Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 86. szám - Fizessünk elő a hivatalos "Budapesti Közlönyre"

345 foglalt ingatlanok '/5 rész aránybani közös tulajdo- | nába s birtokába bebocsátani, egyszersmind ingósági | rész fejében 32 ftot — a haszonvétel fejében mindenesetre a 974 frt után 1869. nov. 29. mint a perinditás napjától 6°/0 kamatokat és 50 frt perköltséget megfizetni — következve indokolással. „A birői szemlénél kihallgatott tanuk vallomásaiból s alperes saját előadásai s 3. •/. alatti kérdő pontjaiból kitűnik, hogy az alperes birtokában levő s a 2. sz. alatti telekjköny vben foglalt ház, 4/4 úrbéri telek és egy szérűskert az 1840. évben elhalt idősb Takács Imretői hárult alperesre, és hogy ez azt, mint annak állítólagos egyedüli végrendeleti örököse vette birtokába ; „továbbá beismerte alperes, hogy ezen nagy apai i hagyatékból felperesnek örökhagyó előzőleg elhalt Imre i fiától származott unokájának magának osztályrészét ki j nem adta; azt pedig, hogy apja az ő javára végrendel- ! kezett, — az ellenfél tagadása ellenében nem bizonyi- j totta, valamint azt sem tagadta meg, hogy apja után | 156 frt értékű ingóság ismaradts azt is birtokábavette;" j „minthogy pedig az osztatlan örökösök közös va- 1 gyonát képező hagyatéknak természetben vagy más mód í szerint leendő felosztását kérni mindenik örökös jogo- í sitva van, minthogy felperes a felosztást, illetve osztályrészének kiadatását becsértékben kérte, s ezzel szemben alperes más módoni felosztást javaslatba nem hozott, — felperes kérelmének helyt kellett adni s osztályrészét 971 frt 38 krban megállapitani; mert a per folytán eszközlött birói becslés szerint magoknak a hagyatéki ingatlanoknak (az alperes által szerzett egyik szérűskert kihagyásával) — becsértéke 5800 ftra — tehát többre ! menvén mint az összes ingó s ingatlan hagyatéknak felperes által követelt értéke; az itélet azonban felperes kérelmén tul nem terjeszkedhetvén, — neki az áltála követelt 4856 frt 90 kr. hagyatéki értékből '/5 rész, menynyiben a póttárgyalásnál felhozott bizonyítékok szerint örökhagyó 5 gyermeket hagyott hátra, s az utóbb elhalt ötödik gyermek hagyatékának felosztása jelen kereset tárgyát nem képezi — megítélendő volt." „Egyszersmind miután felperes késznek nyilatkozott örökrésze természetbeni elfogadására, a mennyiben az alperesre nézve kedvezőbb volna, neki felperes ily módoni kielégitésére szabad választás volt engedendő." „Önként értetődvén, hogy alperesnek a felperes javára árvatárba tett 8 ez által el nem fogadott összegre való tulajdonjoga érintetlen marad." „A haszonvételek a felperest illető örökrész értékének 6°/0 kamatjában csak a perindítástól Ítéltettek meg, mert alperesnek 1840. évtől a perindításáig háboritlanul folytatott birtoka roszhiszemünek nem tekintethetett." „Perköltségben alperes a perr. 251. §. alapján marasztatott." — A táblai itélet ellen alperes élt felébb ezéssel. A legf. ítélőszék következő i t é 1 e t e t hozott: „A bpesti kir. tábla felebbezett Ítélete megváltoztattatik, B az első biróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: „Felperesnek jelen még 1840. évben keletkezett öröklési igénye — miután ő annak érvényesítése iránt 1854. év május 1-jéig pert nem inditott, az ] 852. nov. 29. kelt ősiségi ny. parancs 9. § hoz képest — elenyészett." „Ennélfogva felperes elutasítandó volt keresetével alperes irányában, ki néhai Takács Imre hagyatékát — a kereseti előadás szerint is — egyedül a maga részére s nem egyszersmind a felperes nevében is vette birtokába. „Elutasítandó volt pedig felperes tekintet nélkül a kir. itélő tábla 1870. évi aug. 25-én 1190. sz. a. kelt végzésére, mert ezen a perr. 394. §. szerint felebbezhetlen végzés itélet jogerejére nem emelkedhetett, és különben is az ősis. ny. parancsot hivatalból kell alkalmazni." „A perköltség az Ítéletek különbözőségénél fogva szüntettetett meg kölcsönösen." (1876. o k t. 5. — 7494 sz. a.) Semmitőszéki döntvények. A közhivatalnokok fizetése lefoglalását 600 frt összegig korlátozó i&76. 31. t. czikk alkalmazandó akkor is, ha a végrehajtás ezen törvény életbelépte előtt lett elrendelve, de a foganatosítás azután eszközöltetett. Hannák József — Párvi M i k 1 ó s járásbirósági irnok e. 69 frt megfizetésére a bpesti IV. ker. járásbirógnál pert tett folyamatba melyben alperes elmarasztatott A járásbiróság f. év május 20-kán 17937. sz. végzésével alperes tiszti fizetésének 300 frtot meghaladó részérea végrehajtást elrendelte s azt július 5-kén foganatositatta; a végrehajtónak alperes 300 frtot haladó tiszti fizetésére intézett foglalásáról tett jelentését tudomásul vette s helybenhagyta — f. év július 16-kán 27975. sz. végzésével. Alperes f. év július 24-kén sem m. panaszt adott be mert az 1876. 31. t. cz. szerint csak 600 frtot meghaladó fizetése lett volna lefoglalható. A Semmitőszék az eljáró biróság neheztel 27975. sz. végzését az egész előző végrehajtással a 29 7 §. 1. p. alapján megsemmisítette ; „mert az 1876. 31. t. cz. 1. §. szerint a közhivatalnok fizetésének egy harmada csak ugy foglalhotó le, hogy 600 forint sértetlenül fennmaradjon; — alperes ellen tehát f. év július 5-kén miután az idézett törvény június 18-kán lépett életbe, — a korábban elrendelt végrehajtás csak ily értelemben lett volna foganatosítható;" „az első biróságnak tehát tekintettel azon körülményre, hogy a végrehajtás elrendelése után a perr. 399. §. hatályon kivül helyeztetett, a foglalást nem helybenhagynia, hanem a végrehajtót az 1876. 31. t. cz. 1. §. szerinti eljárásra kellett volna utasítania, mit nem tevén — semmiséget követettel." (1876. okt. 11. — 14558. sz. a.) Valamely fél a perirat beadására nézee hibás birói eljárás folytán ejtetvén tévedésbe, — ez alapon ellene itélet nem hozható. A gyulafehérvári árvapénztár — Borsos Samu e. 500 frt iránt a gyulafehérvári tszék előtt pert inditott, melyben a tszék f. év május 29. — 3384. sz. a. hozott Ítélettel alperest elmarasztalta. Ez ellen alperes se mm. panaszt adott be, azon alapon mert felperes kérelmére a tszék f. év márczius ll-kén 2399, sz. végzésével a periratokat a pertárba tétetni rendelte; ennélfogva később szinte felperes egyoldalú kértére az ügyet itélet alá bocsátani nem kellett volna, hanem a hiányzó perirat beadására határnapot kellett volna kitűzni. 86*