Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 88. szám

Budapest, 1876. kedd, november 14. 88. szám. Tizennyolczadik évfoly TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Keresk. jogi döntvóny< k. — Jogeset: közös végrenelet. — Semmitőszéki döntvények. Kereskedelem jogi döntvények. A forgatmány melyre a viszkereseti jog állapiltaíik, oly kereskedelmi utalványra vezetetvén, mely rendeletre nem szól, s a rendeletre szóló, s hátiratolt utalványokra a keresk. törvényben kijelölt kellékeknek mindenben meg nem felel, a kereskedelmi törvényre állapitható, s a keresk. biróság előtt érvényesíthető viszkereseti jogot nem — hanem csak közönséges magán jogot állapithat meg. K 1 e i n J. pesti kereskedő — Ráth s társa czég s Weiss H. pesti lakosok e. a b pesti IV. ker járásbírósághoz 91 frt 96 kr. iránt sommás keresetlevelet adott be — A- okirat alapján, melyben Fischer et Luth bécsi czég utasíttatott Ráth K. által, hogy f. év július 5-ken 91 frt 9G krtWeissH. asszony részére fizessen le, mely utalvány Klein J. kereskedőre forgattatott. Tárgyaláskor 1-ső r. alperes elismeri az A. valódiságát de tagadja felperes kereshetőségi jogát, mert az /1.-ban az ,a n die Ordre' kitétel hiányozván, Weisanak nem volt joga azt másra forgatni. Weiss H. ellenében a követelés fennállását elismeri. 2-od r. alperes azzal vétkezik, hogy az A. okirat a keresk. törv. 291. §. szerinti kereskedői utalványt képe7 melyre fektetett követelés megbirálása a 298. §-ként *• Jskedelmi bíróság körébe tartozik. És mint ily utalvány ti 298. §. szerint nála bemutatandó s az óvás felv odő lett volna — mi nem történt meg; miért felperesnek ellene mint forgató e. kereseti joga nincs. Felperes azt válaszolja, hogy alpereseket nem keresk. törvény értelmében perli, hanem mint egyszerű adósokat. A követelésnek másra való átruházásához az adós beleegyezése nem szükségeltetik. A j bír ós ág f. év aug. 23. — 34349. sz. a. ítéletében felperest mindkét alperes irányában elutasitotta, ha 2-od r. alperes főesküt tesz, hogy az A. okmányra értékét felperestől nem kapott — elleukező esetben alperesek egyetemlegesen marasztaltatván — azon indokolással: miszerint alperesi kifogások figyelembe nem vétethetnek, miután a követelés átruházásához az adós beegyezése nem szükséges; és miután felperes az alpereseket mint egyszerű adósokat kivánta perelni, nem a kereskedelmi, hanem a polg. perrend szabályai szerint; s arra nem lehet kényszeríteni felperest, hogy a keresk. törvény szerint pereljen főkép, minthogy jelen ügy nem tekinthető oly természetűnek, melynél szükségkép a keresk. törvény szerint kellene eljárni. — 2-od r.alperes azon kifogása azonban nem volt mellőzhető, hogy az A ra, értéket nem kapott, miért más bizonyíték hiányában a főeskü volt neki odaitélendő, melyly^l felperes őt megkínálta; és pedig mindkét alperesre kihatólag, mert ha 2-od r. alperes értéket nem kapott, s nem adósa felperesnek, ugy l ő r. alperes sem lehet a másik alperes nélkül fizetésre köteh zhető." A peres felek felebbezéssel éltek, azonfelül alperesek semm. panaszt is adtak be; és pedig Ráth czég az alapon, mert a keresk. törv. 291. 8 köv. §§. ellenére a biróság kimondotta, mikép az utalványokról szóló törv. szabályok nem alkalmazandók, habár ily utalvány képezi a kereset alapját. — A 294. §. pedig azt rendeli, hogy az utalványok s kötelező jegyek, ha rendeletre szólnak — hátirattal is elláthatók s átruházhatók. A 298. §. pedig azt mondja, hogy a váltótörvénynek a bemutatásra, óvásra előzők értesítésére vonatkozó határozatai a kereskedői utalványokra is alkalmazandók. — Mindezek pedig teljesen hiányzanak, illetve mellőztettek. — Ha keresk. utalványnak tekintetik az A. okmány — akkor viszkeresetnek nincs helye mert az arra vonatkozó szabályok meg nem tartattak. Ha pedid nem keresk. utalvány, akkor felperes irányábau alperesek épen nem kötelezvék. 2-od r. alperes azt emeli ki alapul, hogy j°len keresk. utalvány alapján csak keresk. biróság előtt, lehetett volna perelni. De ha nem tartoznék is oda, — a főeskü nem volt oly forgatónak oda ítélhető ki elleu óvás nem vétetett fel. A Semmitószék azt elvetette ; „mert a keresethez mellékelt kereskedelmi utalványra vezetett forgatmány, melyből felperes az utalványozó és forgató ellen intézett kereseti követelését származtatja és melyre viszkereseti jogát állapítja; — miután maga az utalvány rendeletre nem szól (keres. törv. 291. §. 1. pont) — és a rendelményre szóló és hátiratolt utalványokra nézve, a keresk. törv. 298. §-szában előirt fizetés végetti bemutatás, óvatolás és eiőzők értesítése meg nem történt; és ekként az a keresk. törvény által meghatározott kellékeknek mindenben meg nem,felel,— a keresk. törvényre alapitható s az eljárási min. rendelet 6. §. 9. pontja szerint a kir. törvényszék mint kereskedelmi biróság előtt érvényesíthető viszkereseti jogot nem — hanem egyedül magánjogot állapithat meg;" „ehhezképest erintett kereset tárgyi illetőségre né/.ve, ós el bírálás tekintetében nem a kereskedelmi, hanem a polgári biróság hatásköréhez tartozik;" „az eljáró biróság tehát azáltal, hogy jelen sommás keresetet, miután személyi illetősége ellen kifogás egyátalában nem tétetett, — mint rendes polgári ügyet letárgyalta, s a polgári magánjog szabályai szerint elbírálás alá vette — s/.abálytalanságot el nern követett ;" „mert továbbá annak eldöntése: váljon a főeskü megitélésének volt-e helye? a bizonyítékok alkalmazása s mérlegezésére s ekként az ügy érdemére tartozván, — ez irányban felhozott sérelem nem semm. panasz, hanem felebbezés utján találhatja egyedül orvoslását." (1876. nov. 2. - 17150. sz. a.) 88