Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 77. szám - Az öröködési jog engedményezésének kérdéséhez

Budapest, 1876. péntek, october 6. 77. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : örököd jog engodraéuye. — Koreák, döntvényük. — Semmitöszéki döntvények. 31^" Jliután mnlt napokban a július—septcmberi előfizetési időszak lejárt, tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — Köszönettel "vennők, ha lapnnk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még néhány teljes példánynynl szolgálhatunk. — Az előfizetési dij ezentúl is évnegyedre 2 frt, félévre 4 frt, egész évre 8 irt. A szerkesztői szállás jelenleg Statió-utcza 32 sz alatti házban 2-ik emeleten van. • Az öröködési jog engedményezésének kérdéséhez. E szaklap f. év 73. számában közölt örökösödési esetre vonatkozólag nein mulaszthatom el néhány megjegyzést következőkben tenni. A közölt esetben S. S. törvényes örökösök nélkül elhalván 24 éves kora előtt végrendeletet tett, melyben M. M.-et átalános örökösévé nevezte, ki azonban a nélkül, hogy az örökséget átvette volna, arról lemondott s azt R. R-re engedmény utján átruházta. Azonban az örökhagyó S. S.-uek adósságai is maradván, azon kérdés merült fel, váljon a hitelezők S. S.-nek adósságaiért ki ellen lépjenek fel s kit támadhatnak meg jogosan; a végrendeleti örököst-e ki az örökséget el nem fogadta, arról lemondott s azt engedmény utján másra átruházta? vagy az engedményest kire az örökség átruháztatott s ki azt el is fogadta? A czikk irója az idézett számban az engedményes R. R.-et véli jogosan megtámadhatónak azon okból, mert M. M. tényleg nem örökös, jogai R. R.-re átruháztattak, ki az örökség élvezetében lévén, miután az örökséggel járó adósságok az általa átveendő hagyatékot terhelik mint az engedményezés folytán lett örökös ezen jogi minőség következményeit is köteles elvállalni. Az első és másodfokú bíróságok határozatai — melyeknek indokai nem közölvék — R, R.-et mint engedményest teljesen mellőzve M. M. et mint átalános örököst az örökség erejéig, a hagyatékot terhelő adósságok fizetésére kötelezik. Ha az örökjog ugy a kötelmi jog a 1 a p e 1 v e i t figyelembe vészük, az első s másodbirósági határozatokhoz csatlakozni a azokat helyeseknek elismerni kénytelenitetünk. Szerény nézetem szerint ugyanis ez ügyben megoldandó lényeges kérdések következők. 1- ör. Ervényes-e a végrendelet s az abban foglalt örökös kirendelése? 2- or. Jogosítva volt-e M. M. örökjogát min t ilyet engedményezni s azt valóban engeményezte-e ? 3- or. Ha az örökjog engedményezve lett, — átszállhat-e az R. R.-re s köteles-e utóbbi ez esetben az örökséggel egybekötött terheket viselni? A végrendelet érvényességére vonatkozó első kérdés a jogérvényes határozatokkal eldöntöttnek, a végrendelet s az abban foglalt örökös kirendelése érvényesnek tekintendők. E kérdés eldöntése különben is semmi nehézségbe nem ütközik épen ugy mint a második, melynek látszatos nehézségei az örökjogi elvek helyes alkalmazása által könyen elhárithatók. A második kérdésre adandó válasz véleményem szerint csak is tagadó lehet, melynek támogatásául szolgáljanak a következők: A végrendeletileg kirendelt örökösnek semmi esetre sem áll jogában örök jogát mint ilyet — mint az örökhagyó hátrahagyott vagyonának összegében az örökségben, az örökhagyó személyének vagyoni azonosításában rejlő jogát— másra átruházni, mert a subsitutio heredis fogalmában rejlő ezen jogelvitázhatlanulaz örökhagyót s nem az örököst illeti; annak tehát vagy a végrendeletben vagy az örökhagyó egyéb intézkedésében kell s lehet helyt foglalnia. Ha az örökös bármi okból az örökséget elfogadni nem akarja, a beneficium abstinend i val élhet, az az örökjogáról lemondhat — mely esetben a meghatározott törv. következmények állanak be — de örökjogát mint ilyet másra át nem engedményezheti, ez irányban örökjogáról nem rendelkezhetik; miután az örökösnek helyettesítése kizárólag az örökhagyó elvitázhatlan joga. Azért az örökösnek — a nélkül, hogy örökjogáról feltétlenül lemondott az örökség tárgyaira vonatkozó intézkedései sohasem Ítélhetők meg az örökjog — mortis causa — hanem csak a kötelmi jog — intervivos — határozatai s/.empontjábál. Ezen elveket a fenti esetre alkalmazva kétségtelen, hogy M. M. mint végrendeleti átalános örökös örökjogáról lemondhatott, de semmi esetre sem volt jogosítva azt R. R.-re akként átruházni, hogy ntóbbi mint örökös helyébe lépjen s mint az örökhagyó személyének azonosítója szerepeljen. — M. M. tehát legkevésbé volt jogosítva magát örökjogától ily módon megfosztani s ha ily módon jogát R. R.-re átruházta, váljon csakugyan lemondott-e örökjogáról ? Azt hiszem alig: mert jóllehet engedményében benfoglaltatik lemondása a hagyatéki vagyonról, de ezen engedmény örökjogának elfogadását az a q u i s i t i o hereditatist is hallgatag tartalmazza, miután e nélkül tehetségében s jogában sem állott bármit is engedményezhetni. M. M. tehát tulajdonképen |nem örökjogát engedményezte, — mire különben jogosítva sem volt, hanem egyedül az örök jog őt illető hagyatéki vagyon tulajdonjogát ruházta át. Az R. R. hezi 77