Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 78. szám

Budapest, 1876. kedd, october 10. 78. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Végreudoleti jogosét. — Semmitöszéki döntvények. — Rendelet. Jogeset. Azon körülmény, hogy a végrendeletben utólagos igazitások s beszúrások történtek, annak t rvénytelenitésére szolgálható lényeges hiánynak nem tekinthető, ha igazoltatik, hogy azok végrendelkező sajátkezű irását képezik ; és hogy azok csak is némely hagyományokra vonatkoznak. Hoványi László, Stark Amália s érdektársaik mint felperesek — Junák István n.-váradi nagy prépost, mint a káptalan képviselője, Lip ovii iczky István nagy-váradi — Peitler Antal váczi püspök, továbbá gr. Cziráky János, a kir. közalapit, ügyigazgatóság, — Kummer s Winkler n.váradi kanonokok, — Trautwein János pesti — Lázár M. n.-váradi újvárosi Palotai L. váradolaszi Kovács J. N.-Várad velenczei s több plébánosok — ugy a n.-váradi apácza zárdák fejedelem asszonya, irgalmas szerzet perjele, kapuczinusok fö'nöke s Beöthy Andor bihari alispán — mind a fenhatóságuk, védnökségük, elnökségük, igazgatóságuk s kezelésük alatt levő alapítványok, intézetek, egyletek képviseletében mint néhai Hoványi Ferencz n.-váradi kanonok hagyományosai s alperesek ellen nevezett Hoványi F. 1871. sept. 12. kelt végrendeletének külkellékek hiányábóü érvénytelenitése végett 1874. évben febr. 7-kén a n.-váradi tszék előtt, pert inditottak. A törvényszék 1875. april 20. — 16465. sz. a. ítélettel néhai Hoványi Ferencz 1871. sept. 12-kén alkotott végrendeletét érvényesnek kimondotta 8 felpereseket keresetüktől elmozdította, a perköltséget kölcsönösen megszüntetvén — következő indokokból: „Felperesek néhai Hoványi Ferencz által tett végrendeletet külkellékek hiányából kérvén érvénytelenitetni — ettől elkellett mozdítani ;" „mert 1-ször. Azon esetben ha végrendelkező nem létező vagyonok felett intézkedett, — olyanok felett pedig melyek a hagyatékhoz valóban összeirattak nem végrendelkezett volna is, mi azonban a végrendelet végsorai által, melyekben a hagyományok kifizetése után fenmaradt vagyon, a r. kath. iskola tanítók nyugdij alapjára rendeltetik forditatni, — egyenesen megczáfoltatik; a végrendeletnek ily értelemben tett szövegezése arra nézve, hogy külkellékek hiányából érvényteleni tessék, törvényes támpontot legtávolabról sem nyújt 2-szor. Mert a végrendelet szövegében látható beszúrások s pótlások a végrendelkező által sajátkezüleg tétetvén, s ennek ellenkezőjét persorán a felperesek sem vitatván, — a végrendelkező által ily sajátkezüleg tett pótlások és beszúrások alapján a végrendeletet külkellékek hiányából érvénytelennek kimondani, illetőleg azt törvényre alapítani szintén nem lehetett 3-szor. Jóllehet az érvénytelenitetni kivánt végrendeleten tanuk aláírása s pecsétje hiányzik; mindazonáltal tekintetbe véve azt miként jelen végrendelet az 1715. évi 27. t. cz. 5. §-sza alapján, a mennyiben az kizárólag kegyes alapítványokra vonatkozik, a kiváltságos végrendeletek sorába tartozik, s mint ilyen az hiteles hely levéltárába elhelyeztetvén, ünuepélyes közvégrendeletnek tekintendő; — ily végrendeletek érvényességére nézve pedig a hivatolt törvény szerint elegendő, ha azt a végrendelkező sajátkezüleg irva s aláírva az illetékes hatóság vagy hiteles helyen elhelyezte. A törvény ezen világos rendeletéhez képest felperes abbeli előadását, mintha az ily végrendeleteket a végrendelkezők tartoznának személyesen bemutatni a hiteles helyen, s ott jkönyv felvétele mellett végrendeletük bemutatásáról szóval is nyilatkozatot tenni, — mint a kiváltságos s ünnepélyes közvégrendeletekre vonatkozólag törvényben nem gyökeredző, s csakis a közönséges végrendeletekre vonatkozó állítást egészen figyelmen kivül hagyni, s a végrendeletet érvényében továbbra is fentartani kellett, annyival inkább, mert felperesek azon állitása, mintha a nagy-váradi káptalan hiteles helyi minőséggel nem bírna, — az or. bírói értek. VIII. R. 8. §-sza s a perr. 557. §. tartalmával is megczáfolva levén — a jelen perrel megtámadott s a nagy-váradi káptalan mint hiteles hely levéltárában elhelyezett végrendeletet ünnepélyes közvégrendeletnek kellett tekinteni A perköltségek tekintve jelen ügy természetét — kölcsönösen voltak megszüntetendők." Mind felperesek mind alperesek felebbezvén — Abpesti kir. tábla 1876. márczius 6. — 9481. sz. a. Ítéletével az első bírósági ítéletet azon részében, mely szerint Hoványi F. végrendelete érvényesnek kimondatott s felperesek keresetükkel elutasitattak — helybenhagyta ; a perköltségekre nézve felebbezö hagyományosok irányában megváltoztatta s felpereseket 70 frt költség fizetésére kötelezte — többi nem felebbezö alperesekre nézve érintetlenül hagyta. Indokok: „Felperesek csupán külkellékek hiányából kórvén a végrendeletet érvénytelenitetni, az ügy csupán e szempotból bírálandó meg. Ezt előre bocsátva felpereseknek a végrendelet ellen felhozott kifogásait nem lehetett figyelembe venni; nem különösen" — „1-ször. A külkelléki hiánykép felhozott azon állításukat, hogy a végrendelkező nem létező vagyonról rendelkezett, létezőkről pedig nem rendelkezett; mert ezen kifogás tulajdonképen a végrendeletnek a végintézkedés tárgyát képező javak nem létezése miatti hatálytalanságára, s illetőleg a létező javakban mint végintézkedés nélkül maradt hagyatékban a végrendeleti öröklés helyt nem foghatására vonatkozván, — a végrendeletnek külkellékek tekintetébeni érvényességót egyátalán nem érinti; — következéskép felperesek ezen kifogása merően alaptalan." „2-szor. Nem vétethetett figyelembe azon állításuk 78