Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 7. szám - A Semmitőszék müködése 1875. évben

28 Hogy ezen munkát, melynél az alsóbb biróságok indokolására nem lehet hivatkozni, melynek tehát minői nik elintézését külön, t üzetesen kell indokolni, csak kiváló gyakorlottság s nagy tapasztalat mellett lehetett oly kedvező sikerrel teljesíteni — mindenki könnyen felfoghatja ; a mint természetes az is, hogy egy más hivatási!, közeg arra alig lehetend képes. Csak igy volt lehető, hogy mig 1874-ben összesen: 21328 ügy intéztetett el — a lefolyt 1875. évben ezerrel több — t. i. 22408 darab nyert e 1 i n t é zés t és pedig 21069 ügy intéztetett el ülésideg; mig ülésen ki vül csak: 1339. Azonban, miután tagadhatlan, mikép számos alaptalan panaszok adatnak be, fentebbi állításaink igazolására kiváló bizonyítékul szolgálhat egyrészt azon tény, miszerint a megsemmisítések, tehát a tényleges semmiségi esetek megdöbbentőleg nagy számra emelkednek; nem kevesbednek, hanem még inkább szaporodnak ; másrészt azon tény, mikép magok a hivatalbóli megsemmisítések is igen számosak s ezek is folyvást gyakrabban alkalmaztatnak. A tényleges semmiségi esetek, t. i. a m egsemmis i t é s e k következőleg szaporodnak : 1871. évben azok száma: 4272. 1872 - - - - 4767. 1873. évben már — 5750. 1874. még több — — 6171. 1875. évben pedig már: 6581. Ha tehát nem vesszük is kiindulása pontul a semmiségi panaszok évenkénti nagy számát; de attól csakugyan nem tagadhatjuk meg a nagy fontosságot, miszerint egy év alatt hetedfél ezernél több semmiségi eset követtetik el abiróságok által és ez — mint fent láttuk — évek óta fokozatos emelkedésben van. A másik bizonyíték a hivatalbóli megsemmisítések nagy száma. Ez a lefolyt 1875. évben már: 1188 volt — mig az előbbi 1874. évben 924 volt. És ezek között a felsőbb bíróságok is szép számot képviselnek. Ezen megsemmisítési esetek nagy száma — lehetetlen, hogy aggodalmakat ne okozzon igazságszolgáltatásunk jövőjére nézve, szemben azon eshetőséggel, ha netán a semmiségi felülvizsgálat ugyanazon bírói közegekre bizatik, melyek magok is számtalan semmiséget követnek el. A kir. táblák határozatai ellen 1875. évben: 519 — a legf. ítélőszék ellen pedig 385 semm. panasz adatott be. Magok az illetőségi összeütközések is. 74 esetet képeztek. Mig azonban mind a semmiségi panaszok, mind a tényleges megsemmisítések évről évre szaporodnak, — a bírságolás alkalmazása csökkenőben van — mi a következő adatokból kitűnik: 1873. évben 538 eset volt és bírság: 13910 frt. 187 í. évben 534 — — — — — 12805 frt. 1875. pedig csak 424 eset s bírság: 11185 frt. Birósági rendszerünk szomorú illustratiójára nyújt adatol az is mikép a kiegészítés végetti visszaküldések roppant nagy számot mutatnak fel. A lefolyt évben is 3587 esetben kellett visszaküldeni — 1874. < évben 3639 ügyben. Tehát majd minden hetedik ügynél fordul elő ily késleltető rendetlenség. A semmiségi panaszok legnagyobb részt önállóa'n adatnak be: 14822 esetben — mig f e 1 eb be z és se 1 csak 1725 ügyben volt összekapcsolva. Különben ez évben is a semm. panaszoknak több mint fele sommás ügyekben fordul elő t. i. 11270 — az előbbi évben 10580 — a rendes eljárásban pedig: 5561 mig 1874. évben 5206 jött elő. Végrehajtást előzőleg sommás eljárásban: 7133 s rendes eljárásban: 25 )7 semm. panasz adatott be. Maga a végrehajtási eljárás ellen 7460 panasz fordult elő. Hagyatéki ügyekben: 590 — sajtó ügyekben : 31 — kisajátításban 1 semm. panasz terjesztetett fel. — Kegyelmi ügy 23 jött tanácskozás alá. Utóbb emiitetteken kivül, magok a polgári bíróságok intézkedései ellen használt semmiségí panaszokból 1875. évben: 17703 lett elintézve — mig ez 1874-ben csak 15763. És pedig a lefolyt évben: 6581 semm. panasznak hely adatott — tehát többnek mint 1874-ben, midőn csak 6171 nek adatott hely. Továbbá elvettetett: 8725; s visszautasitatott: 1666 — előbbi 1874. évben: 1533. — Kiegészítés rendeltetett: 3696 esetben; és más elintézés tőrtént 1740. ügynél p. o. a melyek a Stmmitőszék hatáskörébe nem tartoznak: úrbéri, csőd, váltó stb. ügyek s melyekben még is hozzá terjesztettnek fel a panaszok. Bűnvádi jogeset. (Folytatás.) Dell' A d a m i ur védbeszédét következőleg folytatta : „A rendőri hulla kutatás még 1875. márcz. 19. reggelén indult meg. Ily körülmények közt a hulla elő nem találását csak is a gyermek megmentése, a hullának nem létele magyarázza meg. A tett elkövetésekor közeledő emberek látták a gyermeket, gondolhatták, hogy a tettes a gyermek nevelésére hivatott személy volt; kivehették a nedves vánkosból, ennek felső kötését e végre felszakítván, nehogy a kisded megfagyjon. Ily könyörületes tettet mi czélra feljelenteni ? hogy a gyermek visszakerüljön gyilkosához ? vagy hogy közgondozás alatt elveszszen ? A test középen s alsó részén bekötött, nedvességtől még szorosabban összetapadt vánkosból ki nem eshetett a gyermek; ha kiesett volna, a hullát megtalálják ott, hol a vánkost elúsztató víz is hibázott. E vánkos nehezebb is a 11 hetes gyermeknél; a súlypont abban volt. A ténybízonylat e szerint csak a kisérlet aggályos fél bi zonyitékára olvad össze. De a bíró nincs hivatva lehetőségeket mérlegelni s valószínűbbet bizonyosnak declarálni; nem igényel tőle ily lelkiismeretet aggasztó miveletet a törvény, — a közérdekében nem is türi. Tehát a Verbőczy-féle kettős lelkiismeretű biró álláspontjáról sincs ezek folytán a bűncselekmény begyőzve; a tárgyi tényálladék ezek szerint meg nem állapitható.