Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 23. szám

90 a 200 o. é. ezüst frt mellett a délnémet frt s tallér értét kis mint annak egyenértéke felemlítetett, — azt következtetni, hogy aip. társulat ez utóbbi két pénmemben s tartozik a beváltást eszkö :ölni, — annál kevésbé lehet, mert ily feltevés nem csak a ;fö- s részletkötvények világos tartalmával ellenke :ésben van, hanem a két kormány által megerősitett törlesztési tervet is — a különböző pénznemek között felmerülhető árfolyam ingadozása nratt, alapjában megzavarná." „c. A részletkötvény 4 ik pontjára sem állapitható felperes követelése; mert az abban érintett választás csak a fizetési helyre, de nem egyúttal a pénzéi tékre is vonatkozik; — igazolja ezt nem csak az m pont szövegezése, de azon körülmény is h >gy alp. társu'at sehol sem kötelezte magát arra, hogy az esetben, ha külföldön valamely fizetési helyet megjelöl, a fizetést a részletkötvény birtokosainak kívánsága szerint az abban megnevezett 3 rendbeli pénzérték bármelyikében fogja teljesíteni. — Ily kötelezés hiányában pedig eltekintve attól, hogy a részletköt •éuy szövegében később eló'forduló délnémet frt és tallér érték kitétele csak az oszt. ért. ezüst fttali egyenértéket jelenti — mint az a kötvény első' lapján határozottan kimondatott — felperes követelesének már azért sem lehet helyt adni, mert ebből az következnék, hogy a mennyiben a részletkötvények birtokosainak jo gai különbözők nem lehetnek, — alp. társulat az osztrák magyar monarchia határain belől megjelölt fizetési helyeken is, a kötvénybirtokos választása szerint tallér értékben is tartoznék fizetést teljes't mi, mi ped'g ily értelemben kifejezve sehol sincs." „d. Még kevésbé áll azonban felperes követelése a szelvények beváltására nézve, — a részletkotvény 1-ső pontja csak annyit tartalmazván, hogy a kötvények kiadatásától azok beváltásáig évenkint 5°/0 kamat valóságos ezüst pénzben lesz fizetendő a nélkül, hogy a másik két nemű pénzérték csak mégis említetnék. A mi pedig a szelvényeket illeti, való hogy ezeken a többször emiitett két érték, vagy is az, hogy ő frt ezüstben mennyit tesz délnémet írtban vagy tallér értékben, — ki van téve, — de viszont a birtokos szabad választásáról a szelvényben mi emlités sem tétetik, mely körülmény eléggé igazolja, hogy a szelvények beváltása más mint oszt. ért. ezüst írtban nem követelhető." „e. De mindezek mellett fig}relembe veendő az is, hogy P. szerint a német birodalomban eddig forgalomban levő ezüst pénz értékek megszűntével az arany pénzláb lépett hatályba, mi által az oszt. ért. ezüst frt s a többször emiitett másik két pénzérték közt fenállott egyenérték változást szenvedvén, tulajdonkép megszűnvén, ha felperesi keresetnek hely adatnék, — ez azt eredményezné, hogy alp. társulat tartoznék o. é, ezüst pénzben kötelezett fizetésit jövőre aranyban teljesíteni, illetőleg az oszt. ezüzt pénz s arany közt mutatkozó árfolyamot külön megfizetni; — minthogy pedig akkor midőn a részletkötvények kiadattak, a német birodalomban az arany pénzláb még nem létezett s igy alperes ezen pénzláb szerinti fizetésre magát nem is kötelezhette — önként következik, hogy felp-res kereseti kérelmének már ez oknál fogva sem lehetne helyt adni." „A mi végre felperesnek az alapszab. 76. sj-szára, valamint azon körülményre állapított érvelését illeti, hogy alp. társulat fizetést tallér értékben is teljesítvén — ez által felperesileg áliitott kötelezettségét beismerte ; — ez figyelembe vehető nem volt; mert abból hogy az érintett §-ban az foglaltatik, miszerint a külföldön teljesítendő kamat fizetéseknél az árfolyam különbözet a nyert jövedelemből levonandó s igy külföldi pénznembeni fizetés lehetősége felemlítetett, — a valósággal fenálló kötelezettségre következtetést vonni éppen oly kevéssé lehet, — mint nem lehet abból hogy alperes külföldi pénznemben is tett fizetést, és pedig annál kevésbé mert alperes meg nem czáfolt állítása szerint ez az arany érték b hozatala idején, vagy is akkor történt, mid'm a tallér érték aránya az osztrák ezüst pénzhez, érezhető hátrányára nem szolgált; — de különben is szabadságában állván alperesnek hitelezőit valamely előnyben részesítenie, abból azt hogy szerződéses jogairól lemodottnak tekintessék — következtetni nem lehet." (1877. febr. 26. — 993. sz. a. ref. Balázsy Antal.) Viszonvaia§z Horváth Gyula képviselő úrnak. Azt hiszem, vitánknak fő oka abban rejlik, mert nem értjük egymást ; meglehet nem oly világosan fejeztem ki magamat, hogy Ön megérthetett volna; s lehető, hogy On az általam megtámadott czikke állításainak, kifejezéseinek horderejét, jelentőségót kellően nem mérlegelte, vagy eléggé komolyan nem is vette. És ezt nagyon előmozdította az, hogy nálunk a tudomány értéke s kifolyásai, — másrészt a gyakorlati jogélet tünetei körül meglehetős sürü eszme zavar ok léteznek. — Nem vagyunk tisztában a tudomány jelentősége iránt, mert hiszem valóban a jogtudomány terén vajmi kevés haladást mutathatunk fel; de még kevésbé a felől, hogy a gyakorlati életben felmerülő bajok forrásai hol rejlenek. És ez egyedül az, minek tisztázása volt On elleni felszólalásom c/é ia; szerény erőmhöz képest salválni akartam a tudomány értékét, mely naponta több megtámadásnak, vagy balmagyarázatnak van kitéve, a pseudó tudomány czime alatt, csak is a tudatlanság érdekében; és a valóban nagyon súlyos bajait jogéletünknek valódi forrásaikra visszavezetni. Azt állitottam s állítom jeienleg is, hogy a tudománynak a jog terén kinövései, hátrányos kifolyásai nem lehetnek, — a bajok tehát melyek jogéletünk mezejét elárasztják, a tudománynak nem tulajdonithatók. Jogi hátrányaink, melyek úgynevezett reformjaink után nagyobbak mint voltak azelőtt, nem a tudomány kifolyásai, hanem a tudomány által szentesitett elvek s tanok mellőzésének, vagy téves alkalmazásának, hibás keresztülvitelének következményei. Azért nem is tápláltam magamban — mint On állítja— sohasem azon véleményt: „hogy akárhány cidificationális intézményeink, melyek az elmélet szerint kifogástalanok, az életben igen élénk kifogás alá nem estek volna." Mert igen is — nagyon jól tudom, hogy nem csak egynehány, de jó formán valamennyi codificatio;.ális intézményeink igen élénk kifogás alá esnek. Csak azt tagadom: hogy azok az elmélet szerint kifogástalanok lettek volna. Utóbbit soha senki sem fogja bebizonyithatni. Sőt egyenesen állítom: mikép reform intézményeink épen az okból s csak is azért esnek a gyakorlati életben oly súlyos kifogások alá, mivel a tudomány által nagyon is kifogásoltattak. Es ugy látszik, ebben rejlik a közöttünk létező nézet különbség alapja.