Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 86. szám - Fizessünk elő a hivatalos "Budapesti Közlönyre"

Budapest, 1876. kedd, november 7. 86. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Partalom : Jelzálogos hitelezők értesítésére csődben. — Jogeset: öröklési igényről. — Semmitőszéki döntvények. V Fizessünk elö a hivatalos „Budapesti Közlönyre." (A győri kir. törvényszék.) Jó pap holtig tanul ; — jelzálagos hitelező pedig arra ébred, hogy követelése jobban v:m biztosítva az által, ha a Budapesti Közlönyt járatja és olvassa, mint a törvény értelmében nyert zálogjog által. Tessék elolvasni, az alkalmul szolgált eset következő : Reichenfeld József győr-szt.-mártoni lakos és mosonmegyei szt.-péteri telekbirtokos a „inosonmegyei takarékpénztár M.-Ovárotf czégü rész vénytársulattól az idén kölcsönt nyert, mely adós ingatlan.ságára zálogjogilag biztosítva lön. Adós nem sokára megbukott, ellene a győri kir. törvényszék által a csőd megnyittatott, s a követelések bejelentésére határidőül f. evi augustus hó 28.29. és 30. napjai lőnek kitűzve, — a melyről szóló végzés a jelzálogos hitelező takarékpénztárnak csak £. év september hó 18-án kézbesittetett. A takarékpénztár talán tudván, hogy „ad impossibilia nemo tenetur"-féle jogelv valaha létezett s nem tudván kispekulálni azon a győri törvényszék álial feltalálandó módot, mikép lehet visszafelé a múltba bejelenteni, mit tehetett mást — mint hogy a kir. törvényszékhez fordult kérvényileg, támaszkodva a törvényszék által elkövetett mulasztásra, a bejelentési batáridőnek javára leendő meghosszabbítása tárgyábanErre a kir. törvényszék következő végzéssel felelt: „A csődnyitás a törvény értelmében hivatalos lapok utján országszerte és ideje korán kihirdetve lett. — Folyamodónak tehát azon mentegetődzése, hogy ő csak a bírói végzésnek kézbesítésekor lett a csődületről értesítve okul nem szolgálhat arra, hogy az elmulasztott bejelentési határidő részére meghosszabbittassék." Hogyan hogyan nem, tény még is. hogy a takarékpénztár daczára az országszerte való kihirdetésnek, a csődnyitásról és bejelentési határidőről csak az elkésett végzés által értesült, — mert tudtommal nem előfizetője a Budapesti Közlönynek, s igy igen elképzelhető azon kedvezőtlen benyomás, melyet a fentidézett végzés előidézett. Ez a végzés — és következményei igen tanulságosak lehetnek még a jogát kereső közönségre nézve; — ugy tekinteni tehát azt mint a vasárnapi evangéliumot, melynek egy pár igéje méltó arra, hogy legalább szó nélkül ne hagyjuk. „Mentegetődzése" — „Törvény értelmében kihirdetve" — „nem szolgálhat okul a meghosszabbításra14 — különösen alkalmasak lehetnek egy kis 3lzaélííedéű?e. Hogy a mentegetődzésre ki szorul jobban — egy külön értesítést a törvény értelmében igénylő, de nem kapó jelzálogos hitelező e — vagy egy teljes apparátussal biró törvényszék, mely a végzéseket a határidő után 19. nap múlva kézbesiteti — nem szorul bővebb vitatásra Kérdés tárgya azonban, hogy a törvényszék a hírlapi hirdetés által egyedül — a takarékpénztárra, mint jelzálogos hitelezőre nézve is törvény értelmében hirdette-e ki a csődnyitást és bejelentést. Bizonyára nem, — ha a következőkre egy kicsit több gondot forditunk, mint az eljáró kir. törvényszék. Ismerni fogja minden magyar jogász az országbírói értekezlet által javaslatba hozott ideiglenes törvénykezési szabályok azon bevezetését, „hogy a hazai törvények, a közhitel megrenditése és magán jogviszonyok serelme nélkül etc. — ismét életbeléphessenek; — ismerni fogja a IV. rész bevezetését is, melv az 1840-ki csődtörvény életbelépését mondja ki a telekkönyvi intézvénynek mellőzhetlen szempontjából szükségessé vált módosításokkal, — ismerni fogja ezen IV. rész 2. § át, mely a jelzálogos hitelezőre nézve a csődnyitást és bejelentést ;illetőleg külön hivatalbeli értesítést biztosit; — és ismerni fogja végre az 18ü8. 54. t. czikket bevezető ministeri rendelet XIX. 1. pont rendelkezését, mely által a fentebbiek érintetlenül maradnak. Ezekből látható, hogy a jelzálogos hitelezőnek a csődnyitásról és bejelentési határidőről való külön hivatalbóli értesítése a csőd eljárásnak oly lényeges kellékét képezi, mely elmulasztás esetében más értesítési mód általa nem pótolható; mert ezen értesítési mód többi közt a közhitel érdekében és a telekkönyvi intéz vény mellőzhetlen szempontjából hozatott be. Ha tehát két ily fontos alap oka van valamely törvény speciális rendelkezésének, — lehetetlen, hogy ezen speciális rendelkezést az általános helyettesíthesse és azzal egyenlő legyen jogi hatásaiban. Tudva levő, hogy a hírlapi és általában a hirdetmény utján való idézés és értesités a törvénykezésnek csak oly kisegítő módja mely alkalmazását akkor leli, midőn a közvetlen — félnek vagy megbízottjának kezeihez eszközlendő kézbesítés lehetetlen, vagy felette nagy időveszteséggel jár, vagy egyáltalában különös tekintetek azt nem tarják elkerülhetlenül szükségesnek. Hogy tehát a fél sajátkezeihez történő kézbesítést, ha ezt a törvény határozottan megkívánja, hirlapi értesités nem pótolhatja — igen világos; mert ekkor a pótlás lehetőségét a törvénynek kimondania kell, — mint ennek példáját a ppts. 269. §-ban látjuk.