Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 29. szám - Szabad-e a kir. közjegyzőknek ajándékot elfogadni?

Budapest, 1876. péntek, april 14. 29. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Közjegyzék ajáadéki. — Somm. telj 3 tanácsiilési. — Legf. itéloazéki és keresk. döntvények. — Rendeletek. X Szabad-e a kir. közjegyzőknek ajándékot ellögadni ? (Kp J E kérdést nem rég bizalmas társalgás közben tnaga egy kételkedő kir. közjegyző veté fel, mondván, hogy az iránt közjegyző társai különböző véleményben vannak, pro et fontra vitatkoznak; s igy szeretné, ha én azt tüzetesen megfejteném s közre bocsátnáiu. Megigéréin ; s most beváltom szavamat. Véleményem szerint előzőleg az a kérdés döntendő el: sorolható-e a közjegyző a birák s birósági hivatalnokok osztályába? Erre igennel kell felelnem. Az ISTI. VIII. t. czikk 2-ik §-a szeriut birák és birósági hivatalnokok alatt értetik: a c. pontban emiitett— birósági segédszemélyzet is. Márpedig az 1874. XXXV. t. czikk 124. §-nak tartalmához képest: a hagyatéki biróság a közjegyzőt a leltározástól kezdve az örökösödési eljárás vezetésével részben vagy egészben megbízhatja. Ez esetben, a 125. §-ban felsorolt intézkedések kivételével, a közjegyző hatásköréhez tartozand megtenni mindazt, mi az 1868-ik évi LIV. t. czikk 2ö3. s következő §§-ban megszabva van. Ugyanazon t. czikk XII. f'jezete, jelesen a 129. §-sz értelménél fogva, a kö/.jegyzö az azon törvény által meghatározott esetekben a bíróság megbizásából s azon szabályok szerint jár el, a melyek átalában abirói kiküldöttekre nézve érvényesek. Nyilvánvaló tehát, hogy a közjegyző a bírósági segédszemélyzet categoriájába tartozik. Meggyőz engem e nézetben azon körülmény is, hogy a közjegyzőt az. igazságügyi minister nevezi ki,a dijakat egyelőre ő állapítja meg; s igy eszempontból is állami tisztnek tekinthető a közjegyző. Állami tiszt, tekintőleg birósági segéd levén a közjegyző: önként folyik, hogy reá az 1871. évi VIII. t. czikk 13-ik §-a szinte alkalmazható, azaz: ha hivatalába vágó valamely cselekménynek teljesítéséért vagy elmulasztásáért ajándékot vagy előnyt kíván, vagy elfogad, vagy az erre vonatkozó ígéretet vissza nem utasítja, a megvesztegetés bűntettét követi el ő is, mint a bíró, vagy birósági hivatalnok, — akár legyen az elkövetett cselekmény vagy mulasztás hivatalos kötelességével ellenkező, akár nem. Ámde az ellennézetüek a;:t vitatják, hogy a köz jegyző nem állami tiszt, inert nem kap fizetést az államtól; vagy ha államtisztnek tekinthető is: nem sorolható a birák s birósági hivatalnokok közé, mert ezt a törvény sehol világosan nem jelzi. A közjegyző tehát bátran elfogadhasja az ajándékot. Elfogadhatja pedig azért: mert a fél szabad akaratától füg, többet adni, mint a megszabott dij. Volenti non fit injuria. — Az 1874. XXXV. t. czikk 199. §-a cs k oly szerződést tekint tilosnak és érvénytelennek, melynél fogva a megállapított dijnál magasabb - szveg köttetnék ki; s igy, ha az kikötve nincs, a fél szabadon jutalmazhatja utólag a közjegyzőt s az szabadon elfogadhatja e jutalmat; mert a törvény nemcsak nem tiltja az önkénytes jutalom, az ajándék adását s elfogadását, sőt iukább a következő kikezdésben meg is engedi, hogy: a közjegyző magasabb dijat is követelhessen, — oly ügyletnél, mely rendkívül nagy terjedelmű, hosszadalmas előkészületet és időt vesz igénybe, s különös nehézséggel és felelősséggel jár; és ez esetben a dij öszvegét, ha egyezség nem sikerül, a közjegyző személyes bírósága állapítja meg. Figyelemre méltó okok s indokok ezek tagadhathatlanul. Csak az az egy hibájuk van, hogy a törvény erkölcsi alapeszméivel — öszve nem férnek. A törvény nyilvános s teljes hitelű állást teremtett a közjegyzőségben s ezért meghatározott dijakat biztosított számára munkálata megjutalmazásául. Ezen állami authorizálásnál fogva a közjegyzőt — jogi fictio nélkül is — nem lehet másnak canonisálni, mint nyilvános köz tisztviselőnek. A dij, vagy rendes fizetmény nem fő criteriuma az állásnak; mert utoljára a dij is — fizetést képez s viszont; ha közvetlenül nem is az állam, ha nem a jogközönség fizeti is, mely utóvégre a bíráknak járó rendszeres fizetést is viseli — adó utjí'n. Az igaz, hogy a törvény megengedi, hogy a közjegyző némely esetekben nagyobb dijt is követelhet, mint a mit a törvény, tekintőleg a minister megszab, sőt e tekintetben az egyezkedést is előírja; de épen azért, mivel a törvény azt is megkívánja, hogy a közjegyző minden — rendes s rendkívüli — diját, melyet felvesz, magára az okmányra feljegyezze, s ekint minden es< tben a nyilvánosságot követeli, — ezzel kizárja az ajándékot, a külön magán jutalmat, mely mindég titokban, kéz alatt történik. Megszabva levén a dij s e mellett a követelés a nagyobb díjazásra nézve szabad levén: épen a közjegyző nyilvános állásának közmegbecsülése s ennek erkölcsi követelményei igénylik azt, hogy a közjegyző ajándékra ne számítson s azt el ne fogadhassa. Mert: a dijakra nézve senirni esetben rövidséget nem szenvedhet; cselekményei díjazásánál mindenféleképen biztositja őt a törvény ; s igy nincs oka, nincs szüksége a külön ajándékra, melyet a törvény nem tilt ugyan, de meg sem enged világosan, s azért azt szabadnak, megengedettnek különben sem lehet venni. Mert továbbá: tagadhatlan, hogy vannak az életben cselekmények, szerződések, végrendeletek s egyéb jogügyletek, melyeknél a közjegyző ügyességétől, belátásától, s miveletétől sok füg; sokszor egy szó, egy kifejezés, vagy egy mondat oly értelmet, oly horderőt kölcsönöz, mely egyik vagy másik fél E'JT' Lapuuk a hrasvéts yzeci ünnepek folytán april 21-kén fog megjelenni.