Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 23. szám

91 Ün mivel lapján-ik tere korlátolja — ellenemben csak a perrendtartásra hivatkozik, mint oly reform miire; mely a tudomány kifolyása s még is jogéletünkben keserves következmények forrása lett. Itt rejlenek a tévedések, balmagyarázatok s a codificatiónk történelmére vonarkozó elferditések. Mert először soha egy szakértő sem fogja perrendünket r e fo r üa műnek nevezni; másodszír nem fogja állithatni, még kevésbé bizonyíthatni, hogy a tudomány kifolyása lenne, Az épen a tudomány nevében, nem a gyakorlat terén, hanem már a gyakorlat kezdete előtt nagyon is erősen kiiogásolta^ott. — A tudomány e műtől megtagadott minden rokonságot, mert rendszertelensége, elv nélkülisége tündöklik minden szabályából. — A szóbeliség s Írásbeliség közti ingadozás; a szóbeliségnek csak mutogatása, s az Írásbeliségnek legtökéletlenebb alkalmazása; az illetőségi határoknak az egyes s társas bíróságok közt összezavarása; a perorvoslatok és semmiségi esetek leghibásb szabályozása; a végrehajtási eljárásnak zavart s hosszadalmas rendezése stb. stb. ezek perrendüuk sajátságai, melyek a mai tudomány vívmányaival merőben ellenkeznek. Ezen mü tehát a tudomány ellenére készítetett, az az elmélet által kifogástalannak sohasem ismertetett el; azt a tudomány müvének, kifolyásának tekinteni merő képtelenség. És igy vagyunk többi refom intézményeinkkel is. Minthogy Ön nem tehette — segélyére jövök egy kettőnek felemlitésével. Itt van p. o. a bírósági rendszer. Erről is azt tartja, hogy elméletileg kifogástalan volt? Pedig de hogy is volt. Sőt már tervezetekor kimutatta a tudomány, hogy teljesen hibás alapokon nyugszik, s jó következményei nem lehetnek; különösen mert az előhaladt tudomány által nálkülözhetlennek bizonyított ama alapelvet elvetette, mely szerint: minél több egyes bíróság — annál kevesb társas biróság létesitessék; továbbá azt,hogy minden törvényszék nem 3 — 4 hanem több bíróval láttassék el; hogy több felebbviteli birósag állítassák; s különösen, hogy a kinevezési rendszer szigorú elvek szerint alkalmaztassák. — Ezen irányelveket nélkülözvén, bírósági szervezetünk sem kifolyása a tudománynak. Mondhatunk-e egyebet semmit ő széki intézményünkről? Nem mutattuk-e ki már életbelépte előtt, hogy a tudomány azt nem helyeselheti, nem azt különösen, hogy egy államban két legfelsőbb fórum létezzék, valamiut a perhuzavonára vezető semmiségi panaszok szabályozását sem ; előtüntetve már akkor, hogy e tudomány nélküli rendszernek mily következményei leendnek törvénykezésünkben. Tehát ezen mint többi codificationális intézményeink is, melyeket most már nem részletezhetünk, — távolról sem voltak a tudomány részéről kifogástalanok, sőt általa nagyon is kifogásoltattak. Azért is lettek szomorú következményeik, és épen azért es-nek most már a gyakorlatban is kifogás alá. A tudománynak azokhoz, illetőleg hiányaikhoz, tévedéseikhez semmi köze; miért felelőséggel sem terhelhető azok szomorú következményeiért, melyeket már annak idejében az önálló kritika segélyével nem csak kijelölt, de elhárítani is igyekezett. Midőn Ön még is, a felelőséget azokért a tudományra hántja nemcsak; hanem márcz. 13-ki czikkében azt ugy állítja elő, mint a mely az államnak sok áldozatába | kerül, sőt megélhetése s kifejlődésének akadályul szolgálhat ; melyért az állampolgárok érdekei feláldoztathattak s elmaradhatatlanok lettek a kövctkézmények melyek alatt a nemzet szenved; és tanainak keserves következményeit naponta tasztaljuk stb. stb. — akkor valóban — sajnáljuk — de más kifejezéssel nem élhettünk, mint hogy azon czikkel a tudomány pelengérre állitatott és sárral dobáltatott; miután a tudomány tekintélyén, irántai tiszteleten nagyobb sértés el nem követethetett. Ezen ügyet még több oldalról kellenék, szeretnők is megvilágitani, de lapunk s/.ük tere azt szinte nem engedi, — ha csak más alkalommal nem. Szokolay István. Kereskedelmi jogi döntvények. A már lejári követelésnek kereseti (elosztása a végett, hogy a sommás bíróság illetősége kereskedelmi ügyekben igénybevétethess k, meg nem engedhető, — s az igy igénybe veti illetékesség meg nem állapitható. Frie ller Ignácz bittsei kereskedő — Adler J ózsef trencsényi kereskedő e. 1876. oov. 2. abittsei j biróságho z keresetlevelet adott be 262 frt 84 kr. fizetésére A. számla szerint tőle vásárolt gyúszerek értéke fejében; előadván mikép 3 hóra — 1876. aug. 31-ig- 3G2 frt 84 krra! maradt alperes hátra'ékban, de tekintettel a pénzválságra abból most csak 262 ftot vesz | keresetbe. Alperes az illetőséget megtámadta. A jbiróság 1876. decz 11. kelt végzésével az | illetőségi kifogásnak helyt adott; mert felperes követe| lése A. szerint 362 frt 84 kr. tesz, mi aug. 3l-kén egészI ben fizetendő lett volna, ő azonban nem az egész összegre J hanem csak egyrészére intézte keresetét állítván, hogy a | 100 ftra nézve hosszabb halasztási időt engedett; mit j azonban alperes tagadása ellenében bizonyítani meg sem : kísérelte, tehát az illetőségi szabályok kijádzására töreI kedett, — s miután az egész követelés a jbiróság hatás; körét túlhaladja illetékessége leszállítandó volt. Felperes semmiségi panaszt adott be. A Semmitőszék azt elvetette, alperes felebbezését pedig visszautasította; „mert felperes könyvkivonati követelése saját beis! mérése szerint 362 frt 84 kr. tesz ki s már mult év aug. j 31-kén járt le; miután pedig azt, hogy a 1D0 ftra nézve i engedélyezett 8 napi halasztásba alperes beegyezett, en! nek tagadása ellenében mivel sem igazolta; s a már leI járt követelésnek csupán a birói illetőség megnyerése í végetti felosztása helyt nem foghat; az özsses követelés pe| dig a perr. 93. §. a. pban meghatározott összeget s ekI ként a jbiróságnak hatáskörét az ezen két kereskedő között | s kereskedelmi czélból létrejött ügyletre nézve hatályos s a keres. elj. rend. 7. §. 1. p. szerint is meghaladná, —a jbi, róság illetősége elutasításával mi szabálytalanságot sem követett el ;" „mert továbbá alperes a hiteles jkönyv kihirdetési záradéka szerint ismételt kitanitása után sem jelentvén be szabályszerű perorvoslatot, az utólag beadott felebbezési indokaival, a perr. 125. §. szem előtt tartásával nyilván elkésett; s miután a neheztelt végzés a 294. §-ban elősoroltak közé különben sem tartozik — alperes fentebbi beadványa részint mint elkésett részben mint perrend ellenes a 282. 285. §§. értelmében visszautasítandó volt." (1877. márcz. 14. — 736. z. a.)