Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 85. szám

341 Indokot: „Felperesek karesete a mennyiben az perújítást is foglal magában, elutasítandó voltamért az alapperbeli feleken kívül felperes s alperesek közzé más személyek is bevonattak s ennélfogva a perr. 315. §. b. c. pontjai ugy a 319 §. kapcsán perújításnak helye nem lehet." „A kereset mint rendes kereset vétetvén bírálat alá, az ügy érdemében a zárkérés egyébb ágainak mint különben is határozatlanoknak mellőzésével a felperesek által igénybe vett kizárólagos tulajdonjog elismertetésére irányzott kéréseikkel felperesek hasonlóan elutasitandók voltak ; mert a keresgt tárgyát képező havasok 1863. évben kelt legf. elhatározás által a Kendeffy grófi családnak határoztattak visszaadatni; tehát jogilag azokat illetik, kikre a Kendeffy grófi család javai is szállottak ; és mivel felperesek nem csak beismerik, hanem 1836. év febr. ll-kén kelt M. osztálylevól által állitva bizonyitják is, miszerint a Kendeffy család javai 6 Kendeffy fiutódra s ezek közt felperesek jogelődeire s alperesek férjére, illetve atyjukra szállottak, — önként következik, hogy Kendeffy Farkas jogutódai az alperesek felperesekkel a peres havasokban egyenjogú örökösök, kiket e jogukból kizárni csak akkor lehete, ós kikkel felperesek fiág kizáró jogosultságát csak azon esetben ismerhették el, ha kimutatják vala, hogy a fiág jogait nemcsak az utolsó Kendeffy gróf, hanem ennek egyik fiörököse Kendeffy Farkasnak 1849. évben történt halála után, ennek lenáyág örökösei ellen is érvévyesitették; minthogy pedig felperesek a Kendeffy Farkast a Kendeffy grófi családjavaiból mint fiút illető jogait az 1853-ki ősis. ny. parancs szerint megengedett határidő alatt nem érvényesítették, vagy hogy érvényesítették volna, mivel sem bizonyították — azon ny. parancs 10. §. szerint alpereseket mint Kendeffy Farkas leány örököseit illető örökösödési jogait sem támadhatják meg; épen mivel nem az 1834. évben elhalt gróf Kendeffy Ádám javai, hanem ezen javakból Kendeffy Farkasra szállott osztályrész iránti tulajdonjog jelenleg a pertárgya, — és ezáltal lettek légyen a peres havasok azon javaknak, mik felett az 1836. febr. ll-kén kelt szerződés köttetett — tartozéka, vagy sem — első esetben mert azon osztály által egyszersmind a pertárgya, a havasok osztálya is eldöntöttnek tekintendő ; a másik esetben, mert azon havasok mint osztatlanok jönnének osztály alá a jogosultak között, — kik közzé kétségtelenül tartozik Kendeffy Farkas, s utánna alperesek mint örökösei azért, mert a fiág ellenük nem érvényesítette a/.on fennállott jogait, melyek most már elévülte k az idézett ősis. ny. parancs szerint, mely felpereseknek perveszteségét törvényesen igazolja." Ez ellen felperesek felebbezvén — A marosvásárhelyi kir. tábla 1876. april 8. — 2125. sz. a. következő ítéletet hozott: „Az első folyamodásu kir. tszék Ítélete indokainál fogva annál is inkább helybenhagyatik, mert felperesek a kérdéses havasok iránti kizárólagos tulajdonjogukat nem valamely megszerzett, hanem az ősiségi viszonyból folyó virtuális jogra állapítják; ilyen virtuális jogok azonban, melyek a leányag kizárását czélozzák, az ősis. ny. parancs 10. §. szerint többé nem érvényesíthetők." További felebbezésre. A legf. ítélőszék következő i t é 1 e t e t hozott: „Mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával az ősis. ny. parancs szabványaira fektetett alperesi elévülési kifogásoknak hely nem adatik; egyébbiránt utasittatik az eljáró biróság, hogy az ügy érdemében hozzon ítéletet;" „mert azon idő alatt mely a polgári törvény életbelépte előtt keletkezett örökösödési igények érvényesítésére az ősis. ny. parancsban engedtetett, a kereseti havasok kincstári kezelés alatt álván s csak 1864-ben adatván vissza a Kendeffy grófi család jogutódainak, — felperesek igényüket a kereseti havasokra nézve a mondott időben, nem levén annak tárgya, nem érvényesíthették, — s igy azokra nézve jogukat nem gyakorolhatván, az ez által feltételezett jogvesztés^—elévülés — sem foghat helyt í" „s mert a kereset nem a „leányág kizárására, hanem a Kendeffy grófi családnak 1864. évben visszaadatni rendelt havasokhozi tulajdonjognak megitélésére van irányozva, az idézett ny. parancsnak tehát sem 9-ik sem 10-ik §-sza itten alkalmazásba nem jöhetvén, az ez irányben alperesek részéről emelt kifogásokat elvetni, s az eljáró bíróságot a tulajdonjog kérdése feletti érdemleges Ítélet hozatalára utasítani kellett." (1876. september 20. — 7360. sz. a.) Semmitőszéki döntvények. A kereset tárgyát még be nem következett^ de a kijelölt időpontig visszatérőleg járó szolgálmányok is képezhetik. Ily szolgáltatás egyszerű kiszámítása a végrehajtási eljárásra utasítható. Tolnai gróf Festetics Gryörgy képviselve Ebergényi Sándor rendes urad. ügyésze és soproni ügyvéd által — a tiszti ügyész által képviselt K u r z Endre mint Sopron város polgármestere s általa a községi képviselő testület, ez által pedig az érdekelt összes soproni lakosok ellen tűzi fa kiszolgáltatásiránt a soproni tszék előtt rendes pert iuditott, miutáa felperest Sopron város erdeiben bizonyos Sárkány-féln curialis birtok után kiváltságos kir. adományi joggae nyert korlátlan faizás illeté, mely iránt később peregyesi ség keletkezvén, az 15 öl kemény s puha fa évenkénti kiszolgáltatására korlátoltatott, s ez felperes által 1871. évig tényleg gyakoroltatott, de akkor az Sopron város közgyűlésének határozata által beszüntettetett. A törvényszék 1876. július 15-én 3474. sz. a. alperest a keresetben elmarasztalta — akkép, hogy alperes a peregyesség értelmében felperesnek s fiutódainak együttesen évenkint 60 öl fát kiszolgáltatni köteleztetik, és pedig az említett közgyűlési végzés hozatala után 1872. 1873 e IS74. évektől elmaradt s a jelen per befejeztéig elmaradandó évi járandósággal együtt. Kimondatott az Ítéletben egyszersmind az is, hogy az emiitett éveken tul a per végéig elmaradandó fajárandóság összegeink kitudása, megállapítása a végrehajtási eljárásra tartatik fen; mi végre rendeltetik, hogy az ide vonatkozó marasztalási összeg meghatározásánál csak is a végrehajtási eljárást előzőleg lefolyt egész évek veendők számításba. Alperes részéről semm. panasz adatott be. A Semmit Ö szék azt el vetette ; „mert a perrend 64. §-sza ki nem zárja, hogy valamely kereset tárgyát még be nem következett, de kellően kijelölt időpontig járó visszatérő szolgálmányok is képezhessék;" „mert továbbá az e. bir. Ítéletben alperes maraszta85*