Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 41. szám - A békebirósági törvényjavaslat 5. [r.]

164 De a tervezett békebirói eljárás szabályai sem fogják | azt megengedhetni; miután az idő húzásra, haló- I gatásra, h úz a v o n á r a igen sok alkalmat nyújtanak. Ilyen már a 49. §. mely ki nem szabja mikorra kell panaszlottat beidéztetni; az 54. §. mely szerint a bíráskodásnak nem lesz állandó helye, hanem arra a járás több községeiben törvénynapok fognak tartatni. — A békebiró maga tartozván a tárgyalást vezetni s be­fejezni (59) s a békebiróság csak egy bíróból állván, a gyor- elintézés lehetlenné válik. Természetesen tehát az elhalasztás sokszor fog igénybevétetni, mire a ja­vaslat nyújt is elég alkalmat s ürügyet; nevezetesen a 61. §-ban a személyes megjelenés elrendelése végett; 64. §-ban illetlen viselet vagy nem értelmes nyilatkozat miatt; 73. §-ban bizonyítékok felvételére; 81. §-ban bő­vebb felderítés okából; 83. §-ban 3 nap ítélet hozatalra fontosb esetekben ; 85. §-ban az egybekapcsolt keresetek elkülönithetésével; 89. §-ban igazolás engedésével a tár­gyalási határnap elmulasztása miatt. — Hogy ezen sza­bályok mind a bíró mind a felek részéről sokszor s könnyen felhasználhatók a huzavonára, kétséget sem szenvedhet. A nagyobb gyorsaságnak azonban kiváló aka­dályául azon szabály szolgáland, mely szerint a vég­rehajtások a per rend eljárása szerint eszköz­lendők és pedig ingatlanokra a telekk. hatóság által. Mindenki tudja, mikép igazságszolgáltatásunk legége­tőbb sebét, valódi csapását, végrehajtási rendszerünk képezi végtelen hosszadalmasságával, legyőzhetlen ne­hézségeivel. Ennek átültetése a békebirói eljárásba, — magában is elég a gyorsaság megsemmisítésére. És azt a javaslat külön szabályai sem igen enyhitik; főkép miu­tán itt a sémin, panaszok alkalmazhatásának (108 —109) tág kaput nyit; és a midőn hosszadalmas s többféle igény pert tesz lehetővé (98) s az árverés határidejét bizonyta­lanná teszi (111.) A nagyobb gyorsaság tehát itt is kizáratik, részint a lehetővé tettbirói önkény, részint a felek visszaélései által. De legfőbb, legterjedelmesebb akadályául az szol­gáland, hogy a békebiró bíráskodásának befejeztével — még pedig 30 nap alatt — a törvény rendes út­jára lehet átmenni (90. §.) és itt ugyanazon már elbírált ügyben rendes biró előtt egy ujabb pert kezdeni. Hogy ily rendszertől, mely ugyanegy kereset felett, első bíróságilag, két per folya­matba tételét engedi meg, mikép lehet nagyobb gyorsa­ságot várni — ezt csak codificatorunk képzelhette. Ehhez járul, mikép maga a békebiró is, a már el­kezdett eljárást s tárgyalást megszüntetve, az ügyet rendes bírósághoz utalhatja, és pedig mindenkor, ha az ügyet békebirói eljárásra alkalmatlannak találja, ha a jogkérdést olyannak látja, mely csak a rendes bíróság által dönthető el helyesen (38. 70. §§.) melyek értelme igen kiterjeszthető, s a békébiró által per fas et nefas bár mikor önkénye szerint alkalmazható. És ezen körülményekből, melyek jelen perrendünkre támaszkodva, az eljárást hosszadalmassá, a jogérvénye­sítést késedelmessé, a huzavonát lehetővé teendik, — önkényt következik, mikép itt a lehető 1 egnagyo bb olcsóság sem fog teljességgel elérethetni. Mert a hosz­szadalmasság már magában drágává tesz minden igaz­ságszolgáltatást. Megmaradnak a nagy bélyeg dijak; meglesznek az ide oda utazás, s tartózkodás költségei; a sokszori idő­veszteség, munkamulasztás terhei. Nem változtat ezen sem az, hogy a békebirói tiszt­ség tiszteletbeli leend, mert ez csak az államkincstár könnyebségéül szolgál, a nép terheit nem kevesbitvén, főkép mi itán az 55. §. szerint székhelyén kívül eljáró békebirónak a fuvarköltség s a napi dijak a községek, tehát az adózók által fizetendők. — Sem az, hogy a kép­viseltetési költségek — az ügyvédség ellen irányulva — az ellenfélre nem róhatók (44. §.) mert azokat a nem ügyvéd meghatalmazott sem fogja magáéból fedezni, de bonificalió nélkül arra nem is fog vállalkozni. Azt hisszük, fentebbiekben kimutattuk, hogy a ter­vezett békebiróság intézménye azon Czélokat sem képes valósitani. melyek a codificator által feladatául tűzettek ki; nem leend alkalmas sem az alapos ítélethozatalnak megfelelni, sem a gyorsaság s olcsóság igényeit kielégíteni. Ez azonban még nem minden, — azon felül még oly kirívó hiányait stévedéseit kell kiemelnünk, melyek a codificatiónak szégyenére vállhatnak, s a tudományt arczul csapdossák, — Ilyenek nevezetesen: 1. Hogy rendesen bíráskodó közegtől a feleket egy másik szinte bíráskodó hason fokozatú hatósághoz uta­sítja a törvény rendes utján teendő ujabb perkezdés végett. Ezen codificator hallott valahol harangozni, de hol — azt már nem tudja. — Ott hol valódi békebiróságok léteznek, szabályul szolgál, hogy a kibékités, kiegyezte­tés nem sikerültével, az illető fél a törvény rendes út­jára mehessen. — De az sehol sincs behozva s megen­gedve, hogy valamely első folyamodásu egyes bíróság bíráskodván s ítéletet hozván, az ezzel meg nem elégedő fél ismét egy másik szinte első egyes bírósághoz fordul­hasson a törvény rendes utjának érvényesítése végett. — És ez történnék a javaslat szerint, miután békebirái nem kibékitő, hanem egyedül biráskodó közeget képez­nének — tehát, habár kisebb hatáskörrel, csak is olyat milyenek járásbiróságaink. — Az pedig, hogy hasonló fokozatú egyes kirótól egy másik szinte egyes biróhoz lehessen apellálni — nem lenne egyébb mint az igaz­ságszolgáltatás és biráskodás tekintélyét lerontani. 2. Hogy rendesen biráskodó közeget tiszteletbeli­nek akar szervezni. — Azt még lehetne érteni ha pusz­tán kibékitő közeg tiszteletbelinek szerveztetnék, mert akadhatnak philantropok napjainkban is. De feltenni, hogy egyedül biráskodó állomás betöltésére, arra képe­sitettek tiszteletbül vállalkozzanak — ez több mint naivság. Azért is javaslatunk elörevaló látásból kimon­dotta, hogy szakképesség nem szükségeltetik — de hogy ennek mily nyomorult igazságszolgáltatás lenne ered­ménye, — fentebi) eléggé kifejtettük. Valóban nagy tu­datlanság ily tervel fellépni, midőn köztudomású, mikép Francziaországban, Belgiumban, németrajnai részekben magok a békebirák is rendes és pedig igen tisztességes fizetéssel vannak ellátva. 3. Hogy sokféle békebirák létesitetnének; — szol­gabirák, községi birák, városi tanácsnokok, külön béke­birák — mind ugyanazon hivatással, s ugyanazon terü­leten, a nélkül hogy bíráskodási kerületük járásonkint elkülönítetnék — a törvénykezési zavar s illetőségi össze­ütközések nagy előnyére. Az valódi verseny futtatás lenne a biráskodás terén, mitől valószinően a dijak sem maradnának el, a hagyományos régi ajándékozások, melyek nem megvetendő jövedelmet nyújtottak, — ha­bár nagyon közeli rokonságban a megvesztegetéssel, a pajtás részrehajlással, sőt politikai érdekeltséggel is. 4. Hogy a községi biráskodás elvét fentartja, mi-

Next

/
Thumbnails
Contents