Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 13. szám - A bánatpénz és kötbér 1. [r.]

r.2 Vitáa kérdés itt csak az lehet: a) váljon visszaléphetni-e egyoldalúi a g, a bánatbér lefizetése mellett a megkötött szerződéstől, ha ez a felek által tényleg már foganatba vétetett, de még teljesen be nem töltetett? b) váljon van-e joga a bánatbér lefizetése mellet visszalépett félnek visszakövetelni azt, mit a szerződés értelmében elvállalt kötelezettségének meg felelőleg már szolgáltatott? Vannak, kik az első kérdésre akként felelnek: hogy a megkötött szerződéstől, a bánatbér lefizetése mellett, még akkor is visszaléphetni, a midőn az már — akár az által, hogy a visszalépés esetére bánatbérrel terhelt fél a szerződés által nyert jogoknak gyakorlatába lépett, akár az által, hogy elvállalt kötelezettségeinek megfelelőleg már némi szolgáltatást is tett, — foganatba vétetett. Mely véleménynek helyességét onnan következtetik s az által látják teljesen igazoltnak, hogy — nézetük szerint — a bánatbár nemcsak a még foganatba nem vett, hanem a már foganatba vett, de nv'g teljesen be nem töltött szerződésre is, — és ép ezáltal a szerződésre nemcsak mint egy teljes egészre hanem annak részeire is vonatkozik. Hiszen ha ez nem állana — mondják — akkor a bánatbér, mihelyt a szerződés, melyre az vonatkozik, foganatba vétetett, azonnal elvesztené minden jogi jelentőségét s többé azt az arra jogosított semmi szin alatt sem követelhetné, holott jól tudjuk, hogy a szerződő feleknek a bánatbérre vonatkozó határozata mindaddig fenáll, mig csak a (fő) szerződés, melyre az, mint mellék szerződés vonatkozik, az abból folyó kötelezettségek teljesítése által végkép meg nem szűnik. Ezekből aztán azt következtetik, hogy a szerződéstöli visszalépésnek két esete van: a) a szerződés foganatba vétele előtt; b) annak utána, de teljes betöltése előtt. Az elsőnek hatá:-a pusztán a bánatbér elvesztésében, s a másodiknak ezen felül a bánatbérhez jogosultsággal biió félnek előbbi állapotába való visszahelyezésében s a visszalépés által netán okozott károk megtérítésében áll. Török János. (Folyt, köv.) Legfőbb itélŐHzéki döntvény. Az kinek valaki eltartása fejében bizonyos pénzösszeg átadatván, azt állítja, hogy az neki a töke feletti szabad rendelkezési joggal adatolt át, ezt bizonyítani tartozik, — különben a köztüki jogviszony kölcsön szerződésnek tekintendő • melynek feltéleleit nem teljesítvén, s bizonyos határidő a töke visszafizetésére kikötve nem levén, erre azonnal szorítható. Sza 1 ay Andrásnó — Szalay József ellen a halasi jbiróság előtt 300 frt tőke mint kölcsön tartozás visszafizetése iránt 1875. évi márcziusban pert inditott, mely per tanú kihallgatással befejeztetvén — A jbiróság 1875. május 18. hozott ítéletével felperest keresetétől elmozdította s 10 frt 70 kr. perköltségben marasztalta, ügyvéde részére pedig szinte 10 frt 75 krban; „mert miután felperes azt állítja, hogy ő a kereseti összeget alperesnek nem örök tulajdonul adta, hanem hogy csak annak kamata fejében köteles őt tartani; ez állítását azonban alperes tagadása ellenében, ki azt állitja, hogy tulajdoni joggal adta át azt neki a holtiglani tartásért — semmivel sem igazolja; s minthogy a perr. 1G3. §. értelmében alperes beismerését teljes tartalma szerint kell elfogadni; annálfogva felperest nem igazolt keresetével ezúttal elutasítani s mint pervesztes felet a perköltségben is marasztalni kellett; fenmaradván felperesnek joga a tartási szerződés megszüntetését a tőrvény Rendes utján követelni." Felperes felebbezéssel élt. A kir. tábla 1875. sept. 15. — 34449. sz. a. a jbirósági Ítéletet megváltoztatta s alperest 270 frt tőke fizetésében marasztalta, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén következő indokokból: „Alperes beismeri, hogy felperestől 270 ftot azon kötelezettség mellett vett át, miszerint kamat fejében felperesnőt élelemmel s lakással ellátja." „Eszerint a felek közt oly terhet szerződés jött létre, melyben mindenik fél jogokat s kötelezettségeket válalt el; ily szerződés mellett mindenik fél, az elválalt kötelezettséget megtartani tartozik, különben az ellenfélnek vagy a szerződés teljesítését vagy ha az nem teljesíthető, kártérítést követelhet." „A kihallgatott tanuk vallomásaival bizonyitatván, hogy alperes a tartást felperestől megtagadta, s hogy ruháit is kihányta: ekként ez időtől fogva a szerződés felperes részére már nem teljesíthető; felperesnek tehát a kártérítéshez joga megnyílt s kárát az alperesnek átadott pénzösszeg elvonása képezi; miért alperest annak visszafizetésére kötelezni kellett annál is inkább, mert arra nézve, hogy a pénz oly feltétel alatt adatott neki, miszerint a tőke tulajdonává válik, a bizonyítás terhét magára válalta, ez azonban tanú vallomásai szerint nem sikerült." Alperes szóval felebbezést jelentvén be — A legf. ítélőszék a bpesti kir. táblaitéletét helybenhagyta. „Indokok: „Alperes azon kifogását, hogy közte és felperes között oly tartási szerződés jött létre, mely szerint felperesnek az átadott tőke feletti rendelkezési joga megszűnt, — bebizonyitani tartozott, mi neki az-ez irányban felhivott tanuk vallomásai által nem sikerült; és igy a közte és felperes között a kérdésben levő tőkére nézve fenforgó jogviszony csak kölcsönszerződésnek tekinthető, melynek feltételei szerint alperes kamatok fejében felperest élelmezni és ruházni tartozott. És minthogy a tőke visszafizetésére bizonyos határidő kikötve nem volt, felperes azt azonnal visszakövetelheti; főleg miután a kihallgatott felperesi tanuk vallomásai által bebizonyitatott, hogy alperes kétségtelen jelét adta annak, hogy felperes irányában kötelezettségeit nem teljesiti s tovább teljesiteni nem akarja." (1875. decz. 29. — 10973. sz. a.) Semmitöszéki döntvények. Semmiséget képez, ha a legf. Ítélőszék még a volt úrbéri törvényszékek előtt inditolt perben, a hozzá felebbezett itélet bizonyos pontjaira nézve nem határozott érdemleg, hanem azok tekintetéből a keresetei a polgári bíróságok előtt indítandó { ujabb perre utasította.