Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 42. szám - A békebirósági törvényjavaslat 6. [r.]

Budapest, 1876. péntek, június 2. 42. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARN Tartalom : Békebiróság. VI. — Kereskedelmi jogi döntvények. X A békebírósági törvényjavaslat. VI. Értekezésünk befejezéséül néhány eszmét kell közzé tennünk azon kérdésre vonatkozólag: mi lenne teendő a csekélyebb értékű, igazi értelemben a csekélyebb, kisebb forgalomhoz tartozó ügyekbeni törvénykezés javitására, mily reformok lehetnek itt jelezve? E kérdés helyes megoldása épen nem lenne nehéz, ha magasabb nézpontokra emelkedve, az európai codificatió tanúságaival megismerkednénk, és felhasználnók azon számtalan tapasztalati adatokat, melyek rendelkezésünkre állanak. Nem lenne nehéz, ha az igazságügyet mint önálló állam szervezeti elemet, mint önálló czélt tekintenők ; ha azt össze nem kevernők a politikával, vagy épen ennek alá nem rendelnők s igy azt fejős tehénnek nem tekintenők. Nem lenne nehéz továbbá, ha orrunknál tovább látnánk, ha tapasztalatainkat s tanulmányainkat kissé távolabbról is meritenők, mint kizárólag, Ausztriából, legfeljebb Németországból. A német birák kitűnőek mind tudomány, mind munkásság tekintetéből, — az önállás aak is fényes bizonyítékait szokták előállítani. De birósági szervezésük elavult, hátramaradott — kivévén a rajnai tartományokat. Ezen elavultság s egyoldalúság kifolyásai: az egyes birósági szervezettel kapcsolatos törvénykezési intézmények, a sommás eljáráson kivül, még külön mindenféle még sommásabb eljárások, az u. n. bagatell verfahren, Mahn verfahren stb. stb. És ezen szük eszmekörből jogászaink sem tudnak kivergődni. Még oly szakférfiak mint Pau ler sem tudnak attól szabadulni; mert nem tudnak, vagy nem akarnak önálló nézpontokra emelkedni, gyökeres, valódi reformokat keresni. Azért midőn a békebiróság szervezéséről van szó -- mint jogforrásra a ,tudósPuchtára' hivatkoznak — utánzásául azoknak, kik még a váltójog intézményét is a római jogból deriválják. A dolog pedig nagyon egyszerű lenne. Természetesen mindenekelőtt az egyes — és a társas b i r ó s ág o k jogi természetével, azok egymásközti viszonyával kellene tisztába jönnünk; és azok rendeltetését alaposan felfognunk. Itt mindjárt igen nyomatékos tévedésekre bukkanunk. Ujabb időkben jogászaink nagy része különös ellenszenvet nyilvánít a törvényszékek mint társas bíróságok iránt, úgyhogy ha lehetne az összes első fokn bíráskodást egyes biróságokra ruházná. Az hogy az egyes birák közelebb vannak, hogy azokkal könnyebben lehet boldogulni, hogy előttük kevésb formalitással lehet perlekedni — a törvényszékek intézménye iránt bizonyos idegenkedést, a járásbirák mint egyes bíróságok irányában pedig túlnyomó rokonszenvet idézett elő. És ez igen nagy eszme zavar. Mert az egyes bíróságok előnyeiből nem az következik, hogy azokat az első fórumon egyedüli bírósággá, vagy kivételes tulnyomóságra emeljük; hanem csak az, hogy hasznosságuk, szükségességük miatt egyes biróságok is létesitessenek. — A törvényszékeket elnyomni, háttérbe szorítani nem lehet, mert mint társas bíróságoknak szinte kiváló előnyeik vannak. — Elvitázhatlan, mikép több biró együttes bíráskodásánál mindig nagyobb a biztositék a megvesztegethetés ellen s a részrehajlatlan ítélethozatal mellett; nagyobb a lehetőség az alaposságra miután az ügy több oldalról megvitatható, s az igazság felderítésére többek ismeretei, jogi tanulmányai közreműködhetnek; élénkebb a verseny; mi a bírói functióknál is nagy tényező a munkásságra, és nagyobb az alkalom a tudományos kifejlődésre is, mi a jogszolgáltatás tökéletesítését vonja maga után. Mind ezekből tehát az következik, hogy az első fórumon mind a törvényszékek, mind a járásbíróságok jogi fontosságát, ugy társalmi hasznosságát el kell ismernünk; tehát egyiket sem nélkülözhetvén, mindkettőt, az egyeseket ugy mint a társas bíróságokat — a tudomány s tapasztalat által megállapítandó arányban — fenn kell tartanunk. De k vetkezik fentebbiekből az is, hogy ezen különböző bíróságoknak nem csak számarányát, hanem működésük formáját, t. i. eljárásukat is hivatásuknak s térmészetüknek megfelelőleg, — tehát különbözőleg kell megállapítanunk. A törvényszékek mint társas biróságok több szellemi erőről rendelkezvén, alaposabb bíráskodást Ígérnek ; tehát hatáskörükbe a fontosabb, bonyolultabb ügyek, nehezebb megoldású jogi kérdések sorolandók, melyek megoldása alaposabb megbirálást, több tudományt igényel s feltételez. — Ebből ismét következik, hogy a törvényszékek előtti eljárásnak is alaposabbnak, tehát több formalitáshoz kötöttnek s igy hosszabbnak is kell lenni, mi közönségesen rendes vagy ünnepélyes eljárásnak szokott neveztetni. Ellenben az egyes biróságok, természetüknél fogva — és ez elvitázhatlan — a bíráskodás alaposságára nézve annyi biztosítékról nem rendelkezvén, — hatáskörük csak is azon ügyekre szoritatik, melyek megbirálása nagyobb alaposságot nem szükségei, milyenek az egyszerűbb jogviszonyok, kisebb követelések, csekélyebb értékek, vagy kivételesen sürgős elintézést igénylő viszályok. És ezzel öszhangzásban az előttüki eljárás is egyszerűbb, kevésb formalitásu lehet, — és pedig még azért is, mert a csekélyebb értékű ügyek a több formalitással járó nagyobb költséget el nem bírhatnák. És ez az u. n. sommás eljárás. \ pünkösdi szent ünnepek miatt lapunk következő száma június 9-kén jelenem! meg. 42