Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 42. szám - Az öröklési jogigények elévülésének kérdéséhez 1. [r.]

Budapest, 18?7. kedd, június 5. 42. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Örökl. igények elévülése. — Csődjogi — és Sajtóügyi döntvények. — Rendeletek. •%z öröklési jogigények elévülésének kérdéséhez. K szaklap f. 1877. é. 25— 28 ik számaiban egy értekezés jelent meg,moly ben hatalmas dialektikával az bizony ittatik be rnegczáfolhatlan érvekkel, minden logikai fogástól menten, hogy oly öröklési igények, melyek már még az ősis. ny. par. életbelépte elö'tt megnyíltak, de melyek érvényesítése iránt, az ősis. ny. par. 9. §-a rendeletéhez képest, a keresetek 1854 máj. l-ig meg nem indíttattak, bár ha különben ez időig el nem évültek is, többé bíróilag nem érvényesíthetők, meg nem ítélhetők. Ez értekezés alkalmából bátor leszek e lap t. olvasóinak egy jogesetet elbeszélni, mely nem irányul ugyan közvetlenül egy, az ősis. ny. par. 9. §-a értelmében már elévült öröklési jogigény érvényesítésére, tekintve azonban, hogy közvetlen c/.éljának alapjául ily elévült öröklési jogigény szolgált, s hogy az ellenkező felfogás mellett figyelemre méltó érvek hozattak fel benne: elbeszélése — azt hiszem — nem jő épen mai á propos. Másrészről pedig a többek közt ez egy jogesetben is eklatáns bizonyítékát fogjuk látni annak, hogy Magyaroszágon magánjogi jogegyenlőség nincs, mert ugyauazon legfelsőbb biróság teljesen hasonló peres ügyekben egyszer így, máskor pedig egészen ellenkező értelemben itél. De halljuk a jogesetet. Rákos Borbála, férj. Tóth K. István né, Rákos Rozália férj. Balázs Györgyné és Rákos Apolló, férj. Pélyi Ferenczné szolnoki lakosok — Rákos Pál és özv. Rákos Mihályné szül. Kovács Katalin, ez utóbbi mint férje kisk. örökösei: Mihály és Apolló term. és törv. gyámja, szolnoki lakosok ellen a volt szolnoki törvényszék, mint telekk. ható-ág előtt, a szolnoki 723. sz. tjkvbe A. I. 1 — 3. é. s. az ugyanottani 848. sz. tjkvbe A. I. 2 r. sz a. bej. ingatlanságokra vonatkozólag 1874. aug. 10-én 3449. tkk. sz. a. telekkönyv kiigazítási keresetet indítottak, melyben előadják, hogy édes atyuk 1847. nov. 3^-án végrendelet hátrahagyása nélkül elhalálozván, utána az emiitett két tjkvbe bejegyzett ingatlanságok maradtak, melyek azonban, mivel édes anyjok a telekkönyvek készitése alkalmával kiküldött helyszínelő bizottság előtt az ő létüket és neveiket elhallgatta, az ő kizárásukkal alperes fitestvérei Rákos Mihály és Pál tulajdonaiként lettek oda felvéve. Okmányilag igazolják ezután, hogy ők bold. édes atyjuknak ép oly törvényes gyermekei, inintfitestvéreik; s támaszkodva édes atyuk halálával 1847. nov. 30-án megnyílt, de eddig még nem érvényesített öröklési jogigényeikre, s arra mikép íitestvéreik a telekkönyvekben még máig is mint helyszinelési birtokosok szerepelnek (tkk. rdts. 3. §.) — kérik a torvszéket, hogy az érdekelt telekkönyvek akként igazitassanak ki miszezint az ott bejegyzett ingatlanokra nézve ők alperes íitestvéreik kel együtt egyenlő arányban tulajdonosokként legyenek feltüntetve. — Nagyobb pontosság kedveért megjegvezem még azt is, hogy a becsatolt okmányok tannsitása szerint, első és harmad rendű felperesek örökségük megnyíltakor már nagykoi'uak voltak, de másodrendű felperes csak 1860-ban lett nagykorúvá. A kereset rendes per uton letárgyaltatván s a hivatkozott tanuk arra, hogy a fentebb megjelölt két tjkvbe alperesek tulajdonául bejegyzett ingatlanságok ugyanazok-e, melyek peres felek édes atyja után maradtak, s hogy felperesek léte és nevük édes anyjok által a telekkönyvek készítése alkalmával kiküldött helyszínelő bizottmány előtt csakugyan elhallgattatott-e ? kihallgattatván, az a később illetékessé vált szolnoki kir. járásbíróság által 1876.évi 5873. tkk. sz. a. következő Ítélettel láttatott el : „Felperesek keresetükkel elutasittatnak s tartoznak e. r. alperes Rákos Pálnak 28 írtban megállapított perköltséget, az itélet kézbesítésétől számitandó 15 nap alatt, különbeni vhajtás terhe mellett, megfizetni. Felperesi ügyvéd munkadija és készkiadásu költségei 36 frt 75 krban saját felei ellenében egyetemlegesen megállapittatnak." Indokok: „mert a kereset tulajdoni igény iránt indíttatván, az örökösödési igén}^ pedig a telekk. ki igazitásnak tárgya nem lehet; — mert az 1847. évben elhalt Rákos Mihály utáni örökösödési igény az ősis. ny. par. 9. §-a értelmében elenyészett, mivel a per az ált. polg. tkv. hatályba lépte napjától számitandó egy év alatt meg nem indíttatott; — mert a helyszíneléskor felperesek már majd mindannyian nagykorúak voltak és igy az arra alapitott kifogásuk, hogy özv. Rákos Pálné szül Munkácsi Anna a helyszínelő bizottság előtt felperesek neveit elhallgatta, figyelembe vehető nem volt." stb. Felperesek ez itélet ellen felebbeztek, a kir. tábla azonban 1876. évi 60281). sz. a. kelt ítéletével azt, a kö vetkézö indokoknál fogva, helybenhagyta: „Habár a tkvi rend. I. r. 3. §-nak 1-ső pontja értelmében a telekk. kiigazítási perekben a helyszíneléskor létezett erősebb jog megvitatásának és birói eldöntésének van helye, ezen okból tehát az elutasítás ki nem mondható; mégis helybenhagyandó volt az első birósági itélet, mert felperesek csak azon körülményre alapitják keresetüket, hogy az 1847. évben elhunyt néh. Rákos Mihálynak ők is ép oly gyermekei, mint Rákos Pál és ifjú Mihály bejegyzett tulajdonosok és hogy az igényelt ingatlanok valaha nevezettt közös apa tulajdonai voltak ; tekintve azonban, mikép felpesek másrészt beismerik, hogy az apa elhunyta után a kérdéses javak folyvást és az ő kizárásukkal voltak Rákos Pál és Mihály birtokában, és 42