Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 79. szám

Budapest, 1876. péntek, october 13. 79. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Tartalom: Perujitási jogeset. — Semmitőszóki döntvények. — Rendelet. Jogeset. Perujitás ügyvédi mulasztás alapján. A perújításra elegendő alapul szolgál az ügyvédi mulasztás, ha az ügyvéd az ellenfél által felhozott, s az ügy lényeges kérdésére vonatkozó okiratokat hallgatással mellőzte, azok valódiságát nem kifogásolta; a kérdésben forgó javak jogi minőségél tüzetesen nem czáfolta, sőt az arra vonatkozó körülmények vitatásába sem bocsátkozott; mely mulasztások szolgállak főleg indokul az alapperben felperes keresetéveli elutasittatására. A perujitási határidő az összes perorvoslalok kimerítésétől, tehát az esetleg használt semm. panaszra keletkezeit semmiiőszéki határozat kézbesítésétől számítandó. Báró Luzsinszky Józsefné szül. gróf S zirmay Luiza — özv. gróf Szirmay Istvánná szül. Szinnyey Mertse Mathild, mint amúgy is gr. Szirmay Isivánnal nemzett gyermekei törv. s term. gyámja s gyámtársa e. eredetileg 1868. évben a kir. tábla előtt indított, onnan az 1869. márcz. 31-ki igazs. min. rendelet folytán Borsodmegye miskolczi tszékéhez áttett pert folytatott a néhai gr. Szirmay István Tamás után maradt ingó s ingatlan javak tárgyában közte felperesnő s alperesek közt Szirma Besenyőn 1853. évi július 15-kén illetve 25-kén létesült egyességnek a főtárgyra vonatkozó lényeges tévedés miatti érvénytelenítésére. És rendes írásbeli eljárás, majd később pertári kezelés s kölcsönös perbeszédek előterjesztése után befejeztetvén — a miskolczi tszék 1872 decz. 11. — 5390. az. a. Ítéletet hozott, melyben a kérdéses egyességet a főtárgyra vonatkozó lényeges tévedés miatt érvénytelennek kimondotta. A bpesti kir. tábla 1873. márczius 19. — 10253. sz. a. az első bírósági Ítéletet helybenhagyta. A legf. ítélőszék azonban mindkét alsó bíróság ítéletét az ügy érdemében megváltoztatta s felperest kereseti kérelmével elutasította. Indokok: „Felperes keresetlevelében azt adja elő, miszerint azon hiedelemben, hogy néhai atyja hagyatéki vagyona előfiségi hitbizományi képez, — férje az A. alatti utólag felperes által is aláirt egyességet kötötte; holott később a hitbizomány iránt folyt bíróság előtti tárgyalások s azon körülmény folytán, hogy a gr. Szirmay család fiágu tagjai kir. jóváhagyás elnyeréseért folyamodtak, — azon meggyőződést szülték benne, hogy miután kir. jóváhagyás nélkül hitbizomány fen nem állhatott, — néhai atyja után maradt javak az A. alatti egyesség kötésekor hitbizományi javak nem voltak; s hogy eszerint ő midőn e hiedelemben atyja hagyatékából örökrészt nem követelt, az A. alatti egyesség kötésekor lényeges tévedésben volt; minélfogva azt ezen tévedés miatt érvénytelennek és semmisnek kimondatni kéri.* „Ezen a válaszban H. J. alatti bírói végzésekkel is támogatott kereseti kérelemnek azonban helyt adni nem lehetett;" „mert az A. alatti egyesség 1-ső pontjában, hogy néhai gr. Szirmay István örökhagyónak hagyatéki javai kir. jóváhagyással megerősített hitbizományt képeznének, mi sem foglaltatik; a mennyiben felperes csak azt jelenti ki, miszerint arról győzetett meg, hogy néhai édes atyja hagyatéka, részint annak végrendeletén, és több régi okiratokon, részint folytonos családi gyakorlaton és ünnepélyes beiktatáson alapuló előfiségi majorátus lenne;'miután pedig az ennek igazolására becsatolt s felperes által valódiságukra nézve kétségbe nem vont okiratok, — nevezetesen pedig édes átyjának 1. sz. alatti s az első szerző Szirmay Istvánnak a megtámadott egyességben is megemlített 3. sz. a. végrendelete, — ugy nem különben néhai atyja, és fitestvérei közt 1829. évben létrejött osztálylevél, — valamint a hagyatéki javakra vonatkozólag Szirmay János, és a kir. Fisku3 közt megkötött 7. sz. alatti peregyesség, — s végre az ennek alapján 8 sz. a. teljesített beiktatás tartalmából tökéletesen kitűnik, hogy a kérdéses hagyatéki javak, habár kir. jóváhagyással el nem látott^ de folytonos családi gyakorlaton alapuló s az A. alatti egyesség 1-ső pontjában körülirt hitbizománynak tartattak s ily módon kezeltettek; nem szenved kétséget, hogy felperes a hagyatéki javaknak fentebbi minőségéről tévedésben nem volt; s azon kifogása, hogy férje a vele közlött latin okiratokat nem értette, sem a hitbizomány törvényes kellékeit nem ismerte, annál kevésbé vétethetett bírói figyelembe; mert felperes 2. sz. alatti örökösi nyilatkozatában azt, hogy a hagyatéki javak kir. jóváhagyással megerősített hitbizományt nem képeztek, — önmaga állitja és beismeri." De eltekintve a mondottaktól, elutasítandó volt felperes keresetével — különösen azért, mert érvényesen megkötött egyességek tévedés indokábóli megsemmisítése csak az esetben levén megengedhető, ha a tévedés magára a fő tárgyra vagy is a dolog lényegére vonatkozik, — kétségtelen, hogy mivel a hitbizomány a leány ág örökösödésének csak egyik akadályául szolgál, jelen esetben a dolog lényegót nem a vitatott hitbizomány kérdése, hanem a hagyatéki javak jogi minősége, vagy is az képezi, váljon azon javakban melyek örökhagyó gr. Szirmay István után maradtak a leányág, hitbizomány nem létében, örökösödhetett-e? következőleg volt-e joga felperes atyjának 1. sz. a. végrendeletében akkép intézkedni, hogy felperes mint leány utód, még a kötelesrész czimén se legyen jogosítva osztályrészt követelni; vagy is, hogy való e, hogy a kérdéses javak 79*