Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 26. szám

Budapest, 18?7. péntek, april 6. 26. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Észrevételek egy jogesetre. — Báron testvérek ügye. — Keresk. döntvények. Észrevételek a „Törv Csarnok" mait évi 91. számábaei közlött jogesetre. M . . . es M.. .-tói (Folytatás.) A mondottakból világos, hogy az 1848. 15. t. czikk által teljesen eltörült ősiségen, vagy törvényes örökösödés rendén, vagy régi végrendeleten alapuló csak olyan örükí-égi jogokat lehetett a 9. §. szerint — de csak is az abban kitűzött zárhatáridő alatt érvényesíteni, melyek az o. p. t. k. életbelépte előtt keletkeztek, és már akkor érvényesithetö'k voltak; hogy tehát azon örökségi jogot, mely a mondott időpont előtt nem keletkezett, többé sem az érvényben volt magyar örökösödési törvény, sem végrendelet alapján nem. — hanem csak az o. p. t. k. szabályai szerint lehetett, és most már csak az ideigl. tkezési szabályok szerint lehet érvényesíteni; a mennyiben t. i. a törvényes vagy végrendeleti öröklési jog az illetőket ezen törvények vagy az o. p. t. k. életbelépte után kelt végrendeletek szerint megilleti. Ha tehát a közlött jogesetben felpereseknek öröklési joga a végrendelkezőnek Í852t évben történt halálakor keletkezettnek tekintendő: akkor felperesek azt a 9. §. szerint tartoztak volna egy év alatt érvényesíteni, annál is inkább, minthogy azon örökösök is, kik özvegyi jog miatt a/ öröklött javak birtokba vételében akadályozva voltak, daczára ezen akadálynak, tartoztak a 11. §. szerint bizonyos határidő alatt jogukat bejelenteni, és érvényesíteni ; ha pedig azon jog az emiitett időpontban keletkezendőnek és érvényesithetettnek nem tekintendő, akkor az sem a 9. §-ban kitűzött határidő alatt nem lehetett, sem most vagy bármikor későbben nem lehet érvényesíthető ; mert az ősiségi ny. parancs oly örökségi jogot, mely a 9. illetőleg 11. §. szerint az ezekben kitűzött határidő alatt nem érvényesíttetett, hanem későbben volna érvényesítendő, — nem ismer. Kitetszik e< még inkább a telkönyvi törvénynek az ősiségi nyílt pr.rancs szabályaival megegyező intézkedéseiből. Ugyan is a telk. rendelet 3. §-ának 2-ik pontja szerint csak oly örökségi jogok alapján lehet tulajdoni jogot bekeblezni, melyek az ős. pátens értelmében érvényesíttettek, — nem pedig azok alapján melyek későbben fognak érvényesíttetni ; miután az első tel. könyvi bejegyzések elleni felszóllamlásra csak azok szóllitandók fel, kik a pátens értelmében ősi — helyesebben öröklési vagy zálog visszaváltási vagy más jogczimből tulajdoni jogaikat már érvényesítették, nem pedig azok, kik azt érvényesíteni fogják. Kétséget nem szenved, hogy a telk, rendelet örökségi — ősi — jogok alatt csak azokat érti, melyek a 9. illetőleg 11. §-ban kitűzött határidő alatt érvényesittettek. De kitetszik fentebbi állitásom valósága, hogy t. i. az ős. pátens más örökségi jogokat nem i«mer, mint melyekről a 9. és 11. §§. intézkednek, a telek, rendelet idézett 3. §. második pontjának azon további intézkedéséből is, mely szerint azok is, kiknek a zálog visszaváltási joguk érvényesítésére az ős. pátens értelmében még hosszabb határidő engedtetett, tartótnak ezen annak idejében érvényesítendő visszaváltási jogukat bejelenteni, ha azt mint harmadik személyek ellenében is érvényesithetőt fentartani akarták. Mert ha a tkönyvi rendelet szerzője ugy értelmezte volna az ős. pátenst, hogy a 9. illetőleg 11. §§-ban kitűzött határidő után is lehessen a régi, törvényen, vagy végrendeleten alapuló örökségi jogokat érvényesíteni, akkor az imént érintett, csupán a zálog visszaváltási jogra vonatkozó intézkedést az örökségi jogra is kiterjesztette volna. Ezek szerint az első birói Ítélet indokolása képtelenségre vezet; mert az első bíró megengedi, hogy a régi végrendeletek megtartják hatályosságukat in infinitum : de kénytelen más felől — ha a pátens 5. §-át ignorálja is — az ideigl. tvkezési szabályok 7. §. c. alapján megengedni, hogy már most minden biztokos szerzet, és öröklött javairól szabadon rendelkezhetik: ámde a felpe-: resi kereset, melynek az első biró helyt adott, épen azon végrendelkezési jog korlátolását czélozza, mely alperest nem csak az ős. pat. 5. §-ánál — hanem az ideigl. tvkezési1 szabályok 7. § ánál fogva fa megilleti. 1 Vannak ugyan, kik a régi végrendeletek további hatályosságára nézve az ős. pat. <\ §-ának végpontjából merítenek argumentumot a contrario, azt állítván, hogy a 6. §. végpontjának azon intézkedéséből, mely szerint „az o. p. t. k. életbelépte után elhalt örökhagyótól származó, de előbb kelt vérendeletek hatályossága, ha azokban a még nem született személyekre is kiterjesztetik az utóröklés, az o. p. t. k. határai közé szoritatott, — a contrario az következik, hogy az érintett időpont előtt elhalt örökhagyó végrendeletének hatályossága a régi magyar törvények értelmében fentar tátott." Megengedem, hogy a 6. §. utolsó pontjának szerkezete az imént' emiitett nézet indokolására némi támpontot nyújt, mert ezen pont nem érintve az o. p. t. k életbelépte előtt meghalt örökhagyó végrendeletét, egyszerűen csak azon' végrendeletek hatályosságáról szól, melyek a mondott időpont után elhalt örökhagyóktól származnak; és mert' ezen szó „ha t ál y o s s ág" az 5. §-ban elő nem fordul!1 Azonban nem kell szem elöl tévesztetni, hogy a régi1 végrendeletek hatályosságáról általános és minden ese-; tet magukban foglaló kifejezésekben már az 5. §. intézkedik, miután minden különbséget a javakra nézve megszüntetvén, az élők közötti ép ugy, mint a halál esetérei szabad rendelkezési jogot az ősiség békói alól felszabadította : felesleges volt tehát a régi végrendeletek hatályosságának megszűntét még a 6. §-ban is kimondani. Nem kell továbbá figyelmen kivül hagyni, hogy a 6. §nak fó tárgyát nem a végrendeletek hatályosságára, hanem az o. p. t. k. hatályba lépte előtt kelt végrendeletek 26