Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 42. szám - Az öröklési jogigények elévülésének kérdéséhez 1. [r.]

166 nem is állítják, hogy ezek ellenében most felhozott örökősi jogaikat 1854. május l-ig érvényesítették volna, ha ily jogaik említett időig valóban fenállottak volna is, az ősis. ny. par. 9. §-a szerint már akkor enyészvén el, azokat a későbbi telekkönyvvezetés sem éleszthette fel többé. — E tekintetben pedig a kiskorúság kifogásával sem védekezhetnek, mert első és harmad rendit felperes a i keresetlevélhez mellékelt esketési bizonyítvány tanúsítása j szerint az osztr. polg. tkv. érvénybeléptekor már nagy- j korúak voltak; másodrendű felperes pedig 1860. évben j menvén férjhez, azzal, hogy az 18i74. évben kezdetett ki- j igazitási kereset benyújtásáig állítólagos örökösi jogá- J tíak érvényesítése végett mi törvényes lépést sem tett, az j édes anyja, mint term. törv. gyámauyja által állítólag ( elkövetett mulasztáshoz maga is hozzájárult." Felperesek ez ítélet ellen is felebbezéssel' éltek s azt a következőkép indokolták: „ Hely í adandó kereseti kérelmünknek." 1. Mert a jelen per kiigazitási per, a helyszíneléskor hejegyzett telekk. birto- I kosok ellen intézve. A helyszinelési birtokosok mint ilye- \ nek ellen pedig a jog: helyszíneléskor már létezett erőgebb jog alapján kiigazítást kérni, a telekk. rdts. 3. §-a ! értelmében soha el nem évül. Ehhez járul még továbbá azon körülmény", hogy a jelen per egyszersmind egye- : nesen leszármazó örökösök közt s — keresetünk édes atyánk utáni öröklési jogigényeinkre alapítva — oly I közös apai hagyaték iránt foly, mely köztünk, mint édes í atyánk örökösei közt, eddig felosztva, vagy osztályozva \ soha nem lett. Már pedig a még osztatlan hagyatékban osztályoskodni, törvényeink szerint, rnelyek némely jo- \ gokat az egymással nagyon is közeli viszonyban élő sze- ; mélyekre nézve elévülhetleneknek tartanak,szintén oly jog, mely soha el nem évülhet. S váljon e telekk. kiigazítási ; per, melynek tárgyát, mint mondók, egy, eddig soha j nem osztályozott hagyaték képezi s melyben a kiigazi- . tás alapjául a hagyatékhozi öröklési jogigények vétet- \ tek, tekinthető-e másnak, mint osztályoskodásnak ? Bi- j zonyára nem. így fogta ezt fel egy, hasonló rokonsági j viszonyban álló személyek közt folyt, örökösödési per- < ben a m. kir. Curia, mint Legfőbb ítélőszék is, midőn kimondotta, hogy „Az ősis. ny. par.-nak a jogok elenyész- j tére vonatkozó határozatai az egyenesen leszármazó örö- j kösök öröklési igényeire nem alkalmazhatók." (1871. jan. , 13. - 4539. sz. a.) (Vége köv.) Török János. Csöd jogi döntvény. Oly esetben midőn az adós több rendbeli fekvő vagyonnal bir, az ellene kért csődnyitás elrendelése előtt, vagyoni állapotjának tisztába hozatala végett, azon fekvőségek értékének kiderítése szüks geltetik. Freisinger István hitelező — Krausz Károly adósé, a bpesti tszék mint csődbírósághoz csőd elrendelésére keresetét adott be. A tszék f. év jan. 21. — 2995. sz. ítéletében panaszlót csődnyitási kérelmével elutasította s 35 frt perköltségben marasztalta; „mert panaszló csődnyitási keresetet arra állapítja, hogy neki panaszlott 4198 frt s jár. mint megítélt követeléssel tartozik, s hogy ezenkívül panaszlott ellen Gattim Israel is 2000 frt követeléssel bir. — Habár panaszlott által annak igazolására, hogy ő több ingatlan vagyonnal bírna az 5 — 9. sz. adók' nyvecskéken kívül a bekivant telekk. kivonat nem is mutattatott be, minthogy a panaszló által összesen felszámított 6198 frt s jár. erejéig kiterjedő tartozására a végreh. jkönyv szerint panaszlott egyrészt ingóságokban 800 frt 20 kr. — házbérekben 1875 ftot — összesen 2675 frt 20 krt mint alapot kijelölt; többire nézve hogy a jkönyvben foglalt azon végrehajtói kijelentés, mikép panaszlott a III. ker. 35. sz. háznak tulajdonosa arra nézve, hogy panaszlott ingatlan vagyonnal bir, itt bizonyítékul elfogadandó volt; s minthogy ennek folytán panaszló által az hogy alperes tartozásai az érték állapotját felülmúlják — nem igazoltatott — a csődnyitási kérelemnek nem volt helyadható; de azért is mivel az 1876. febr. 19-kén felvett jkönyvvel igazoltnak nem tekintethetik azon körülmény, hogy Gattim Israel, illetve engedményesének már mult év jan. 31-kén 1109 frt 80 krra lehajlandó követelése még jelenben is fenállana s így alperes ezen időben több hitelezővel birna." A kir tábla f. év márczius 6. — 1189. sz. a. az első bírósági ítéletet megváltoztatván, a csődöt alperes e. elrendelte ; „mert ha panaszlott a kizárólagos tulajdoni jogot egyedül igazolható telekk. kivonatokkal bizonyította volna is, hogy ő ingatlanokkal is bir, — jelen esetben ellene a csődöt még is elrendelni kellett; mert beismervén,hogy csődöt kérőnek tartozik, — a tárgyalási jkönyvhöz panaszló által becsatolt s valódisága tekintetéből kétségbe nem vont levélből pedig nem csak az tűnvén ki, hogy még több hitelezői is léteznek de az is, hogy még a hitelezőkkel megkötni reménylett egyesség esetében is panaszló követelése csak részben mentethetett volna meg ; mindezekből kétségtelenül következik, hogy panaszlott — saját beismerése szerint — nem bir annyi vagyonnal, mely összes hitelezői követelésének teljes fedezésére elégséges lénne." A legf. ítélőszék következő végzést hozott: „Tekintve, hogy a tárgyalás alkalmakor felmutatott adókönyvecskék szerint panaszlott több rendbeli fekvőséggel bír, s hogy azok értékének kiderítése tekintetéből szakértők meghallgatását kérelmezte; és tekintve hogy a kérdéses fekvőségek értékének kiderítése nélkül panaszlott vagyoni állapotja — mely a csődnyitásnál figyelembe veendő, — tisztába nem hozható: annálfogva mindkét alsó bíróság ítélete az 1840. 22. t. cz. 8. §. alapján feloldatik, és az első biróság oda utasittatik, hogy a csődtömeg érdekében történt eddigi biztosítási intézkedések épségben tartása mellett — a felek szabályszerű meghallgatása mellett — panaszlott vagyoni állapotának kiderítése tekintetéből kellő nyomozást eszközöljöns a kifejlendők al ipján ujabb határozatot hozzon." (1877. május 7. — 274. sz. a.) Sajtóügyi döntvények. A Semmitőszék teljes tanácsüléséből. Ezen legfelsőbb fórum május 25-ki plenumában következő nagy fontosságú kérdés vétetetttanácskozés alá : ,A marosvásárhelyi kir. tábla területén magán vád alapján folyamatba tett esküdtszéki eljárásban az esküdteknek a vétkesség kérdésére vonatkozó határozata után, de a törvényt alkalmazó biróság Ítéletének meghozatala előtt magán vádló a büntetés alkalmazásától elállhat-e vagy nem ? — illetve elállása esetében a biróság a büntetés alkalmazására jogosítva van-e vagy nem?1 °