Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 31. szám - A birák függetlensége és részrehajlatlansága 1. [r.]

Budapest, 1876. kedd, april 25. 31. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Birói fiigdtlenség. — Semui. döntvények. — Legf. itélőszéki döntv. A birák függetlensége és részreliajlnflansága. A biró állása oly szent s oly magasztos, hogy annál szentebb és magasztosabb csak az alkotmányos szabadság. Addig azonban, mig valamely államban az alsóbb fokú birák kinevezése nem a feljebbvaló birák ajáulatára — kiknek legtöbb és legbiztosabb alkalmuk van a hozzájuk érkezett perekből az alanti birák szorgalma és képességéről közvetlen és biztos meggyőződést szerezni — hanem azok — egy a birói pályától távol álló közigazgatási kö/.eg közvetítésére — mely őket nem ismeri, és nem is ismerheti, mert arra nem is hivatott, ós mert vagy soha, vagy igen ritkán pillanthat be munkálatukba — történend: addig ily államban független ós részrehajlatlan birák fehér hollók leendenek, s kénytelen ily állampolgára Diogenes útmutatása szerint világos nappal égő lámpával független és részrehajlatlan birákat keresni. Hogy ez hazánkban így van e — nem állithatom, hanem annak megítélését azon olvasóinkra bízom, kiknek több alkalmuk van arról biztos tudomást szerezni. EzeD praeludium elóbocsátása után előadom röviden azon sommás per tartalmát, mely Lukich Vincze h. köz- és váltó ügyvéd hód/.sági lakos felperestől a magyar kir. kincstár mint alperes ellen 937 frt 50 kr. s járulékai iránt a budapesti VIII. — X. kir. járásbíróságnál 1875. évi 7526. sz. a. folyamatba tétetett: Az ügy állása ez: felperes 1853. évi augustus 17-től 1871. év végéig — utoljára az aradi kir.váltótörvécyszéknél jegyzői minőségben 1200 frt évi dij és 100 frt szállásbér mellett a magyar állam szolgálatában állott; mely fizetését és lakbérét -- noha 1871. év végével hivatala beszüntetett — 1872. évi január és február havakban továbbra is rendeden az aradi kir. adóhivatalnál megkapta, de midőn 1872. évi márczius havában azt felvenni akarta, az aradi kir. adóhivatalnál szóval azon értesitést kapta, hogy fizetése betiltatott. Minthogy felperes előtt ily módoni fizetés beállítás ismeretlen volt, s minthogy ily fizetési beállítástól az állammal kötött két oldalú szerződésénél iógva felperes soha sem tartott, s végre minthogy felperesnek a magyar kir. igazságügyrninÍ8teriumnál még ogy akalmaztatás iránti kérvénye volt, várt még 11 hólnapig, de eredménytelenül, mert sem fizetése tovább ki nem utalványoztatott sem nyugalomba nem helyeztetett, sem végre utolsó kérvényére választ nem kapott. Ennélfogva 1873. február 8 án megunván a várakozást kérvényével Ő Felségéhez fordult előadván az ügy állását, s kérte, hogy az eddig ki nem szolgáltatott fizetése kiutalványoztassék, s a mennyiben további alkalmaztatása be nem következnék, nyugalomba helyeztessék. Erre egy hó leforgása után 1873. márczius 14-én 6345. sz a. a raagy. kir. igazságügyministerium akkép intézkedett, hogy felperest 1872. évi január 1-től tehát 13 hónappal előbb számítandó időtől kezdve 450 frt évi nyugdij mellett állandó nyugalomba helyezvén, az 1872. évi január és február havakban felvett fizetést és szállásbért levonásba vétetni rendelte. Felperes ezen rendelet átvétele után a nagyméltóságú m. kir. igazságügyministeriumhoz 26034/874. sz. a. kérvényei járult, esedezvén, miszerint az 1872. évi január 1 tői 1873 márczius végéig járó részlete, az az 937 frt 50 kr. folyóvá tétessék, — mire attól azon rendeletet vette, hogy kérelme teljesithetlen. Erre felperes a fennérintett keresetet a budapesti VIII.—X. kir. járásbírósághoz be adta. Az elrendelt tárgyalásnál a magy. kir. kincstár tagadja a keresetben előadottakat, s azt, hogy felperst egy krajezár is illetné; mert 1872. évi január 1-től az államszolgálatát elhagyván, tettleg az államnak mi szolgálatot sem tett ; tagadja hogy egy államhivatalnoknak fizetését be nem lehetne tiltani, különösen akkor, midőn a törvény bizonyos hivatalokat, mint ez esetben az 1871. évi 67. t. cz. beszüntette; tagadja, hogy felperes oly államhivatalnoka — t. i. biró lett volna, kit az állam nem alkalmaztatása esetében egész fizetésével ellátni köteles; tagadja, hogy az állam egyéb hivatalnokait értesíteni köteles volna azon esetben, ha őket tovább alkalmazni nem akarja. — Továbbá alperes azt állítja, hogy az állam 1872. évi jan. hóra járófizetést és lakbért csak előleg gyanánt szolgáltatta ki; s nem rendelkezésként! dij fejében; hogy a nem alkalmazottaknak 1872. évi február hóra járó fizetésük és szállásbérük betiltását magában foglaló rendelet még 1872. évi január havában fogalmazva volt, de az ügyhalmaza m\att, csak is 1872. évi február 2-án ért az adóhivatalho z Aradra, hogy a nem alkalmazottaknak a fizetésük 1872. évi január 1. illetőleg 1872. márczius végével beszüntetett; hogy felperesnek tudnia kellett volna, hogy őt a január és február havakban felvett pénz nem mint hivatalnokot illeti, hogy az aradi kir. törvényszék elnöke által felperes értesitve lett, hogy az 1872. évi január és február havakban felvett dijak visszafizetendők; végre felhivatik felperes, hogy mutasson egy oly rendeletet, vagy törvényt, mely azt irná elő, hogy a kormány nyugalmazandó hivatalnokait felszóllitani köteles arra, hogy nyugdíjaztatásuk végett folyamodjanak. Felperes alperes összes állításait tagadásba vette, különösen; hogy a hivatkozott 1871. évi 67. t. cz. felperesre, vagy bár mily kir. hivatalnok fizetése kiszolgáltatására vouatkoznék, s hogy az aradi kir. törvényszék elnöke által barmikor felszóllitatott volna bár miért, de különösen azért, hogy az 1872. évi január és február havakban felvett fizetést visszafizesse. Az előadottak után 1875. évi october hó 5-én 26329. sz. a. az eljáró kir. járásbíróság által következő Ítélet hozatott: 31