Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 14. szám - A bánatpénz és kötbér 2. [r.]

Budapest, 1876. kedd, február 22. 14. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Bánatpénz s kötbér. — Semm. döntvény, k. — Ügy védrendt. döntvények. — Bpesti ügy. kamara ügyrendé. ^ A bánatpénz és kötbér. (Folytatás.) Az előadott vélernénynyel ellentétben a szakemberek legnagyobb és legtekintélyesebb része azon meggyőződést valja, hogy a szerződésnek foganatba vétele után, attól még a ki kötött bánatbérnek lefizetése s illetve elvesztése mellett sem lehet többé visszalépni. Es igen helyesen. Azok, kik az ellenkező nézetet valják magukénak, állitásukat, mint emiitők, azzal indokolják, hogy — nézetük szerint — a bánatbér nemcsak a még foganatba nem vett, hanem a már foganatba vett, de még teljesen be nem töltött szerződésre is vonatkozik; s hogy ép ezért a még be nem töltött rész jogot ád a bánatbérrel terhelt félnek az egész szerződéstől is visszalépni. Ámde e felfogás teljesen helytelen. Mert mi a bánatbér czélja? Jogot adni az egyik félnek, a bánatbér elvesztése mellett, a szerződéstől, annak teljesitése előtt, visszalépni: s biztosítani a másik felet az iránt, hogy a szerződés foganatba fog vétetni. Ép azért azon állítás, hogy a feleknek a bánatbérre vonatkozó határozata mindaddig fennáll, míg csak a szerződés, az abból folyó kötelezettségek teljesitése által végkép meg nem szűnik, nem egyéb, mint oly ráfogás, melyet ama téves felfogás mellett haszonnal lehet felhasználni. Igaz, hogy a legtöbb esetben ugy szerződnek a felek, hogy a letett bánatpénz mind addig nem vehető vissza, raig csíik a szerződés teljesen be nem töltetett, de (bből nem az következik, hogy a bánatbérként letett pénzösszeg vagy más vagyonbeli értékkel bíró dolog még a szerződés tényleges foganatba vétele után is fentartja bánatbén jelentőségét. Azt esak azért teszik a felek, hogy a bánatbérhez jogosultsággal bíró szerződő fél, azon esetre, ha a másik nem tenne eleget szerződésileg elvállalt kötelezettségeinek a kitűzött időben, a kezeihez bánatpénzül letett pénzösszeg által magát némileg biztosítva érezhesse. A bánatbér elvesztése melletti visszalépésnek tehát nem két, hanem csak egy esete van: a szerződés foganatba vétele eíőtt. Hogy mennyire absurdum a másik felvett eset, melynek hatása a bánatbér elvesztésén felül, a bánatbérhez jogosultsággal bíró félnek előbbi állapotába való visszahelyezésében, a visszalépés által netán okozott károk megtérítésében s a már teljesített szolgáltatás elvesztésében mondatik állni, illustrálja a következő példa. A. megvesz 5.-től egy telket 900 ftért, melyet 3 egyenlő részben tartozik kifizetni. Kiköttetik bánatbórül 200 frt. — A. az első részletet a kikötött időben j lefizeti. Azonban nemsokára ezután kijelenti, hogy a Í második részletet nem fogja teljesiteni, hanem ő visszalép a szerződéstől, mert — mint utóbb meggyőződött — a telek nem ér többet 700 írtnál. ,4.-nak most — ama szép elmélet szerint — kötelessége B.-t előbbi állapotába visszahelyezni, vagyis a telket annak visszabocsátani ; ő pedig elveszti a bánatbért: a 200 ftot s a már kifizetett első részletet: a 300 ftot. Vészit tehát öss-zesen 500 ftot. No, nagy bolond lehet az az A.! — De tegyük fel, hogy az a telek megér 1200 ftot. Akkor meg, megmaradva az előbbi eset mellett, elveszti. A. az 500 fton kivül még ama 300 ftot is, mennyivel olcsóbbért vette meg a telket. Ez valódi magyar pénzügyministeri financz operatio lenne ! Azok, kik azt vitatják, hogy a már foganatba vett, de még be nem töltött szerződéstől is vissza lehet lépni a bánatbér stb. elvesztése mellett, a még sokká! inkább vitás második kérdésre azt felelik, hogy a bánatbérrel terhelt fél azt, mit a szerződós foganatba vétele után szolgáltatott, a másik féltől többé soha vissza nem követelheti. Ugyanez állíttatik a másik részről is, de különböző okokból kiindulva. Amazok szerint ugyanis azért nem követelhető viszsza a már teljesített szolgáltatás, mert a visszalépésnek nincs meg reá nézve is az a hatása, ami a másik félre, ki a szerződés előtti állapotba helyeztetik vissza; s mert azt, mit kötelezettségének megfelelőleg szolgáltatott ki, a másik fél azon joggal fogadta el, mely azon kötelezettségnek megfelel s melynél fogva azt követelhette is. Már pedig oly szolgáltatás, melyre valaki kötelezve volt s mely a jogosult által ama kötelezettségnek megfelelő jognál fogva fogadtatott el, többé vissza nem követelhető. Ez okoskodás — meg kell vallani — nemcsak nagyon szép, de igen helyes is. Csak az kár benne, h<>g\mig az első része olyan állítás, mely maga is indoko lásra szorul, addig a második rész egy más helyről, hová az nagyon illik s hol nagyon is helyén van, mintegy fülénél fogva van ide ránczigálva. Avagy nem illik-e ez minden oly szolgáltatásra is, mely minden bánatbér kikötése nélkül érvényesen megkötött szerződésen állapul. Nem követelhető vissza a bánatbér mellett megkötött, de még teljesen be nem töltött szerződésben elvállalt kötelezettségeknél fogva már teljesített szolgáltatás egyszerűen azért, mert a szerződéstől, annak foganatba vétele után vissza sem lehet lépni; s mert ami egyszer bizonyos jogérvényesen megkötött jogügyletből ki14