Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 79. szám

316 mindig a kizárólag a fiágat illették, és azokban a nőágsohasem örökösödött? „E részbea nem szenved kétséget, hogy első szerző gr. Szirmay István, mint említve volt, az A. alatti egyes, ségben is érintett, s eszerint felperes előtt ismert 3. sz. alatti végrendeletében hitbizomáuyul rendelt javaiban, — nőágat csupán a kiházasitásra szoritván, ezen csupán a fiágra szabályozott javakban a leány maradék soha osztályrészt nem kapott, — mint azt a szinte kétségbe nem vont 1829. évben a fíágközt létrejött 4. sz. osztály is igazolja ;" „ha tehát a kérdéses javakra nézve a hitbizomány alkotásához szükséges kir. jóváhagyás nem járult is, miután azokban a leány ág osztályrészben soha nem részesült, kétségtelen hogy azok mindamellett oly örökölt ősi nemesi javak minőségével birtak, melyekről törvény által erejében feutartott ösis. rend. 5. §. értelmében örökhagyó Szirmay István a fiutód javára oly joghatálylyal intézkedhetett, hogy ez iránti végrendelete a leány ág által még a kötelesrész czimén se legyen megtámadható." „Tekintve pedig, hogy az eredetileg 1852. aug. 25. kelt, örökhagyó által sajátkezüleg irt 1. sz. alatti, általa 1856. april 21-kén újólag megerősített és aláírásával ellátott végrendeletében összes javait a leányág mellőzésével 1-ső r. alperesnek hagyta, s azt ugyanazon évi april 25-kén s igy az idézett 5. §. rendelete szerint annak idejében Borso<lrnegye tszékénél letette; tekintve továbbá, hogy felperes azon ellenvetése, mikép ezen 1852. aug. 25-kén tehát az osztrák polg. tkönyv hatályba lépte előtt kelt végrendeletre az ősis. pátens 5. §-sza nem alkalmazható — figyelmet az utólagos aláirás és megerősités folytán már azért sem érdemel, mert felperes keresetlevele elején azt, hogy atyjának 1 sz. végrendelete 1856. apr. 21-kén kelt — önmaga is ál 1 itja, — önként folyik, hogy ezen végrendelet jogi hatálya felperes által többé a kötelesrész czimén sem támadtathatik meg." „Ily helyzetben tekintve, hogy felperes a per során azt, mikép az idézett okiratok ellenére a nőág valaha a kérdéses javakban osztozkodott volna, — nem is állitja, annál kevésbbé igazolja; minden kétségben kivül áll, hogy felperes előtt a kérdéses javak jogi minősége isme rétes levén, — a dolog lényegére nézve akkor, midőn az A. alatti egyességet kötötte, tévedésben nem volt; minélfogva annak megsemmisítését, illetve érvénytelenítését ez alapon kérni jogositva nincs." „Mindezeknél fogva tekintve még azt is, hogy felperes az A. egyesség b. pontjában a hitbizománytól elkü lönitendő javakra nézve minden igényeiről Szirmay Gizella részére lemondott, — minek folytán az egyességnek átalában kért megsemmisítése már ez okból is, de azért sem volna kimondható, mert a hitbizományhoz tartozó vagy attól elkülönítendő javak mennyisége előadva s meghatározva nincs — mindkét alsó bíróság ítéletét megváltoztatni s felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett." (1873. július 14. — 6261. sz. a.) Ezen ítélet e. felperes se mm. panaszszal is élt, mely azonban a Semmitószék által 1873. decz. 29. — 19928. sz. a. elvettetett. Ezután 1874. év october 8-kán f e 1 p e r e s fent nevezett alapper beli alperesek ellen perújítással élt, mely iránti újított kereset felett a mis-kolczi kir. törvényszék előtt a tárgyalás befejeztetvén | — Ítélet hozatott — melyet, ugy a felső bírósági ítéleteket legközelebb közlendjük. (Vége köv.) Semmitöszéki döntvények. Erdélyben a férj nejének (örvényszerinti úlalános meghatalmazottja levén, öt mint ilyen peres ügyében is Képviselheti, de csak ugy ha az idéző végzés magának a nőnek kézbesittetetell. Az egész eljárás megsemmisítését vonja maga után, ha az idéző végzés a férjnek lett kézbesítve. Száva Antal — Kovács Ida, Bakk Pálné e. 197 frt 4 kr. iránt a kezdi-vásárhelyi jbiróság előtt sommás pert folytatott le. A jbiróság 1875. május 12. kelt Ítéletével alperesnőt főeskti letételétől feltételezetten elmarasztalta. A marosvásárhelyi kir. tábla 1875. aug. 7-ki ítéletével az első bíróságit helybenhagyta A legf. ítélőszék 1875. decz. 2. — 9620. sz. a. Ítélettel a kir. tábla Ítéletét szintén helybenhagyta. Ez ellen alpere-mő 1876. július 4-kén — törvényes időben — semmiségi panaszt adott be azon alapon; mert a perbe nem volt megidézve, az ítéletek neki nem is kézbesítettek, kivévén a harmad bíróságit ; férje pedig ki ezen perben megbízása nélkül járt el, kinek az idéző végzés s a többi biróí határozatok is kézbesítve lettek, általa képviseltetésére nem volt mégha talmazva. ASemraitőszéka semm. panasznak helyt adott, s a legf. Itélőüzék ugy a kir. tábla és a jbiróság Ítéletét az egész eljárással együtt 297. §. 16. p. alapján megsemmisítette ; „mert a marosvásárhelyi kir. tábla területén az ott fennálló anyagi törvény szerint a férj nejét mint törvény szerinti átalános meghatalmazottja mindazon ügyekben, melyekben különös meghatalmazás nem kívántatik, és igy a peres ügyekben is képviselheti ugyan; ezt azonban csak azon esetben teheti, ha az idéző végzés a uőnek a polg. törv. rendtartás szabályai szerint kellőleg kézbesittetett;" „minthogy azonban jelen esetben az idéző végzés, ugy a per folyamában hozott minden határozat a harmad bír. ítélet kivételével alperesnő férjének Bakk Pálnak kézbesittetett, és eszerint alperesnő törvényszerűen meg nem idéztetett — a perbeli eljárást az arra fektetett Ítéletekkel együtt megsemmisítendő kellett." (1876. sept. 26. — 14311. sz. a.) Az ügyvédi munkadíj jogi természetén nem változtat az, hogy irásbelileg elválalt kötelezettségre állapitatik; miért az arra vonathozó követelés a sommás bíróság s perut kikötése nélkül s 300 fton tul is sommás utón érvényesíthető. Kis Ferenc z jtudor ügyvéd — Bleyer Lőrincz e. 400 frt ügyvédi munkadij iránt a b pesti Vker. jbiróság előtt sommás pert indított. A bpesti jbiróság f. év május 9. hozott végzésével bírói illetéktelenségét mondottaki; mert eltekintve attól, hogy az ügyvédi rendt. 58. §. szerint, a meg nem állapított munkadijak csak is a per birája által megállapíthatók; miután felperes per során kereseti jogát az A. alatti alperestől állítólag kiállított kötelező nyilatkozatra fekteti, — ezen körülmény által a kereseti követelés munkadij természetét elvesztvén, oly szerző-