Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 28. szám - Adalékul a polg. perrend reformjához. Az okiratok ellenében - eskü általi bizonyitás

1 12 nalán álló és viszonyainknak megfelelő bólyegtörvény sok jogos panaszt megszüntetne a mellett, hogy a pénzügyi közegeknek munkahalmazát apasztaná, a kincstári illetékek gyors és pontos befolyását ellenben nagymértékben elősegítené — arról megvagyok győződve. Sz. János. y( Adalékai a polg. per rend reformjához. V Az okiratok ellenéhen — eskü általi bizonyítás. A polg. tk. rdts, módosítását és javitását czélzó novella vagy épen egy uj — az írásbeliségre fektetett —• perrend készitése, mint tudjuk, már rég tervben van, sőt, az már munkába is vétetett. — Ez utóbbi hír szolgált alkalmul arra, hogy a novella készítők figyelmét egy pontra már jó eleve felhívjam. A polg. tk. rdts. 169. §-a igy szól: „Az adóslevél ellen, mely a kiállítás eme kellékeinek (t. i. a megelőző 167. és 168. §§ okban felállított kellékeknek) megfelel : a kölosön le nem lett számlálása vagy a kötelezettség fen nem állása miatt csak ugy van helye a kifogásnak, ha azt a perbefogott bebizonyítja." Az ily kifogások pedig bizonyíthatók beismeréssel, egy utóbbi keletű okirattal, tanukkal és esküvel, szóval a polg. tk. rdts. 155. §. által felállított bizonyítási módok bármelyikével. De épen ebben van a nagy hiba. Nincs meghatározva: melyek azon bizonyítási módok, melyek egy már használt bizonyitási mód ellenében használhatók vagy nem használhatók. Pedig, hogy ily meghatározást ugy az egyes bizonyitási módok természete s kisebb nagyobb tekintélye, mint a polgári magán jog nagyobb biztonsága tekintetéből is szükséges felállítani — előttem legalább — oly világos és természetszerű, nogy annak bővebb fejtegetését valódi idővesztegetésnek tekinteném.— Minő illusoriussá tennők péld. a bírói szemlét, ha az az által bebizonyított ténykörülménynek ellenkező jét esküvel bizonyítani megengedjük ! A birói szemle eskü általi ellenbizonyítást nem türi. De nem tür eskü általi ellenbizonyítást a törvényes kellékek mellett kiállított okirat sem. Hisz, ha egy ily törvényes kellékek mellett kiállított okirat ellenében, az az által már bebizonyított ténykörülmény ellenkezőjének bebizonyítására, az eskü általi bizonyítást megengedjük, akkor minek az okirat ? Avagy azt feleli erre valaki: miért ne engednők meg az eskü általi ellenbizonyítást!? hisz, ha igaza van az okirattal bizonyító peres félnek, megesküdhetik ! Persze, hogy megesküdhetik ; csak hogy akkor — újra, meg újra kérdem — minek az okirat? akkor el kell törölni az okirat általi bizonyítást s ne csaljuk az embereket azzal, hogy okirataikban mind azon ténykörülményekre és jogviszonyokra nézve, melyekről azok kiállíttattak, per esetében teljes és erős bizonyitékot birnak ! Az én nézetem az, hogy mindaddig, mig csak maga a perben álló fél erősebb vagy csak olyan erős bizonyíték gyanánt fogadtatik is el, mint a többi a; peres feleken kivül fekvő s nem az ő személyükben létező bizonyitási eszközök, mindaddig — mondom — míg ez igy lesz, az egy eskün kivül, ennek ellenében, a többi bizonyitási mód mind illusorius marad. Hogy pedig a polg. tk. rdts. 167. és 168. §§-ai által megállapított feltételek mellett kiállított okiratok Ijaenóben a kölcsön le nem lett számlálása 100 eset közül legalább 60-ezor esküvel bizonyittatik; a gyakorlati élet megczáfolhatatlanul bizonyítja. Mindezekkel ugyan nem akarom azt mondani, hogy az okirat ellenében ne engedtessék meg az ellenbizonyítás, hanem csak azt, hogy egyik másik bizonyítási mód már természeténél fogva tekintélyesebb egymásik vagy harmadiknál s hogy ezt vegyük figyelembe s ne engedjük a már természeténél fogva kevésbé erős vagy tekintélyes bizonyitási módot az erősebb és tekintélyesebb ellenében bizonyítékul felhasználtatni; s azt akarom, hogy a törvényes kellékekkel biró okirat oly tekintélylyel ruháztassák fel, hogy annak ellenében eskü. mely tisztán a peres fél tekintélyén nyugszik s melyhez, bár mennyire akarjuk is az embereket becsületteseknek tartani, mindig gyanú fér, ellenbizonyitékul ne használtathassák. Hogy a bizonyitási módok és eszközök ily szempontbóli mérlegelése igen kényes és épen azért igen ne héz munka is; hogy továbbá felette bajos a bizonyitási eszközök közt levő ily nemű viszonyoknak correct megállapítása, jól tudom, de érzem azt is, hogy nem lehetetlen. Egyébiránt azt hiszem — s erről meg vagyok győződve — hogy, ha egyelőre csak az mondatik is ki : miszerint az eskü a törvényben előirt kellékekkel biró okiratok ellenében ellenbizonyitékul nem használtathatik, már akkor is egy nagy lépést tettünk előre. Török János. Legfőbb itélÖHzéki döntvény. A zálogra vonatkozó telekkönyvi feljegyzések, a zálogváltásra jogosultakat nem mentik fel az alól. hogy visszaváltási jogukat, különösen a zálogjószágnak mind mennyiség, mind minőség tekintelébeni azonosságát, törvényszerűen igazolni köteleztessenek. A telekk. feljegyzés joghatálya csak abban áll, hogy a visszaváltási jog mind azok ellen is érvényesíthető, kik a feljegyzés után telekkönyvi jogokat szereztek. Szenczi Gusztáv és Soltész Zsófia — Tóth Antal, Vágó István, Pap János, Pap Samu, illetőleg ennek örökösei Szinyéri Zsuzsanna s István képviseletében Szinyér István ellen 1872. május 27-kén a sátor-a.-újhelyi törvényszék előtt zálogváltó pert indítottak. A tszék 1874. sept. 3. hozott ítéletben alpereseket a keresetbe vett nemesi birtok s közbirtokossági rósz 42 frt auctiónális összeg lefizetése mellett felperesek tulajdonába való visszabocsátására, 1871. októbertől elvont 200 frt évi hasznok megtérítésére stb. kötelezte következő: indokokból: 1. Mert felperesek az A. hiteles telekk. kivonattal saC. eredeti adásvevési szerződéssel beigazolták, hogy ők Bodnár Juli Kiss Józsefné, Bodnár Józseftől s társaiktól a nagy-azari telekjkönyvben nevükön tulajdonjogilag álló birtok zálogvisszaváltási jogát örökáron megvették. 2. A nem kifogásolt D. auctiónális záloglevéllel, illetőleg az A. telekk. kivonattal igazoltatott, hogy Tóth János, Zsuzsanna, Mária, idősb Tóth József mint édes atyjik s illetőleg ifj. Tóth József nagy apjának Tóth Gergelynek gyermekei s törv. örökösei, nevezett Tóth Gábornak F. szerint 1801. évben 105 vonás forintért zálogba adott nagy-azari birtok részre az 1835. nov.