Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 31. szám - A birák függetlensége és részrehajlatlansága 1. [r.]

Budapest, 1876. kedd, april 25. 31. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Birói fiigdtlenség. — Semui. döntvények. — Legf. itélőszéki döntv. A birák függetlensége és részreliajlnflansága. A biró állása oly szent s oly magasztos, hogy an­nál szentebb és magasztosabb csak az alkotmányos sza­badság. Addig azonban, mig valamely államban az alsóbb fokú birák kinevezése nem a feljebbvaló birák ajáulatára — kiknek legtöbb és legbiztosabb alkalmuk van a hozzájuk érkezett perekből az alanti birák szor­galma és képességéről közvetlen és biztos meggyőző­dést szerezni — hanem azok — egy a birói pályától távol álló közigazgatási kö/.eg közvetítésére — mely őket nem ismeri, és nem is ismerheti, mert arra nem is hivatott, ós mert vagy soha, vagy igen ritkán pillanthat be munkálatukba — történend: addig ily államban független ós részrehajlatlan birák fehér hollók leende­nek, s kénytelen ily állampolgára Diogenes útmutatása szerint világos nappal égő lámpával független és részrehajlatlan birákat keresni. Hogy ez hazánkban így van e — nem állithatom, hanem annak megítélését azon olvasóinkra bízom, kik­nek több alkalmuk van arról biztos tudomást szerezni. EzeD praeludium elóbocsátása után előadom rövi­den azon sommás per tartalmát, mely Lukich Vincze h. köz- és váltó ügyvéd hód/.sági lakos felperestől a ma­gyar kir. kincstár mint alperes ellen 937 frt 50 kr. s járulékai iránt a budapesti VIII. — X. kir. járásbíróság­nál 1875. évi 7526. sz. a. folyamatba tétetett: Az ügy állása ez: felperes 1853. évi augustus 17-től 1871. év végéig — utoljára az aradi kir.váltótör­vécyszéknél jegyzői minőségben 1200 frt évi dij és 100 frt szállásbér mellett a magyar állam szolgálatában állott; mely fizetését és lakbérét -- noha 1871. év végé­vel hivatala beszüntetett — 1872. évi január és február havakban továbbra is rendeden az aradi kir. adóhivatal­nál megkapta, de midőn 1872. évi márczius havában azt felvenni akarta, az aradi kir. adóhivatalnál szóval azon értesitést kapta, hogy fizetése betiltatott. Minthogy fel­peres előtt ily módoni fizetés beállítás ismeretlen volt, s minthogy ily fizetési beállítástól az állammal kötött két oldalú szerződésénél iógva felperes soha sem tartott, s végre minthogy felperesnek a magyar kir. igazságügy­rninÍ8teriumnál még ogy akalmaztatás iránti kérvénye volt, várt még 11 hólnapig, de eredménytelenül, mert sem fizetése tovább ki nem utalványoztatott sem nyu­galomba nem helyeztetett, sem végre utolsó kérvényére választ nem kapott. Ennélfogva 1873. február 8 án meg­unván a várakozást kérvényével Ő Felségéhez fordult előadván az ügy állását, s kérte, hogy az eddig ki nem szolgáltatott fizetése kiutalványoztassék, s a mennyiben további alkalmaztatása be nem következnék, nyuga­lomba helyeztessék. Erre egy hó leforgása után 1873. márczius 14-én 6345. sz a. a raagy. kir. igazságügymi­nisterium akkép intézkedett, hogy felperest 1872. évi január 1-től tehát 13 hónappal előbb számítandó időtől kezdve 450 frt évi nyugdij mellett állandó nyugalomba helyezvén, az 1872. évi január és február havakban fel­vett fizetést és szállásbért levonásba vétetni rendelte. Felperes ezen rendelet átvétele után a nagyméltó­ságú m. kir. igazságügyministeriumhoz 26034/874. sz. a. kérvényei járult, esedezvén, miszerint az 1872. évi január 1 tői 1873 márczius végéig járó részlete, az az 937 frt 50 kr. folyóvá tétessék, — mire attól azon rendeletet vette, hogy kérelme teljesithetlen. Erre felperes a fenn­érintett keresetet a budapesti VIII.—X. kir. járásbíró­sághoz be adta. Az elrendelt tárgyalásnál a magy. kir. kincstár ta­gadja a keresetben előadottakat, s azt, hogy felperst egy krajezár is illetné; mert 1872. évi január 1-től az állam­szolgálatát elhagyván, tettleg az államnak mi szolgála­tot sem tett ; tagadja hogy egy államhivatalnoknak fize­tését be nem lehetne tiltani, különösen akkor, midőn a törvény bizonyos hivatalokat, mint ez esetben az 1871. évi 67. t. cz. beszüntette; tagadja, hogy felperes oly államhivatalnoka — t. i. biró lett volna, kit az állam nem alkalmaztatása esetében egész fizetésével ellátni köteles; tagadja, hogy az állam egyéb hivatalnokait értesíteni köteles volna azon esetben, ha őket tovább alkalmazni nem akarja. — Továbbá alperes azt állítja, hogy az állam 1872. évi jan. hóra járófizetést és lakbért csak előleg gyanánt szolgáltatta ki; s nem rendelkezés­ként! dij fejében; hogy a nem alkalmazottaknak 1872. évi február hóra járó fizetésük és szállásbérük betiltását magában foglaló rendelet még 1872. évi január havában fogalmazva volt, de az ügyhalmaza m\att, csak is 1872. évi február 2-án ért az adóhivatalho z Aradra, hogy a nem alkalmazottaknak a fizetésük 1872. évi január 1. illetőleg 1872. márczius végével beszüntetett; hogy fel­peresnek tudnia kellett volna, hogy őt a január és február havakban felvett pénz nem mint hivatalnokot illeti, hogy az aradi kir. törvényszék elnöke által felperes értesitve lett, hogy az 1872. évi január és február ha­vakban felvett dijak visszafizetendők; végre felhivatik felperes, hogy mutasson egy oly rendeletet, vagy törvényt, mely azt irná elő, hogy a kormány nyugalmazandó hi­vatalnokait felszóllitani köteles arra, hogy nyugdíjazta­tásuk végett folyamodjanak. Felperes alperes összes állításait tagadásba vette, különösen; hogy a hivatkozott 1871. évi 67. t. cz. fel­peresre, vagy bár mily kir. hivatalnok fizetése kiszol­gáltatására vouatkoznék, s hogy az aradi kir. törvény­szék elnöke által barmikor felszóllitatott volna bár miért, de különösen azért, hogy az 1872. évi január és február havakban felvett fizetést visszafizesse. Az előadottak után 1875. évi october hó 5-én 26329. sz. a. az eljáró kir. járásbíróság által követ­kező Ítélet hozatott: 31

Next

/
Thumbnails
Contents