Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 2. szám - Urbér, telekkönyv, kataster 2. [r.]

Budapest, 1876. kedd, január 11. 2. szám. Tizemiyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Úrbér, Telekkönyv, Kataster. — Legf. itélöszéki — és Semm. döntvények. — Min. rendeletek. Irbér, Telekkönyv, Kataster. Gr o s s chmi d Gábor tszéki biró úrtól (Zombor ) 11. Az urbériség viszonyai lassan*) lassan valódi „terra incognita" kezdenek lenni; azon kevesek, kik rajta szakértőileg működnek sem irigylendők; mert mig a nép irányokban ellenszenvei, majd nem gyűlölettel viseltetik, addig felebbvalóik vagy birótársaik csak vál­vonitva tekintik, mint a táblabírói tudomány maradvá­nyait. Ezer szerencse, hogy az ország lakosai túlnyomó számú kisbirtokosainak hiteltelekkönyve, katastere, és igy egész léte, az úrbéri viszonyok mielőbbi rendezésé­től feltételeztetik. Nagy hiba történt 1836. és 1840-ik évben, midőn az úrbéri viszonyok rendezése volt a napirenden, hogy a rendezési törvények csak permissive és nem kötelezö­leg hozattak; most az ország területének egész más alakja lenne. Ez volt az oka, hogy egész 1848-ik évig igen ke­vés, — ekkor meg egyszerre nagy ugrás történt; de akár hogy forgatjuk a dolgot, még is igaz marad, hogy Bach kormányáé a dicsőség, mert e kormánynak csá­szári pátensei voltak az elsők, melyek az úrbéri rende­zésekhez szakértőleg és gyakorlatilag fogtak, és mond­hatni, hogy ha bár 1860-ik évben az országbirói érte­kesiet az eljárásra nézve, az előbbi, alaki törvényeket visszaállította is, az 1871. évi LIII. t. cz. §§-ai kevés ki­vétellel csak a császári pátensek ismétlései. Van bennök sok jó, de sok hiány is. Fő hiányuk, hogy az úrbéri rendezések keresztülvitelét, határidőhöz nem kötötték; hogy az összesitést és tagosítást elő nem mozdítják; végül, hogy azon viszonyokat, melyek ke­letkeznek, midőn a volt földes ur és a volt jobbágy kö­zötti viszony megszűnt, és az úrbéri jogosultak magok között rendezkednek, alig érintik. A zárhatáridóre szükség volna, hogy e viszonyok mielőbb rendeztessenek; a minél több összesitésre illető­leg tagosításra pedig azért lenne szükség, mert csak ez a valódi birtok rendezés, és csak ez adja meg a valósá­gos tulajdont. Az 1836-ik évi X. t. cz. 6. § a azonban az által, hogy csak ott rendeli el a határ rendbeszedését, hol azt az uradalom vagy jobbágyság nagyobb része kivánja, inkáb hátráltatja azt, mintsem előmozdítja. — Miért nem vétetett itt is a birtok alapul, például annak negyedrésze? miután a községek nagyob birtokosai azok, kik az összesitést leginkáb óhajtják, de bizonyta­lanságukban nem mernek szólni. *) E becses értekezést ajánljuk ismételve az illetők figyel­mébe. Szerk. A volt jobbágyoknak magok közti viszonyait ille­tőleg, csak a közlegelőnek egyénenkinti felosztására nézve történt rendelkezés ; de még itt is arról, hogyan történjék annak keresztülvitele, hivatalból vagy pörut­ján, ki legyen felperes vagy alperes? szinte hallgatnak a §§-ok, az egymásközti összesítés és tagosítás pedig nem is érintetik. De a valódi nehézség a keresztülvitt rendezéseknek telekkönyvezésében rejlik. Ugyan is, annak módozata az 1869-ik évi april 8-án kibocsájtott azon ministeri ren­delet által szabályoztatik, mely a telekkönyveknek a birtokszabályozások folytán szükségessé vált átalakítá­sánál követendő aljárást szabályozta, és a mely rendeli: hogy az úrbéri biróságok a működő mérnököt utasítsák, miszerint a kihasitási tervekben tüntessék ki, mely hitel­telekkönyvi számokat foglal magában az újonnan kiosz­tott birtok? és hogy az ilykép elkészített terv elébb a pénzügyi igazgatósághoz küldessék, mely a tervbe, a ka­testeri helyrajzi számokat tartozik bevezetni, és csak annak utánna küldi a szabályozási tervet a telekkönyvi hatósághoz. Ez ismét nem az úrbéri helyrajzi számokat, hanem az adóföldkönyvben használt helyrajzi számokat tartozik a hiteltelekkönyvbe átvenni, és pedig még azon esetben is, midőn a birtokszabályozás a határnak csak egyik részére, például a közlegelő elkülönítésére terjed ki, ezt mindanyi birtokrészletre nézve megtenni köteles. És ez azon rendelkezés, mely a katastert a hitelte­lekkönyvnek -}-és B. lapjával ugyanazonositja, ez azon rosz házasság, mely két ellenkező felet egyesit, kiknek egészen különböző természetük van. Mert mig a hitel­telekkönyvi számokuak változni csak a felek kérelmére szabad, addig az ideiglenes kataster helyrajzi számai, nem csak az állandó uj kataster behozatala által, de a művelési ágak változásával is, folytonos változásoknak vannak kitéve. E rendelkezés által jött egymással elválaszthatlan kapcsolatba az Urbériség, Telekköny v és Kataster; azon­ban a hiányok hamar napfényre jöttek. Orvoslása te­kintetéből már 1870-ik évi január 30-án kibocsájtatott egy ministeri pótrendelet, mely három esetet állit fel, melyekben a telekkönyvi hatóság nem köteles az adó­földkönyv helyrajzi számait átvenni, és a mely három eset oly tág terjedelmű, hogy az átvételtől majd nem egészen felment. E rendelet ismét uj bizonytalanságot idézett elö. Voltak törvényszékek, melyek nem törődve a pénzügyi oldallal, — átalakitották a telekkönyveket a katasteri helyrajzi számok nélkül, mások pedig lelkiismeretesen ragaszkodva a rendelethez, vagy mai napig is várják a katasteri helyrajzi számokat, vagy pedig átalakítván 2

Next

/
Thumbnails
Contents