Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)
1876 / 7. szám - A Semmitőszék müködése 1875. évben
Budapest, 1876. péntek, január 28. 7. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Setnmitőszék működése 1875. — Semm. teljestanácsü. döntvény. — Bűnvádi jogeset. — Min. rendelet, X A Senimitöszék működése 1875. évben. A Seramitőszék a lefolyt évről is igen fényes ered- j ményt mutathat fel — rendkivüli munkásságában, melyet szigorúan véve is túlfeszitettnek leket nevezni. Az elvégzendő munka halmaz 1875. évben ismét szaporodott, mintha már az előbbi éveké is nem lett volna igen nagy, jó formán túlságos. És daczára ez év ujabbi munka szaporultának — az év végén még kevesebb hátralék maradt, mint volt kisebb munka mellett az előbbi 1874-ik évben. Ebben nyilvánul ezen legfelsőbb biróságunk rendkivüli tevékenységének s buzgalmának legvilágosabb bizonyítéka. A munka 1875. évben — mint említettük — újra s még tovább szaporodott. Az előbbi 1874. évben is már 21840 volt az ügyszám — a most lefolyt 1875. évben pedig: 22400. És a hátralék még is csak: 2088 — mig 1874. évről: 2096 maradt. — A polgári bíróságok határozatai ellen beadott sem m. panaszokból: 17,703 intéztetett el (a kiegészitendőkön kívül) mig 18V4. évben az csak 15763 ügydarabot tett ki. így van ez évek óta Semmitőszékünknél; évről évre mindig több és több az ügyek száma, minden év nagyobb összegét mutatja fel a semmiségi panaszoknak — mint az előbbi év mutatott fel; kétségbe vonhatlan jeléül, mikép az eljárási szabálytalanságok, a mindenféle visszaélések, a törvény nem tudásából vagy mellőzéséből eredő jogsérelmek — nemcsak nem fogynak, nem kevesednek, sőt folyvást szaporodnak. Természetes, hogy ezen tényleges állapotra kevés figyelemmel vannak azok, kik jelen törvénykezési körülményeinkben a Setnmitőszéket megszüntethetőnek vélik, nemcsak, sőt ebben még igazságszolgáltatásunk javulásának, tökéletesbüléséuek egyik gyökeres reform eszközét is hiszik feltalálhatni. Nem tanulmányozzák kellően törvénykezésünk évről évre súlyosbodó semmiségi viszonyait, s ezek adataiból nem vonják le azon következményeket, melyek kézzel foghatók, s öszhangzatosan jogi szabálytalanságaink rendkivüli segélyének szükségességét tüntetik elő. Vagy azt gondolják, hogy a Seu.mitőszéknek a legfőbb ítélőszékkel tervezett összeolvasztása megfogja szüntetni a jelen felülvizsgálati munkának nagy részét? Elfogja az egy lehellettel söpörni azon temérdek eljárási hibákat, hanyagságot , lelkiismeretlenséget — melyeknek kifolyását képezi azon roppant munka halmaz, melyet most egy külön Semmitőszék alig képes évenként meggyőzni? Vagy a készülőben levő uj perrendtől várják a csudaerejüsegélyt? Ezen codificationálismunkálat, mely után 8 év óta jajgatunk, s a melyen annyi kéz. s oly különböző irányú elme dolgozott, fog oly rgyöntetü perrendet előállítani, melynek világossága, rendszeressége mellett a tévedések s félrevezetések nagyrészt megszűnnek ? Az fog talán uj birákat s uj ügyvédeket teremteni, a mostaniak nagyobb száma helyébe, a kik a törvénykezést majd tökéletesben, alaposabban kezelni képesek lehetnének? Az fogja a tanulmányozás ösztönét, melynek hiányában annyira szenvedünk, előteremteni, melyre egy uj perrend betanulása végett is elég szükség leend — főkép csudálatos szellemi állapotainkban, melyekben 8 év nem volt elegendő, hogy a mostani perrend szabályait alaposan betanuljuk, eljárási mechanismusát megszokjuk , ós irányelveit egészen magúnkkévá tegyük? Es miután mindezt előidézni, a létező elemeket átalakítani egyszerre nem lehet; miután tehát az elmaradhatlan eljárási szabálytalanságok s kinövések orvoslásáról és ennek közegéről, a jogbiztosság legszentebb érdekében, gondoskodni kell — e hivatást a Semmitőszék helyett az érdemben itélő jelenlegi felsőbb biróságaink fogják-e teljesíthetni? fogja-e azt különösen a bpesti kirí tábla, mely már is majd összeroskad saját terhe alatt is, s mely önmaga is temérdek semmiségekre nyújt alkalmat — mig ellenben számos hivatalbóli észlelései a 304. §. előrántásával — éppenséggel nem tartalmaznak megsemmisítési alapokat. Vigyázzunk, hogy a reformnak tartott codificationális műtétei ne váljék ismét puszta experimentatióvá, mely igazságszolgáltatásunkat még nagyobb chaosba dönthetendi. De lássuk a részletes adatokat, melyek fentebbi állításainkat igazolhatják — nevezetesen az ügyszaporodás fokozatos emelkedéséről, s ezzel kapcsolatosan a Senimitőszék nagyobb és nagyobb munkásságának szükségessé váltáról: 1870. évben a beérkezett ügyek száma: 14137. 1871. 16:>00. 1872. — — — — — _ 17620. 1873. — — — — — — — 20741. 1874. — — — ____ 21840. 1875. évben pedig már — — — 22400. Ezszerint, hozzáadva az 1874. évi: 2096 dar. há tralékot, 1875.évben az összes elintézendő ügyek száma: 24,496 ügydarab volt. És ezen mnnka végzésére 20 biró volt hivatva, mert az elnökökön kivül két biró, Szabó Imre s Tóth L. urak rendesen elnököltek; sőt. még egy — Soltész ur — szinte igen sokszor. — Azért is a nagy munka halmazt csak ugy lehetett meggyőzni, hogy átalán véve mindenik biró: 1000 darabnál többet dolgozott fel. 7