Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 2. szám - Jogállapotaink tekintettel az 1876. év mozzanataira 2. [r.]

Budapest, 1877. péntek, január 5. 2. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK Tartalom: Jogállapotaink. — Kereskedelmi és Semmiíó'szek' döntvények. A .Jogállapotaink tekintettel az 1876. év mozzanataira, //. A hiteljog codificátiója 1876. évben legnagyobb tért foglalt el, s legtöbb eredményt mutathat fel. — És ezt mi nemcsak helyeseljük, hanem természetesnek is tatáljuk, mint olyat, mely a társalmi fejlődésnek és szükségleteknek legjobban megfelel. Azon kor, melyben az ingatlan vagyon birt a jogviszonyokban legnagyobb jelentőséggel, s magának a közjognak s államrendszernek alapjául szolgált, rég elmúlván, sőt maga az ingatlan érték is nagy terjedelemben niozgósitatván. az ingatlan hitel pedig jóformán fagypontra szálván le, — természetes, hogy a társalmi összes viszonyokban az ingó vagyon értéke, a forgalom s kereskedés tárgyai emelkedtek kiváló jelentőségre s ezek viszik is &7 uralmat az államok életében. Azon törvényhozás tehát, mely az ingó vagyon képviseletének, s az ahhoz tartozó jogviszonyok codifícatiójának elsőbbséget ád — csak is a társalmi szükségek sürgősségének, a codificationális működés helyes sorrendjenek felel meg. A sürgősség s gyorsaság e tekintetben annál indokoltabb, minthogy az ingatlanok forgalma, akár életbeni szerződések, akár végrendeletek kifolyása, sokkal ritkább, s lassúbb mint az ingó v tgyoné, mely naponta ezerféle alakulásban fordulván elő, folytonosan és a leg nagyobb számban veszi igénybe a jogszabályok alkalmazását. Ezen rég óta érzett szükségnek felelt meg tehát törvényhozásunk, midőn a lefolyt évb<u a kereskedelmi törvényt s perlekedési eljárást életbeléptette; a váltó törvényt 8 rendeletileg a váltóbeli eljárást létrehozta, — a csődrend javaslat szinte elkészítetvén. Azonban az eredményről, és a hiteljog codificatiójának sorrendjéről már nem mondhatunk oly kedvező véleményt; sőt itt iscodificatiónális eljárásunk ismeretes hiányaira s tökéletlenségeire kell a figyelmet felhívnunk. Maga a kereskedelmi törvény igen hézagosnak, határozatlannak, nem szabatos szövegűnek mutatkozik. Ezt kell következtetnünk legalább abból, hogy egyes tételei és szabályai körül oly különböző magyarázatok fordulnak elő a gyakorlatban, s hogy azok oly számos semmiségi esetekre nyújtanak alkalmat, — még pedig maga a fővárosi kereskedelmi törvényszék körében is, — mit az illetékes közönség sajnosán vesz tudomásul. Ennél azonban még nagyobb figyel met követelhetnek a gyorsaság igényei a kereskedelmi perlekedésben ; miután épen a gyorsaság az, mely a kereskedelmi forgalom létfeltételét, életerejét képezi s a mely érdek váló dilag legtöbb indokul is szolgál arra, hogy a kereskedelem jogi viszonyok s eljárások kivételesen szabályoz tassanak. A gyorsaság ezen igényei a pedig codificatiónk által teljességgel nem elégítettek ki. Az eddigi tapasztalat a kereskedelmi bíróságok eljárásában mindent inkább mutathat fel, mint gyorsaságot. Az általunk eddig közlött adatokból ugyanis láthatni, mikép itt helyben, a fővárosban is magának az illetékességi vita s processusnak befejezésére 2 — 3 hó szükségeltetik; a vidéki bíróságoknál pedig legalább 3—4 hónap. Ez azon időszak, mely alatt az európai államokban, valamely kereskedelmi ügy teljesen, véglegessn befejeztetik, — sőt a mely idő alatt közönségesen a polgárjogi perek is minden fórumon keresztül mennek. — Mig nálunk ezalatt csak az első stádiumon, az illetékesség kér désén mennek keresztül — mi a kereskedelem életérdekei által igényelt gyorsaságtól messze elesik. Ezen baj forrása kereshető a törvény tökéletlenségében, keresketö a birói fegyelem, ellenőrzés s ügyviteli rend nálunk nagyon is elharapódzott hiányában; de nézetünk szerint a lényeges ok a kereskedelmi biróság szervezetében található fel. A kereskedelmi t rvényt meghoztuk, de oly birói közegekről, melyek azt alaposan, szakértóleg kezeljék, nem gondoskodtunk. Megczáfolhatlannak tartjuk, mikép — főleg nálunk tényleges körülményeink közepette — a kereskedelmi törvény alkalmazásától csak akkor várhatnának üdvös eredményeket, ha annak kezelésére, a biráskodásra, a kereskedelmi elem túlnyomósága mellett, külön kereskedelmi biróságok alakitatnának. Ezen meggyőződésünkben, melynek már oly sokszor adtunk kifejezést, legkevésbé sem képes benünket megingatni azon példa, melyet épen most a Német birodalom cod ficatiója állit élőnkbe, mely a külön önálló kereskedelmi biróságok behozatalát elvetette. Nem pedig azért, — mivel ez a legilletékesebb körök, a gyár a kereskedelmi üzlet öszhangzó sürgetései ellenére történ'. És mindamellett gondoskodva is van annak pótlásáról, a uennyiben keresk. bíróságul a törvényszékek külön tanácsai szolgálandnak , melyekben a túlnyozó részt csakugyan kereskedők képezendik. — És azon kivül vannak még Németországban különböző szakbiróságok. melyek némileg helyettesitik a keresk. biróságot. Semmitoszék teljes tanácsülési döntvényei. (1876. deez. 12-ről) I. „Tekintve hogy a perrend. 374. 375. §§-szainak egybevetéséből kitünőleg a végrehajtás megszüntetése vagy kor 2