Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 27. szám

Budapest, 1877. kedd, april 10. 27. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSA Tartalom: Észrevételek egy jogesetre. — Keresk. döntvények. — Szegedi ügyvédi kamara jelentése. Észrevételek a „Trtrv Csarnok" múlt évi 94. számában közlött jogesetre. M . . . cs M. . .-tói. (Folytatás.) Ha megengedhető lenne is, hogy id. Tóth György végrendeletének hatályossága a benne szabályozott felperesi utóöröklésre nézve 1853. május 1-én tul is terjed, s most is fennáll, és hogy felperesek utóöröklési jogukat a 9. §. szerint nem érvényesíthették, és hogy az e miatt el nem enyészett; még is ebből felperesek részére más jog nem következhetnék, mint az, hogy alperesnek mint első örökösnek netáni végrendeletét id. Tóth György végrendelete alapján megtámadhassák; ámde alperes még él, végrendeletéről tehát, és annak érvénytelenítéséről szó sem lehet. Ennélfogva a felperesek keresete, ha utóöröklési joguk alperes általi elismerését és alperes tulajdonjogának ez általi korlátolását csak oly czélból kérték, — ugyazelső bírói Ítélet, ha ezen korlátolás feljegyzését csak oly hatálylyal rendelte el, hogy alperes végrendelkezése megakadályoztassák — nemcsak időelőtti, hanem értelem nélküli és hatálytalan, tehát felesleges Mert lelperesek utóöröklési jeguk csak alperes halála után féphetne életbe, addig tehát alperest perbe vonni nem lehet; mert továbbá alperes daczára annak, mikép felperesek utóöröklési joga feljegyeztetett, végrendeletet tehet, és ekkor felperesek épen ugy lesznek kénytelenek a végrendeletet perutján megtámadni, mint ezt tenni akkor tartoznának, ha joguk feljegyezve nem volna. Ha pedig a felperesi ut/iöröklés feljegyzése oly hatálylyal rendeltetett el. hogy alperes az ily feljegyzéssel terhelt ingatlanoknak élők közötti jogügyletek általi elidegenítésében is akadályoztassák, akkor a kereseti kérelem és az annak megfelelő Ítélet sem a régi vagy is az ősiség eltörlése előtt hatályban volt, — sem f.z ideiglenes tkezési szabályok szerint módosított magyar törvénynek nem felel meg. Ugyan is a régi magyar törvénynek az ősiségre vonatkozó szabályai szerint a végrendelet vagy törvényes öröklés utján öröklött javakat — kivéve a hitbizományiakat — a birtokos eladhatta, és a törvény, végrendelet, vagy kir. adomány által az öröklésre hivatott várományosoknak nem volt más joguk, mint az, hogy az elidegenítést jogsérelem miatt megtámadhatták, és érvényteleníthették, de tartoztak a vevőnek nem csak a vételárt visszafizetni, hanem a javitmányok értékét is megtéríteni. Azonban ezen jogintézmény is, mely a várományosoknak az imént mondottak szerint nem igen nagy előnyt nyújtott, és mely amúgy is csak a nemesi ingatlanokra volt alkalmazható, miután a nem nemesi javak elidegenítésében — a kereseti javak pedig, mint látszik, ilyenek — jogsérelem nem létezett; s az ősiségnek 1848. évben történj teljes eltörlése következtében, az ősiségi pátens által végkép m<gszüntcuetett; és alig hiszem hogy valakinek eszébe jutna azt ismét életbeléptetni akarni. Ha már most ezen, és minden más korlátoló sa a tulajdonjí gnak m( gszünt, sőt ha id. Tóth György végrendeletében sem foglaltatik oly tilalom, mennél fogva alperes mint örökös élők közötti jogügyletek köté.-ében megakadályoztathatnék ; és ha ezeknek daczára a felperesi utóöröklési jog feljegyzése oly hatálylyal rendeltetett el, hogy alperes a kereseti ingatlanokat élők között el ne idegenithesse, és el ne adósithassa, akkor az ezt elrendelő bíró a régi már mott hatályon kivül helyezett fentebb ecsetelt intézkedésen is tul ment, és azon térre lépett, melyen állana, ha az o. p. t. k. szabályai szerint hivatva volna eljárni, ha t. i. id. Tóth György ezen törvény uralma alatt végrendelkezett volna; mert ez ecetben a végrendeleti intézkedés, mely szerint felperesek mint utóörökösök vannak hivatva az öröklésre, hitbizományi helyettesítésnek tekintendő lévén, ugyan ez a telekkönyvben kitüntetendő, és alperes a felperesek irányában az o. p. t. k. 613. §. értelmében csak haszonélvező jogaival biró korlátolt tulajdonosnak tekintethető volna, — a mennyiben t. i. korlátlan tulajdonossá csak akkor válhatnék, ha felperesek őtet megelőzőleg elhalnának, vagy is ha a hitbizományi helyettesítés feltétele be nem állana, illetőleg beállása lehetetlenné válnék. Már pedig hogy 1853. május 1. előtt elhalt id. Tóth György végrendelete, és általában a régi végrendeletek ily hitbizományi helyettesítésnek nem tekinthetők, ezt senki sem fogja kétségbe vonni. Ki van mutatva tehát, hogy a felperesi utóöröklés feljegyzése, ha annak oly hatály tulajdonítandó, hogy alperes végrendelkezése megakadalyoztassék , időelőtti nem csak, de értelem és hatály nélküli és igy felesleges is; ha pedig oly hatálylyal rendeltetett el, hogy alperes élők között sem rendelkezhessék, akkor az sem az eltörült ősiségi, sem a jelenleg hatályban lévő törvényben, nem talál indokolást. A kir. tábla felperes felebbezése folytán az első birói ítéletet megváltoztatta, és felperéseket keresetükkel elutasította. Hogy ezen másod birói itélet fentebb kifejtett nézetemmel [tökéletesen megegyezik, azt mondanom sem kell. — És a mennyiben ezen itélet az Ős. pat. 9. §-ával indokoltatott, e tekintetben sincs észrevételem; mert kimutattam, hogy a régi végrendeletek, és a fennállott öröklési törvények alapján 1853. évi május 1. után örökségi jogokat csak egy — illetőleg a 11. §. esetében két év alatt lehetett érvényesíteni, közönbös lévén a kérdéses esetben az, hogy felperesek utéöröklési jogukat a mondott határidő alatt érvényesíthették e vagy sem. — Azonban uézetem szerint czélszerü lett volna a másod birósági ítéletet fentebb mondottak alapján bővebben 27