Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 29. szám - Szabad-e a kir. közjegyzőknek ajándékot elfogadni?

116 előnyére vagy hátrányára szolgálhat, ennél a közjegyző részrehajlóságot tanúsíthat s azt könnyen el takarhatja S elpalástolhatja! többnyire tehát kínálkozik a csáb, mely a gyarlóságot kísértetbe hozza s kéz alatti jutalomra, ajándékozásra nyújt alkuimat s ösztönt. Véleményem szerint a közjegyző, uyilvános közhitelű állásánál fogva még kevésbé fogadhat el ajándékot, mint a b i r ó; mert ez csak ex allegatis et probatis ítél, s lehet részrehajló; de van jogorvoslat az ellen ; míg a közjegyző hivatva van, a felek kölcsönös viszonyai fölött —• részrehajlatlanul őrködni, az ellentétes érdekeketa törvényrendeletei értelmében tisztázni és a jogokat s kötelességeket gyökeresen megállapítani, okiratba foglalni, mi ellen rendszerint alig lehet orvoslatot használni.... Az ellenvéleményüek rendesen azt is felhozzák, hogy egyoldalú jogügyleteknél, mert ezekben egy harmadik érdeke nern veszélyeztetik, p. o. felhatalmazás hitelesítésénél, még is csak lehet ajándékot elfogadni. Ugy szinte kiilönböztetést akarnak érvényesiteni a közjegyző bírói képviseltetése és nem bírói működése közt. Amabban az ajándékozás elfogadását tilosnak hajlandók venni, emebben nem. Lehet, hogy ezen megkülönböztetés helyes és némely esetben — nincs aggály. De a csáboknak mindig tanácsos ellenszegülni, mert a példák vonzanak; s ilyenek meggátlására van a dij meghatározva! különben alig volna értelme a dijnak! Principiis obsta ! Én is csak leginkább elvből s elvben akartam e kérdéshez szólani; ámbár tudom, hogyha tiltva is volna világosan a közjegyzőkre nézve az ajándékozás: még akkor sem lehetne azt teljesen megakadályozni s nem is könnyű azt bebizonyítani. Még is ezen önérdek nélküli fejtegetéseimmel tán nem hánytam borsót a falra azoknál, kik, az annyagi jóllét tu'ságos keresésének mai áramlatával szemben, kellő erkölcsi önérzettel birnak s kiknek keblében a törvény s jog iránti tisztelet él s honol!. .. Semmitöszék teljes tanácsülcsi döntvény. A Seoimitőszék f. év márczius 29-ki teljes tanácsülésében következő elvi határozat mondatott ki: „Tekintve a perrend 445. §-száí s a 298. §. b. pontját, azon körülmény, hvgy adó követeléseket érdeklő tulajdoni vagy elsóbségi igényekben a kincstar képviseleteben valamely adóhivatalnok jelenik meg, magában véve hivatalból észlelendő semmiségi okot nem képez." Az ezzel megoldott kérdés: ,Valjon ingókra vezetett végrehajtásoknál azon körülmény, hogy adó követeléseket érdeklő tulajdoni vagy elsőbségi igényekben a kir. kincstár képviseletében valamely adóhivatalnok jelenik meg, képez-e hivatalból észlelendő semmiségi okot vagy nem?' Alkalmul következő jogeset szolgált. P o p o v i t s Partenie — Nachtveicht Gyorgyféle 2800 frt iránti ügyében » járásbiróság előtt peren kivüli egyesség jött létre, s felperesnek kézi zálogul bizonyos ingóságok adattak át. Ennek alapján végrehajtás illetőleg árverés kéretett az átadott ingóságokra, melyet a lippai jbiróság el is rendelt. A Semmitöszék azt 1875. nov. 30. kelt határozatával megsemmisítette, minthogy a létre jött egyesség csak perenkivüli szerző| dést, de nem birói egyességet képez, a mely szerződés I kereset tárgyául szolgálhat, de nem végrehajtás s árvej rés alapjául, megelőző kereset s Ítélet hiányában. Ezen ügyben a lippai adóhivatal Popovits I Partenie ellen elsőbségi igéuy keresetet támasztott. A lippai járásbiróság f. év január 15. — | 165. sz. a. hozott végzésével felperes adóhivatalt elsőb ' ségi igény keresetével elutasította. A bpesti kir. tábla, hová felebbezett, a jbiróság eljárásában hivatalból észlelendő semmiségi esetet látott fenforogni; minthogy azon eljárásban, mely szerint habár a kincstár képviseletére peres ügyekben az adóhivatalok nem jogosultak, jelen perben a lippai adóhivatali beszedőt a kincstár képviseletében fellépett felperesként elfogadta; s a helyett, hogy a kincstár képviseletére jogosított kir. jogügyi igazgatóságot idézte volna 1 meg, — említett felperes közbejöttével tartott tárgyalás | folytán az ügyet érdemileg eldöntötte, — a perr. 297. §. ! 15. pontjábi ütköző serumiségi eset látszatik fenfo| rogni." (1876. febr. 10. ref. Csók Bálint.) A Semmitöszék következő határozatot hozott : „A felterjesztett iratok oly értesitéssel küldetnek i vissza, miszerint a m. k. Semmitöszék — tekintve, hogy I a perrend 445. §-sza ingatlanok árverésénél is az adóI hátralék bejelenthetése végett az adóhivatalt rendeli értesitetui; s e §. rendelkezéséből kifolyólag az, hogy a kir. járásbiróság a hátralevő adóra nézve igényelt elsőbi ség felett, az adósszedő bejelentése folytán határozott, i — hivatalból észlelendő semmiségi esetet nem képez. — \ a perr. 304. §. szabványát alkalmazhatónak, s az eljáró bíróság végzését és eljárását mégsemmisithetÖnek nem találta." (1876. márczius 29. — 3554. sz. a.) Legtöbb itélöszéki döntvény. (Vége.) A záloqra vonatkozó telekkönyvi feljegyzések, a zálogváltásra jogosultakat nem mentik fel az alól, hogy visszaváltási jogukat, különösen a zálogjószágnak mind mennyiség, mind minőség tekintelébeni azonosságát, törvényszerűen igazolni köteleztessenek. A telekk. feljegyzés joghatálya csak abban áll, hogy a visszaváltási jog mind aiok ellen is érvényesíthető, kik a feljegyzés utan telekkönyvi jogokat szereztek. Felperesek 1875. apr. 20-kán felebbezést adtak be — mely azonban a Curiára csak 1876. január 25-kón érkezett. A legf. ítélőszék azt vizsgálat alá vévén kö! vetkező ítéletet hozott. A bpesti kir. tábla Ítélete helybenhagyatik; „mert miután — mint a másodbirósági itélet indoí kolásában is helyesen megjegyeztetik — a feljegyzésj nek joghatálya csak abból áll, hogy felperesek visszaí váltási jogukat mindazon személyek ellen is érvényesíthetik, kik a feljegyzés után netalán telekk. jogokat nyertek ; de másrészről fel nem mentetnek felperesek az alól, hogy visszaváltási jogukat a zálogbirtokosok ellenében törvényszerűen igazolják; kötelesek lettek volna tehát felperesek jelen perben alperesek tagadása ellenében'azt, hogy a kereset tárgyát képező ingatlanok, mind mennyiségre mind azonnosságra nézve csak ugyan azok és annyiak, melyek a D. alatti zálogszerződéssel 1801. évben Tóth | Gergely által Tóth Gábor testvérének zálogba adattak