Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 17. szám - A felülfoglalásról

Budapest, 1876. péntek, márczius 3. 17. szám. Tizennyolczadik évfolyam. ARNOK. Tartalom: F lülfoglalásról. — Somra, teljes tanácsülési döatv. — Legf. itélőszéki döntv. — Bpesti ügy. kamara ügyrendé. A A feiairoglalásról. E szaklap f. évi 3-ik számában egy czikk jelent meg. „A fel ül foglalásról." — Elolvasván a czikket, első kérdésem is az volt, mit magamhoz intéztem : váljon mi indíthatta czikkirót c/.ikke megírására? Talán annak feltüntetése — gondoltam — hogy a felülfoglalás ténye törvénytelen ; vagy az, hogy kimutassa annak rosz oldalait.— Törvénytelen? ismétlem. Az nem lehet. Mert mit nevezünk törvénytelen cselekvénynek ? Azt, melyet a törvény vagy egyátalán tilt, vagy melyet az másként, más alakban, rendel létesiteni, — szóval azt, melyet a törvény ellenére teszünk. Igen, de hisz a felülfoglalást a törvény sem nem tiltja,—sem, minthogy nem is ismeri, más alakban végeztetni nem is rendeli, Törvénytelen cselekvénynek azt mondani tehát nem lehet. Avagy azért törvénytelen, mert nem törvényen alapszik ? Hisz akkor meg minden törvénypótló jogszokás az! Hogy a felülfoglalást azon alakban, melyben azt mindnyájan ismerjük s melyben azt czikkiró is a gyakorlathoz hiven ismertette, a polg. tk. rdts. nem ismeri; s hogy oly birói cselekvény, mely nem a törvényes formák közt mozog, érvénytelen s ép azért ujabb jogok és kötelezettségeket, szóval ujabb törvényes jogállapotot nem alkothat, tökéletesen igaz; következőleg igaz az is, hogy a felülfoglalás is csak annyiban képez oly cselekvényt, mely ujabb jogállapot megteremtésére alkalmatlan, a mennyiben az a törvény által a foglalásra nézve felállított szabályosságot nélkülözi. De való-e az, hogy a felülfoglalás a perrendtartás által a foglalás teljesitésére nézve felállított szabályokat nélkülözi? Lássuk. A polg. tk. rdts. 359. §-a így szól: „A végrehajtási foglalás ingókra és nem telekkönyv ezett ingatlanokra nézve a helyszínén eszközlött összeírás által történik", a 363 § a pedig igy: „A lefoglalt tárgyak értéke a foglalással egy idejüleg bírói becsű utján állapittatikmega végett, hogy az árverésnél kikiáltási árul szolgáljon." Ebben áll tehát a foglalás lényege. Es miben a felülfoglalásé? Abban, hogy a végrehajtást szenvedőnek lakásán felvett jegyzőkönyvben kijelentetik, miszerint végrehajtást szenvedőnek ez és ez által ekkor és ekkor összeirt és bíróilag megbecsült ingóságai, minthogy alperes a felperesi követelést, jóllehet erre felszólittatott, ki nem fizette, ezennel felülfoglaltatnak s ezen felülfoglalás azon felülfoglalt jegyzőkönyvre reá fog vezettetni. Végül pedig figyelmeztettetik alperes, hogy az ingókat elidegeniteni, rongálni stb. bünfenyiték terhe alatt ti'os. „Punctum. S ezt nevezik aztán felülíoglalásnak," Hol van ezen foglalási jegyzőkönyvben a foglalásnak az én állitásom szerint is lényegét képező két, legfontosabb cselekvény: az összeirás és birói becsű? hallom felém hangzani a rettenetes kérdést. — Ott van a felülfoglalt jegyzőkönyvben, nieiy a felülfoglaltató által felvett jegyzőkönyvvel s ez amazzal a felülfoglalás ténye által, ha nem is alakilag, de ex jure egy lett. Benne van tehát az összeirás és birói becsű a felülfoglaltató által felvett jegyzőkönyvben is. Nem ugyan alakilag, de ex jure. Szerves összefüggést keresni tehát a két jegyzőkönyv között, valóban badarság, de hát jogi összefüggést nem keresni vagy nem találni, vagy keresni és nem találni akarni mi? Hogy az árverés elrendelésénél és kihirdetésénél — a birák nagyobb kényelmetlenségére — azt is „meg kell mondani, hogy miféle dolgok képezik tárgyait" az árverésnek, s hogy e miatt — a birák még nagyobb kényelmetlenségére — az első foglaltató által felvett végrehajtási jegyzőkönyvet kell betekinteni, szintén nagyon igaz; s hajlandó is vagyok megengedni, hogy ez a kény elemszerető bíróra rettentő nagy baj, hanem azért biz én ebben (nem a kényelemszeretetben, de abban, hogy az első foglaltó által felvett jegyzőkönyvet kell betekinteni) absolute nem találok valami rengetek zavart előidéző szabálytalanságot. Hanem, ha a felülfoglalt jkönyv appellátában vagy valamely más távolabbi biróságnál van, quid tunc ? Ez már aztán a fogas kérdés. — Ha más távolabbi vidéki biróságnál van, akkor — akkor ott van a perrendtartás 187. §-a. Lehet rajta elmélkedni; ha pedig appellátában van, ott van az első foglalás alkalmából kibocsátott igény hirdetés, meg van abban nevezve a foglalás tárgya és minősége. Az nem megy fel az appellátába, mert az ellen perorvoslatnak helye nincs. Akkorra pedig, mikkorra az igy kibocsátott igény hirdetményben kitűzött határidő lejár, s a netán beadott igénykeresetek letárgyaltainak, vagy — igénykere-etek nem adatván be — az árverésre kitűzött határidő lefoly, az eredeti jkönyv csak visszajó az appellátából. S ha ekkorra sem jő vissza — az már baj. Ez egy pontra nézve czik ki rónak igaza van. A fel ül foglal ás vagy akkor történik mikor az első foglalás még áll, vagy akkor, midőn az már megszűnt. Az első esetben a sikkasztásra nézve kettő lehetséges. Vagy az első foglalás után, de a felülfoglalás előtt követtetik az el, vagy pedig ez utóbbinak utána. Ha AZ első foglalás u'án követtetik el, csak első foglaltatónak, s ha felülfoglalás után, miiulkettőnek t. i. az első foglaltatónak is s a felülfoglaltatónak is törvényes oka van végrehajtást szenvedettet a vádlottak szégyen padjára, juttatni. Ha a felülfoglalás akkor intéztetett már mikor 17