik leányát vette nőül. E szerint a vinnai uradalom kiváltási joga fele részben gr. Töröknét, fele részben gr. Sztáray testvéreket illette. Az eredeti zálogos szerződés gr. Sztáray testvérek kezeiben lévén, ezek 1854. évi apr. 30-án a zálogos pert, gr. Törökné kihagyásával megkezdették, s a tárgyalás napján , a zálogbirtokos gr. Sztáray Antallal alattomban kiegyezkedtek, mely szerint gr. Törökné örökségén megosztoztak, a zálogos per folytatását pedig itélet nélkül beszüntették. Gróf Törökné csak évek múlva tudta meg, hogy az ő rokonai mit tettek az ő háta mögött. Ekkor azonban jogainak érvényesítéséhez látott, s mivel időközben a magyar törvények már vissza állíttattak, melyek szerint a beavatkozási jog érvényesíthető volt, mivel továbbá a zálogos perben végső itélet még nem hozatott, mivel végre a legfőbb ítélőszékek az osztatlan birtoknál egyik osztályosnak jogfentartását a többi osztályosok javára is szolgálónak tekintették, — ezeknél fogva gr. Sztáray testvérek, mint zálogváltók és gr. Sztáray Antal anyja, mint zálogbirtokos ellen beavatkozási keresetet indított. Ezután nem sokára gr Török Napoleonné elhunyván, gr. Török Napóleon gyermekei képviseletében a pert folyamatba tette; midőn pedig gyermekei nagykorúak lettek, akkor ezek, jelesül gr. Török Etelka, V ár ady Káro 1 y né, gr. Török Hermine és József a pert tovább folytatták és be is végezték. A pernek nevezetes momentumait az képezte, hogy a zálogváltó gr. Sztáray testvérek s a zálogbirtokossá lett gr. Sztáray Antal ellen43