Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 63. szám

252 Inkey Sándorné szül. Csuzy Antónia — Halasy Aladár s neje e. a szombathelyi jbiróság előtt 4600 frt vételár-hátralék, ennek kamatai s azonfelül 4000 frt szerződésileg kötelezett kötbér fizetésére keresetet támasztott. A j bíróság f. év tnarczius 23 hozott Ítélettel alpereseket a kereset értelmében elmarasztalta ; „mert alperesek a perfelvétel során a követelés valódiságát s anuak a B a. szerződés érteimébeni fennállását maguk is beismerték; azon kifogásukat pedig, mintha a beperesitett követelés B. a. szerint néhai Weis Farkas örököseire épen felperes által átutalványoztatott, s hogy ebből folvólag felperes nem bírna fel perességgel, annál kevésbé lehetett birói figyelembe venni, minthogy alperesek azt, hogy a per alatti összeget akár Weiss Farkas örökösei javára kifizették, akár birói letétbe helyezték volna, nem is állítottak, sőt maga alperesi képviselő is a bíróságnál vezetett iktató-könyv 1875. évi 4097. sz. a. rovata, s az ügyiratok betekintéséből meggyőződött arról, hogy Csúzy Antónia jelen felperes ellen Weiss Farkas örökösei részéről fen forgó, s épen 4600 frtot tárgyazó követelés végrehajtása alatt áll. Ez szerint kétségtelen, hogy az állitólagos utalványos Weiss Farkas örökösei ez érdemben értesítést nem nyertek, — de ha nyertek volna is, azt el nem fogadták; de mert továbbá az utalványozó, az utaWányosés utalványozott feleknek hármas beleegyezése alperesileg nem igazoltatván, — e helyen az alperesi kifogást figyelembe venni nem lehetett; de az alperesek által tett ama állítást sem lehetett figyelembe venui, mintha felperes a birtokot ezen lejáratkor tehermentesíteni tartozott volna, minthogy ezen körülmény az utolsó részlet fisetéséhez van kötve. „A kötbér azért volt megitélendő, mert a szerződő felek ezt a B. alatti szerint egymás irányában határozottan és kölcsönösen mint megvehető adósságot kötelezték ; „Eszerint alpereseket a szerződés szoros értelménél fogva nemcsak a vételár-hátralék, esedékes kamatok, hanem az általuk kötelezett kötbér megfizetésére is kötelezni kellett. Ez ellen alperesek felebbeztek A k i r. tábla f. év april 26. — 1 8022. sz. a. Ítéletével az első bírósági Ítéletet nem felebbezett részében érintetlenül, — felebbezett részében pedig indokainál fogva helybenhagyta. A kir. tábla ítélete ellen alperesek ismét felebbeztek. A legf. ítélőszék kővetkező'ítéletet hozott: „Az alsó bírósági Ítéletek a keresetbe vett kötbérre nézve felebbezett rés^ben megváltoztatnak, és e tekintetben felperes keresetével elutasittatik; a perköltségek kölcsönösen megszüntetetnek. Indokok: A B. alatti adásvevési szerződés 4-ik pontja szerint, alperesek köteleztettek az esetben, ha az ugyanazon szerződésben kikötött fizetési határidőket meg nem tartanák — 4000 frt kötbért fizetni. — Továbbá a szerződés 2-ik pontjában köteleztettek alperesek, Weiss Farkas, illetőleg örököseinek, a felperest terhelő 4600 frtnyi tartozást 1875. april 1 ső napjáig kamatokkal együtt megfizetni. „Habár kétségtelen, hogy az imént emiitett összeget alperesek Í875 april 1. napjáig le nem fizették: mégis a 4 dík pont súlya, — ha ezen pont az említett 4600 ftra vonatkoznék is, alperesek ellenében jelen esetben nem alkalmazható; mert a 2-dik pont utalványozást foglal magában, raelynélfogva felperes mint utalványozó által, Weiss Farkas, illetőleg örökősei mint utalványosok javára alperesek mint utal ványozottak, az utalványozó felperes helyett, fizetőkiii jelöltettek ki. Eszerint a mennyiben az utalványozás Weiss örökösök részéről elfogadottnak tekinthető, alpereseket a kötbér fizetésére kötelezni nem lehet; mert ha Weiss örökösök alpereseket fizetőkül elfogadták, joguk is volt a fizetésre nézve alpereseknek nyíltan vagy hallgatag halasztást engedélyezni, vagyis a hivatolt 2-ik pontban kijelölt fizetési határidőtől eláilani; és ez esetben felperesnek nincs joga, a szerződés ama pontjának meg nem tartása miatt panaszt emelni, a melynek megtartását csakis a Weiss örökösök voltak jogositva követelni. — Ha pedig — mint felperes a per során határozottan állitja, a kérdéses utalványozás Weiss örökösök részéről annak idejében elfogadva nem lett; alperesek a kötbér fizetésére ismét azért nem kötelezhetők ; mert felperes az alperesek tagadása ellenében nem bizonyította, hogy ezek az utalványozás el nem fogadásáról értesítettek volna. (1876. július 20. — ()3 i4. s z. a.) Semmitöszéki döntvények ! Nincs törvényi szabály, mely szerint a birói felhívás utján < bemutatón gyámi számadások feletti bíráskodás első rorban a \ közig, hatóságok e czélra kirendelt közegei hatásköréhez tarI toznek Illés Grédeon Sopronmegye t. ügyésze a megyei | árvaszék képviseletében — Fiáth István ellen az ! általa mint ki-koru Fiáth Pompejus és Dezső gyámja | által kezeit vagyonról való számadás előterjesztése iránt ja soproni tszék előtt felhívási pert indított. A tsz ék 1875. é v i 774Ü. sz. i t é 1 e t e e. felhívott fél felebbezvén — A kir. táblaa felterjesztett iratokból hivatalbóli semm. eset léteiéről győződött meg; mert jelen felhívási pertárgyát gyámi számadás képezi; oly esetben pedig midőn a felhivasra, vagy a számadási kötelezettség kimondása után felhívott gyám a számadást előterjesztette, mint jelen esetben is történt, a számadás felett az 1870. 42. t. cz. 8- §. szerint a bíróság eljárni nincs jogositva; hanem a gyámi számadást megvizsgálás végett a gyámhatósághoz kell áttenni; továbbá: mert az előterjesztett számadás felett keresztülvitt eljárás után a perr. 24'\ s 519. §§. szerint a bíróság a számadást érdemileg elbírálni, a perben kifejtett körülményekhez képest a bevételek s kiadások felett határozni tartozik, mi jelen esetben nem történt. A Semmitöszék azonban itt a 304. §-szt alkalmazhatónak nem találta; „mert a gyámi s gondnoki hatóság iránt 1872. jan 30. kelt bel- igazs. min rendelet VIII. cz. szerint az árvaszékek egyenesen köteleztetnek arra, hogy a nekik számadással tartozó egyént, ha számadását rendes időben be nem adná. annak teljesítésére felhívási perrel szorítják; oly törvény vagy törvényes szabály pedig nem létezik, melynél fogva a birói felhívás utján bemutatott gyámi szmadások feletti bírásko lás a perr. 518 — 521. §§-ban foglalt intézkedésektol eltérőleg első sorban a közigazgatási hatóságoknak e czélra kirendelt közegei hatásköréhez tartozónak tekintethetnék;"