Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 7. szám - A Semmitőszék müködése 1875. évben

Budapest, 1876. péntek, január 28. 7. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Setnmitőszék működése 1875. — Semm. teljestanácsü. döntvény. — Bűnvádi jogeset. — Min. rendelet, X A Senimitöszék működése 1875. évben. A Seramitőszék a lefolyt évről is igen fényes ered- j ményt mutathat fel — rendkivüli munkásságában, melyet szigorúan véve is túlfeszitettnek leket nevezni. Az elvégzendő munka halmaz 1875. évben ismét szaporodott, mintha már az előbbi éveké is nem lett volna igen nagy, jó formán túlságos. És daczára ez év ujabbi munka szaporultának — az év végén még keve­sebb hátralék maradt, mint volt kisebb munka mellett az előbbi 1874-ik évben. Ebben nyilvánul ezen legfel­sőbb biróságunk rendkivüli tevékenységének s buzgal­mának legvilágosabb bizonyítéka. A munka 1875. évben — mint említettük — újra s még tovább szaporodott. Az előbbi 1874. évben is már 21840 volt az ügyszám — a most lefolyt 1875. évben pedig: 22400. És a hátralék még is csak: 2088 — mig 1874. évről: 2096 maradt. — A polgári bírósá­gok határozatai ellen beadott sem m. panaszokból: 17,703 intéztetett el (a kiegészitendőkön kívül) mig 18V4. évben az csak 15763 ügydarabot tett ki. így van ez évek óta Semmitőszékünknél; évről évre mindig több és több az ügyek száma, minden év na­gyobb összegét mutatja fel a semmiségi panaszoknak — mint az előbbi év mutatott fel; kétségbe vonhatlan je­léül, mikép az eljárási szabálytalanságok, a mindenféle visszaélések, a törvény nem tudásából vagy mellőzéséből eredő jogsérelmek — nemcsak nem fogynak, nem keve­sednek, sőt folyvást szaporodnak. Természetes, hogy ezen tényleges állapotra kevés figyelemmel vannak azok, kik jelen törvényke­zési körülményeinkben a Setnmitőszéket meg­szüntethetőnek vélik, nemcsak, sőt ebben még igazság­szolgáltatásunk javulásának, tökéletesbüléséuek egyik gyökeres reform eszközét is hiszik feltalálhatni. Nem tanulmányozzák kellően törvénykezésünk évről évre súlyosbodó semmiségi viszonyait, s ezek adataiból nem vonják le azon következményeket, melyek kézzel fog­hatók, s öszhangzatosan jogi szabálytalanságaink rend­kivüli segélyének szükségességét tüntetik elő. Vagy azt gondolják, hogy a Seu.mitőszéknek a legfőbb ítélőszékkel tervezett összeolvasztása megfogja szüntetni a jelen felülvizsgálati munkának nagy részét? Elfogja az egy lehellettel söpörni azon temérdek eljá­rási hibákat, hanyagságot , lelkiismeretlenséget — melyeknek kifolyását képezi azon roppant munka hal­maz, melyet most egy külön Semmitőszék alig képes évenként meggyőzni? Vagy a készülőben levő uj perrendtől várják a csudaerejüsegélyt? Ezen codificationálismunkálat, mely után 8 év óta jajgatunk, s a melyen annyi kéz. s oly különböző irányú elme dolgozott, fog oly rgyöntetü per­rendet előállítani, melynek világossága, rendszeressége mellett a tévedések s félrevezetések nagyrészt megszűn­nek ? Az fog talán uj birákat s uj ügyvédeket teremteni, a mostaniak nagyobb száma helyébe, a kik a törvény­kezést majd tökéletesben, alaposabban kezelni képesek lehetnének? Az fogja a tanulmányozás ösztönét, mely­nek hiányában annyira szenvedünk, előteremteni, melyre egy uj perrend betanulása végett is elég szükség leend — főkép csudálatos szellemi állapotainkban, melyekben 8 év nem volt elegendő, hogy a mostani perrend sza­bályait alaposan betanuljuk, eljárási mechanismusát megszokjuk , ós irányelveit egészen magúnkkévá te­gyük? Es miután mindezt előidézni, a létező elemeket áta­lakítani egyszerre nem lehet; miután tehát az elmarad­hatlan eljárási szabálytalanságok s kinövések orvoslá­sáról és ennek közegéről, a jogbiztosság legszentebb érdekében, gondoskodni kell — e hivatást a Semmitő­szék helyett az érdemben itélő jelenlegi felsőbb birósá­gaink fogják-e teljesíthetni? fogja-e azt különösen a bpesti kirí tábla, mely már is majd összeroskad saját terhe alatt is, s mely önmaga is temérdek semmiségekre nyújt alkalmat — mig ellenben számos hivatalbóli ész­lelései a 304. §. előrántásával — éppenséggel nem tar­talmaznak megsemmisítési alapokat. Vigyázzunk, hogy a reformnak tartott codificatio­nális műtétei ne váljék ismét puszta experimentatióvá, mely igazságszolgáltatásunkat még nagyobb chaosba dönthetendi. De lássuk a részletes adatokat, melyek fentebbi állí­tásainkat igazolhatják — nevezetesen az ügyszaporodás fokozatos emelkedéséről, s ezzel kapcsolatosan a Senimi­tőszék nagyobb és nagyobb munkásságának szükségessé váltáról: 1870. évben a beérkezett ügyek száma: 14137. 1871. 16:>00. 1872. — — — — — _ 17620. 1873. — — — — — — — 20741. 1874. — — — ____ 21840. 1875. évben pedig már — — — 22400. Ezszerint, hozzáadva az 1874. évi: 2096 dar. há tralékot, 1875.évben az összes elintézendő ügyek száma: 24,496 ügydarab volt. És ezen mnnka végzésére 20 biró volt hivatva, mert az elnökökön kivül két biró, Szabó Imre s Tóth L. urak rendesen elnököltek; sőt. még egy — Soltész ur — szinte igen sokszor. — Azért is a nagy munka hal­mazt csak ugy lehetett meggyőzni, hogy átalán véve mindenik biró: 1000 darabnál többet dolgozott fel. 7

Next

/
Thumbnails
Contents