Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 80. szám

Budapest, 1876. kedd, october 17. 80. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Végrehajtás hivatal, ii/.etesekre. — Perujitási jogeset. — Semmitőszéki döntvények. Az 187(1. 31. t. cz a végrehajtás korlátozására nézve alkalmazandó e oly közszolgálatban álló személyek \rnnijnban is, kik azon korlátozás nélküli végrehajtáshoz beleegyezésüket adtok? Ezen kérdés megfejtése, miután a törvény e részben hiányos, rég- óta foglalkoztatja a szakértó'ket; a Senimitöszék és legí. ítélőszék teljes tanácsiilési tanácskozásainak is tárgyául szolgált. A Semmitóazék egy pár nap előtt, egy concret eset alkalmával határozatát megállapította azon kérdésre nézve, és pedig annak kimondásával; „hogy az 1876.31. t. czikkben, a fizetések s egyebb illetményekre vezetendő végrehajtásra megállapított korlátozás nem tekinthető oly kedcezmenynek, melyről a közszolgálatban levő személy hitelezője javará lemondhasson." Az eset következő. Kaffesieder Miksa — Schlick Ede Budapest fővárosi közhivatalnokot 4 50 frt k< lcsöntőke s jár. erejéig az I. II. kt-r. járásbíróság előtt beperelte. A felek között 1876. august 11-kén birói egyesség jött létre, melynél fogva alperes hivatalnok kötelezte uiagát végrehajtás terhe alatt tartozásának azonnali kifizetésére ; egyszersmind beleegyezését adta: hogy hivatalnoki fizetésére 300 ttot meghaladólag, ugy lakbér illetményére is végrehajtás vezetethessék. Minthogy alperes fizetési kötelezettségének eleget nem tett — ellene kielégítési yégrehajtás kéretett, és pedig 300 ftot meghaladó fizetése összegének lefoglalásával. A járásbíróság f. év aug. 12 én 15044. sz. a. vég'.ést húzott, bogy az 1870. évi birói egyesség alapján kért kielégítési végrehajtás 450 frt éri jéig alperes ellen, ennek Bu lapest főváros házi pénztárából járó fizetésének 600 frt érintetlenül hagyása mellett — '/3-dára elrendeltetvén, annak foganatosítására Tóth Bébi végrehajtó kiküldetik; miről végrehajtató azzal értesítendő, hogy alperesnek 300 frtot meghaladó fizetésére a végrehajtatást az 1876. 31. t cz. 1. §-szával szemben elrendelni nem lehetett." Ezen végzés ellen végrehajtató felperes semm. panaszt adott be, melyet arra alapit, hogy alperes az idézett birói egyesség ben önként adta beleegyezését, hogy fizetése 300 frton túl kie égitési alapul vétethessék — ezzel tehát, ellenkezőleg abiróság törvényszerűen nem rendelkezhetett. Erre csak azon esetben volna jogi lehetőség, ha az 1876. 31. t. czikben kimondva lenne, hogy rendtlkezépétől a felek kölcsönös megállapodása esetén sem lehet elérni. Hogy ezt a törvényhozás nem akarta, kitetszik abból is, mikép rendelkezésében nem használja ezen kitételt: „el nem rendelhető* — hanem csak ezt: „végrehajtás alá nem vehető." — Ezen kitétel a perr. szabályaiból vétetvén át, miután annak a gyakorlatban állandóan azon értelem tulajdonitatott, hogy alperesnek végrehajtás alól kivett járandósági részére is elrendeltetett a végrehajtás, ha abba az előleg beleegyezését adta, — következik, hogy az jelen esetben is elrendelhető. — E kitétel:,végrehajtás alá vehető' — a végrehajtató ebbeli kérelmére vonatkozik s csak azt jelenti, hogy az adós fizetésének bizonyos részét de regula nem foglaltathatja le, — mi nem zárja ki a kivételes eseteket, midőn az adós abba önként beleegyezik s igy saját előnyéről lemondott. — Azon jogelvből: ,In omni juris ordine specialia dero^ant generalibus1 következik, mikép a törvények alkalmazásának csak akkor van helye, ha a felek jogviszonyaikat szerződésileg nem szabályozták, vagy ezt oly módon tették, mely tiltva van. — Hogy pedig e kitétel: végrehajtás alá vehető vagy nem Vehető — csak a hitelező jogai rendes határának megjelölésére szolgál, — kitűnik a perr. 395. §-szából is. Itt a — k. pont alatt foglalt tárgyak birói foglalás alá nem vehetőknek jeleztetnek ugyan, de ha fo ganatositáskor azok közül akár az e. f. g. i. alattiak lefbglaltattak, s végrehajtást szenvedett ezen el járás eilen semm. panaszszal nem él, vagy épen azokat alapul önmagajelöli ki — a biróság a végrehajtó jelentésének elintézésekor azon foglalást hivatalból fel nem oldja ; mert a 2!)7. §. 20. pontjában végrehajtást szenvedettnek van fentartva jogorvoslattal élni azon esetben, amennyiben jogsérelmet szenvedett volna. — El kell ismerni, mikép a törvényhozást az 187G. 31. t. cz. alkotásánál magasb politikai tekintetek vezerélték; de ez csak átalános jelleget ölthet magára s ki nem terjeszthető odáig, hogy bizonyos fensőbb czélok elérése miatt egyesek magán jogai csorbítására vezethessen. És az csak is az adós hivatalnok kárára szolgálhatna, mert épen azért kész fizetésének nagyobb részét átengedni, hogy hitelezője türelmetlenségét mérsékelve, bútorait az elkótyavetéléstől megmentse. Az mondatik, hogy a biróság ily terjedelemben azóta nem fogmiatosiíja a végrehajtást, a mióta arra nézve az igazs. minister felvilágosító rendeletét vette. Nem kellenék lazonban felednie mikép az 1790. VII. és XII. t. czikkek értelmében a törvények rnagyará/.ata csak a törvényhozásnak van fentartva; a felsőbb politikai, kormányhatóságokat pedig csak a végrehajtó hatalom illeti. A Semmitőszék azonban e semm. panaszt elvetette ; „mert az 1876. 31. t. cz. nyilván a fenforgó közérdekek megóvását czélozván, — kérdéses rendelkezése nem tekinthető oly kedvezménynek, melyről az illető közszolgálatban levő személy hitelezője javára joghatálylyal lemondhatna;" „mert eszerint a kir. járásbíróság szabályszerűen 80