Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 8. szám - Deák Ferencz

32 konban a cöde Napoléon 340. art. nélkül is tettleg netn létezik apasági keresetjog, mert bebizonyítása lehetetlen. Ékesszólóak a franczia statistika adatai. Evenkint 1 millió szülöttre esik 75000 törvénytelen; ezek közöl y rész anyja által. V40 rész az apa által, 50,030 senki által elismerve. 8-02% halva szülött. Az évi átlagos gyermekülések számi 1826-1853. tett 131-et, 1854-1870. tett 203 at. A kitett gyermekek száma 1788 óta 1861-ig évi 40,003-ről 125977-re szaporodott. A proletarius családot alapítani, háztartást vinni képtelen ; a nemi féktelenséget s bünkövetkezményeit erkölcsi eszközökkel gátolni nem sikerült. Ezt beismerte a müveit állam, midőn a gyermekölés helyében szervezte a törvényes gyermekkitételt — a lelenczházakat. De eltekintve az e kérdés felett kétség kívül még ingadozó erkölcsi ítélettől, világosan észellenes, czélszerütlen — büntetni ott, hol a megelőzés lehetetlen, a javításra nincs alap. A megtorlás itt nem engesztelő, hanem indokolatlan uj baj, helytelen következetességnek kegyetlensége. E társadalmi háttér teszi jelen esetet fontossá. Egy katona és cseléd szerelmi kalandjának e katastróphája nagyon mindennapi, nevetséges, utálatos látszattal bír; de az. ki, mint ily ember élete és szabadsága felett döntő pillanatban igényelhető, leszál a külső látszatról a világtörténet kerekeit hajtó emberi sziv mélyébe, az felismeri benne az emberi tragikomédiának egy komoly, Örök árny vonását. Nem lehet czélom itt, a tételes jog alkalmazásának fórumán, sociális reformokat discutiálni vagy épen a gyermekölés apologetajának feltűnni. Nem tartozom azok közé, kik a „tout comprendre c'est tout pardonner" jelszava alatt a jog jogtalanságának tartanak minden megakadályozhatván tett üldözését; kik az akarat szabadtalanságát bizonyítván, tagadhatni vélik az egyén felelősségét neme, társadalma irányában; kik a szükség erkölcsi követelményét csak az erőhatalom durva, érzéki bosszújának tartják, melyet a pharizeus sophismákba tévedt ész előttünk mint igazságost mentegetni hasztalan törekszik. A ragadozó állatot és a gaznövényt kiírtjuk, mert léte és terjedése káros; mert nem a természet szükségének rabjai, hanem az észszerű haszon keresői vagyunk. Az embert, ki tetteiben vészes hajlamot árul e , ki képes arra, mitől a többség borzad, büntetve fékezzük. A gyenge tévedőt, ki elragadtatott a közbiztonság és közjólét sértésere, büntetve jobbra vezetni törekszünk; mint k"HŐ irányban megkötjük a fát, nehogy növése szomszéd jait sértse vagy esése kárt tegyen Bár az emberi tett csak akkor mutatja fel alanyának erkölcsi jeli mét, ha öntudatából fakad oly szükséggel, mint gyümölcs a fáról: büntetve figyelmeztetjük a vétkest, is, hogy vigyázatlanságból se cselekedjék a társadalmi összhang ellenére. Megengedem erkölcsi s gyakorlati igazoltságát az egymást kiegészítő két büntetőjogi elméletnek: a történelmi tapasztalás szentesitette védelem elméletét, mint a társadalom érdeke, által igényelt megelőzését; s az eszményének el ismeréséért küzdő javító rendszer elmélet ét,mint azab-olut alanyi értéken s alanyi érdeken nyugvó engesztelését, mely szerint a büntetés első sorban a büntevŐben hiányzó kötelesség érzetet ébreszteni czélozza. De hogy vádlottnő vétkes tette szándékos, öntudatos lett volna; hogy a, feddhetlen, fiatalnő tizenkétévi börtönben tartása a társadalom vagy saját érdeke vagy akár valamely elvont igazságeszme kivánalma lehetne: ezt az ész és a társalom, erkölcsi alapján, a tett körülményeinél fogva megengedni nem lehet. Kérem ennélfogva vádlottnőt a szándékos emberölés vádja alól felmentetni, a tárgyi tényálladék megállapithatlansága folytán." Ezen nem csekély figyelmet gerjesztett védbeszéd — 8 a kir. ügyész válasza után, a bpesti törvényszék 1875. decz. 29-kén következő Ítéletet hozott: „Klinek Ilona árvamegyei születésű 22 éves, római kathol. vallású hajadon cseléd, vagyontalan. írni olvasni nem tud, fedhetlen előéletű, bekisérteJett 1875. márcz. 19., — szándékos emberölés bűntettében bűnösnek találtatik s e miatt mai naptól számítandó 2 évi börtönbüntetéssel fenyittetík. Köteleztetik vádlott az eddig kimutatott 98 kr. és u még netán felmerülendő eljárási költségek s a rabtartási költséget megtéríteni." „Indokok. Vádlott ugy a rendőrség előtt, mint a vizsgáló birónáli kihallgatása és a kir. törvénvszék előtt megtartott tárgyalás alkalmával mindannyiszor határozott és körülményes beismerést tett az iránt, hogy f. é. márcz 18-ról 19-re forduló éjjel a budai Dunaparton 1875. január 2-áu született leánygyermekét ölési szándékkal a Duna árjaiba dobta s a gyermeket pólyástól együtt ott hagyta. Vádlott e beismerő vallomása támogattatik a következő bizonyítékokkal:" „1. Keresztelési anyakönyvi kivonat, orvosi vélemény s tanuk t. i. Stass Józsefné és Braun Józsefné vallomásaival igazoltatik, hogy vádlottnak valóban volt gyermeke." ,„2. Ugyan-e bizonyítékok alapján megállapitatott az is hogy vádlott gyermeke 1875. márcz. 18-án 2 hó-e napos és 17 napos korban volt." „3. Braun Józsefné vallomásából kiderül, hogy vádlott a bűntett elkövetése utáni napon az emberölés gyanúját felkölté, mi letartóztatására okul szolgált." „4. Sndigala Anna vallja, hogy azon gyermekpólyát, miben vádlott állítása szerint is gyermekét a Dunába dobta, valóban a Duna árjaiból hu ta elő" „5. Stass Józsefné vallomása által a gyermekpárna azonnosága igazoltatik." „6. Birói szemle utján megállapittatott, hogy a párna leihelye e tett elkövetésének helyével azonos." Jóllehet a rendőri jelentés szerint a gyermek hullája feltalálható nem volt, miutáu azonban kétségtelen, hogy egy, a pólyába 1 a z á n kötött gyermek vízbe dobatván, a nehézség törvényeinél fogva fővel lefelé f ordul,s a tollak könnyűsége s levegőveli teltsége folytán a felületről alá nem merülő párnából vergődése közben kicsúszik; az tehát, hogy e párna Sudigala Anna által üresen találtatott meg, cnagyarázatátabban leli, — s miután a víz igazolt alacson hőfoka mellett, még a a gyermek meg nem fuladt volna is, halálának bekövetkezése phisicai szükségnek vélelmezendő • azon feltevés pedig, hogy a gyermek valaki által élve megtaláltatott volna, tekintve, hogy a tett éj idején, félreeső helyen követtetett el s kivált RZ által, hogy a párna üresen találtatott, teljesenkizáratik, a mennyiben és z-