Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 13. szám - A bánatpénz és kötbér 1. [r.]

53 Gróf Bánffy Miklós — Gánya Márton ellen még 1861. évben a volt kolozsvári úrbéri tsz éjk előtt keresetet indított az iránt, hogy alperes 1-ör egy általa birt malom a helyének allodiális természetét ismerje el. 2-or afizetetlen haszonbérét fizesse meg, és 3-or a malmot a régi malom becsárának leszámitása után felperes szabad tulajdoni birtokába bocsássa. Ezen perben a legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott : A kir. tábla Ítéletének azon része, mely szerint kimondatott, hogy a kérdéses inalom telekre nézve perben álló felek között úrbéri viszony nincsen — helybenhagyatik; egyebekben azonban mindkét alsó bírósági itélet megváltoztatik, és felperes minden egyébb igényével a polg. rendes perutra utasít tátik. (1875. július 5. — 156. sz. a. Elnök: Szabó Samu, refer. T o p 1 e r Károly.) Felperes sem miségi p a n a s z s z a 1 élvén — A Semmitőszék annak helyt adva a legf. ítélőszék ítéletét 297. §. 1. p. alapján megsemmisítette; „mert a kereset a kérdés alatti ingatlan allodiális természetének kimondására s egyszersmind arra levén intézve, hogy alperes köteleztessék azon ingatlant felperes birtokába visszabocsátani, a per az 1872. évi márcz 6. keli igazs. min. rendelet 12. § sza szerint birtok keresetnek tekintendő és minthogy az első fokú törvényszék az 1871. 31. t. cz. szerint nem csak úrbéri, hanem egyszersmind birtokbiróság is; minthogy továbbá ily perekben az eljárásnak a fentebb idézett 1872. május 6. kelt igazs. min. rendelet J2. §. szerint a perrend szabályai szerint kell eszközöltetni, — ezeknél fogva az alsó bíróságok nemcsak a kérdés alatti ingatlan jogi természete, hanem az ezzel összefüggésben levő többi kérdések felett, is törvényszerűen ítélhettek; „a harmad bíróságnak tehát, a me.inyiben a perr. 108. §. alkalmazása mellett a tárgyalás vagy bizonyítási eljárás kiegészítését szükségesnek nem látta, az alsó bírósági ítéleteket azok felebbezett pontjaira nézve érdemlegesen kellett volna vizsgálat alá venni;" „minthogy pedig attól eltérőleg felperest keresetével a polgári biróságok előtt indítandó ujabb perre utasította, ennélfogva Ítélete a perr. 297. §. 1. p. alapján meg volt semmisítendő." (1876. január 26. — 22146. sz. alatt. Nem képez hivaíalbóli semmiségi esetet, ha a bírósági végzés csak az eskületételi költségek megállapítására szorítkozott. Veres István — Varga Bálint e. három szekér széna vagy 24 frt árának megtéritése iránt a mátészalkai jbiróság előtt keresetet támasztott, melyre nézve 1875. apr. 14. — 2008. sz. a. hozott ítélettel az alperesnek odaítélt eskületétele esetére felperes keresetétől elmozdittatott, s miután alperes az es'íüt letette — 1875. május 24. végzésével, mely az ügyérdemére s perköltségekre marasztalást nem tartalmazott, felperes az eskületételi költségek viselésére köteleztetett A kir. tábla ezen eljárásban hivatalbóli semm. esetet észlelt, mert az alperes által letett eskü folytán felperest a költségben nem Ítélettel, hanem végzésileg marasztalta. (1875. uov. 22. refer. Cseörghe László. — 33375. sz. a.) A Semmitőszék azt nem találta fenforogni; „miután az 1875. apr. 14-ki érdemleges ítéletben az alperesnek odaítélt eskületétele esetére felperes keresetével elutasitattott és 4 frt 50 kr. költségben elmarasztaltatott, — és az első biróság által 1875. május 24-kén hozott végzés az érdemre s perköltségre nézve marasztalást nem tartalmaz; az eskületételi költségek pedig helyesen lettek végzés által megállapítva." (1876. febr. 1. — 21172. sz. a.) A végrehajtásnak s árverésnek útjában nem all azon körülmény, ha az árverésre kitett ingatlan a hagyatéki biróság által zár alá tétetett s ez telekkönyvileg feljegyeztetett. Török János s neje — Nóvák Józsefné s társai ellen végrehajtást tétetvén folyamatba, a kassai ts/.ék 1874, aug 25. kelt végzésével a selyebi telekjkönyvben, felvett ingatlanra az árverés elrendeltetett. Ez ellen Elek Ferenczné s e m m. panaszt adott be azon alapon, mert az árverésre kitűzött ingatlan a hagyatéki biróság által előzetesen zár alá vétetett s ez telekköny veztetett is. Ezen birtok iránt az egyikh itelezőörökösödési pert folytatt. Becslés nem eszközöltetett s az árverési kérvény teljes példánya nem kézbesittetett hanem csak a végzés. A Semmitőszék azt elve'ette; „mert azon körülmény, hogy az árverés alá kitett ingatlan vagyon a hagyatékot tárgyaló biróság által zár alá tétetett s az telekköny vileg feljegyeztetett, a végrehajtásnak s árverésnek útjában épen ugy nem áll, mint az egyik hitelező által állítólag a végrehajtás alatti vagyon egy része iránt indított, de telekkönvileg fel nem jegyzett per," „továbbá, mert azon előadás, hogy a végrehajtás alá vett vagyon megbecsülve nem lett, a bscsü jkönyv által megczáfoltatik; és az, hogy alperes nem az árverési kérvény teljesen felszerelt példányán, hanem végzésileg értesitetett, megsemmisítésére indokul nem szolgálhat." (1875. decz. 22. — 19151. sz.) Nem képez semmiségi esetet, ha a biróság a kereseti kérelemmel nem öszhangzólag, a felperesek öröklési jogát bizonyos ingatlanokhoz nem természetben, hanem azok váltsága fejében fizetett pénzösszeghez állapította meg. Bódogh Ferencz s pertársai — Varga Mihályné szül. Bódogh Kristina s érdektársai ellen, néhai BódoghLajos hagyatékát képezó fekvőségek, továbbá 583 frt kötelezvények által képviselt pénzösszeg végre temetési egyleti jog s ezek után járó aránylagos jövedékek s járulékok iránti örökösödési pert indítottak a kecskeméti tszéknél, mely 1874. okt. 13. kelt ítélettel befejeztetett s ez a kir. tábla 1875. febr. 23. kelt Ítéletével felülvizsgáltatott. Ez ellen alperes sem miségi panaszszal élt. A Semmitőszék azt elvetette; „mert a másod biróság az által, hogy felperesek öröklése jogát a telekkönyvben felvett 28 hold földhez nem természetben, hanem az érintett ingatlan váltsága fejében fizetett 323 frt 12 krhoz állapitotta meg, saját törvényes hatáskörében nem a kereseti kérelemhez képest határozott ugyan, de Ítélete a kérelmen tul nem terjeszkedett; és „mert felperesi kereset az összes tárgyak után járó aránylagos jövedékekre is irányoztatott; a másod biró13*