Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 28. szám - Adalékul a polg. perrend reformjához. Az okiratok ellenében - eskü általi bizonyitás

113 30-kán 100 v. ftot auctió gyanánt oly formán vettek fel | Tóth Gábor özvegye Galambos Zsuzsannától, hogy ez a kérdéses zálogbirtokot mlg él szabadon használhassa s csupán halála után 100 frt auctiónális összeg lefizetése ! mellett legyen kiváltható. 3. Mert felperesek közvetlen jogelődei részéről . Bodnárj István F. szerint igazolta, hogy a zálogba adó Tóth Gergely leányának néhai Tóth Zsuzsa, Bodnár Jánosnénak törvényesen leszármazó fia s örököse s igy a zálogos birtok kiváltásához jogosított. 4. Mert habár felperesek többi jogelődeinek leszár- ! raazása nem igazoltatott is, mindazáltal mivel a zálog- j tartó a zálogot annak, ki a kiváltáshoz közelebbi joggal bir, a hármas törv. k. I. R. 82. cz. szerint még akkor is tartozik kibocsátani, ha a kiváltási jog felpereseken kivül még netalán másokat is illetne s mivel felperesek jogelődei egyikének zálogváltási joga F. szerint kétségtelenül igazoltatott, alperesek azon ellenvetése: „hogy felperesek jogelődei az elzálogositókhoz való vérségi s jogközösségi összeköttetésüket s a zálogkiváltáshozi elsőbségi jogukat nem igazolák" — annál kevésbé foghat helyt, mivel alperesek ki nem tüntették, hogy a kereseti zálogbirtok kiváltáshoz, Bodnár Jánosnál felpe- I rések egyik jogelődénél valaki közelebbi joggal birna; s mert Bodnár Jánosa többi érdektársakat bizonyítás nélkül is részesítheti a zálogváltási jogban, a mit tett is az A. szerint s az által, hogy velük együtt adta el felpereseknek ezen zálogváltási jogot. 5. Mert a D. auctiónális szerint a zálogváltási idö Galambos Zsuzsa elhalálozásakor, tehát 1871. aug. 16-kán járt le, — felperesek pedig keresetüket 1872 május 27-kén s igy a lejárattól számítva egy óv alatt adták be; zálogváltási joguk tehát az orsz. bírói értek, által érvényben hagyott 1852. nov. 29-ki ősis. pátens 22. §. szerint el nem évült. 6. Mert a záloglevélben foglalt birtoknak, a kiváltani szándékolt birtokkali azonossága, mennyisége és fekvése az A. és F. állatiakkal igazoltatott. 7. Mert alperesek azon állítása, hogy ők a kérdéses zálogbirtokot adásvevés czimén birják, mint felperesek tagadása ellenében mivel sem igazolt, — továbbá az ez állítás igazolásául 2. 3. sz. alatt egyszerű másolatban mellékelt, de eredetiben fel nem mutatott s felperesiieg kétségbe vont állítólagos okmányok figyelembe nem vétethettek annál kevésbé, mert F. alattival igazoltatott, hogy alperesek a kereseti zálogbirtokot nem saját szerzeményi jogukon, hanem mint az első zálogba vevőnek Tóth Gábornak örökösei Íratták nevükre, mi által azon körülmény is, hogy a kereseti birtok reájuk csak zálogjog czimén háromolhatott, igazolva van s igy 3-ik személynek nem tekinthetők. 8. Mert E. által igazoltatott, hogy alperesek az auctionálisban kikötött 100 váltó vagy is 42 o. é. frttal tehát az egész soramával a zálogos idö lejártával megkináltattak; s mert alperesek azon állítása, hogy a beruházások s építkezések megtéritése is kikötve lett volna mint felperesiieg tagadott s mivel sem igazolt figyelembe nem vétethetett annál kevésbé, mert ebbeli követelésüket fel nem számitották sőt ez iránti jogukat a perben még fenn sem tartották, de ebbeli joguk a D. auctiónálisban nem is foglaltatik. 9. Mert alperesek a birtok kibocsátási kötelezettségüket az F. s G. alatti bírói határozatokból is megérthették s annak s E. szerint lett teljes sonainávali meginteté- | sük daczára a zá'ogbirtok kibocsátását konokul megtagadták." Alperesek felebbezvén — A kir. tábla az első bir. Ítélet megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasította. Indokok: „Felperesek zálog visszaváltási jogukat egyszerűen a keresethez csatolt A. telekkönyvben foganatosított feljegyzésekre állapították. Azonban a feljegyzések 'joghatálya csak abban áll, hogy zálog visszaváltási jogukat mind azon személyek ellen is érvényesíthetik, kik a bejegyzés után netalán telekk. jogokat szereztek; de fel nem mentik az alól, hogy visszaváltási jogukat törvényszerűen igazolják s érvényesítsék. — Felperesek ez irányban keresetükben még csak a ténykörülményeket sem fejtették ki, melyekből a zálog keletkezésére s fennállására következtetni lehetne. — A válaszhoz mellékel F. G. végzésekből illetőleg az F. végzés indokaiból csak annyi derül ki, hogy eredetileg bizonyos ingatlanokat 1801. évben Tóth Gergely zálogba adott Tóth Gábornak, s hogy jelen felperesek egyik jogelőde Bodnár István a zálogba adó Tóth Gergelynek unokája. De az idézett indokolásból az is kitűnik, hogy Tóth Gergelynek 5 gyermeke volt s D. szerint az 1835. évben kelt auctiónális szerződést is ezen 5 gyermeke kötötte; — valamint az is kitűnik, hogy Bodnár Istvánnak még 3 testvére volt, ugy hogy tekintve miszerint Bodnár István felperesek jogelőde az F. szerint sem Tóth Gergely többi gyermekeinek mag nélküli elhaltát nem igazolta, sem saját testvéreinek meghatalmazását fel nem mutatta, felperesek a C. alatti engedmény által az elzálogitott javaknak csak y20 részére szerezték meg a visszaváltási jogot. De ezen yj0 rész ;em volt megítélhető, mert felperesek nem bizonyitották azt, hogy 1801. évben mennyi, s minő javak adattak zálogba. Az auctiónális szerződés e körülményre nézve legkisebb útba igazítást sem tartalmaz. Mert továbbá fentebbi bizonyítás hiányában a zálogba adott javaknak a kereseti javakkal való azonosítása meg sem történhetett." (1874. decz. 29. — 53815. sz. a.) (Vége köv.) Semmitöszéki döntvények. Semmiségei képez ha a kereset bizonyos összegére nézve az alsó bíróságok Ítélete jogerőre emelkedőén, s a felebbezés csak is az azt meghaladó összegre szorítkozván, — a legfelsőbb bíróság még is a felebbezett ítéletet egész terjedelmében megváltoztatta. Végrehajtás alapjául nem szolgálhat azon bírói intézkedés, mely felperes szabadságára hagyja, az alperes által fizetni meg nem tagadott összeget bár mikor felvehetni. Harisch Gergely — Malits György s társai e. 412 frt iránt a Pest belvárosi jbiróság előtt pert inditván s ezt letárgyalván itt 1875. márczius 8. s a kir. táblán 1875. jul. 12. hozott helybenhagyó ítélettel első alperes a keresetben és pedig azon 175 frt fizetésében is elmarasztatott, mely összeget a per során elismerte, s annak kifizetésével felperest megkínálta. A legf. ítélőszék azonbon felperest egész keresetével elutasította azon rendelkezéssel, mikép felperesnek szabadságában álland az 1-ső r. alperes kezeinél lévő s lefizetni meg nem tagadott 175 frtot ugyan attól bármikor felvenni. Felperes a legf. ítélőszék ítéletéé, se mm. panaszszal élt. 28*