Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 26. szám - Miként tárgyalandó s döntendő el a viszonkereset?

104 törvényszéki tagok különben is gyenge létszáma nemcsak nem szaporittatik, de sőt a megürült birói állások sem töltetnek be. Ily törvényszéki állapot tavthatlan, azért kivánatos, hogy abban mielőbb változás történjék, és pedig vagy a hiányzó birói állások betöltése, vagy pedig a törvényszék föloszlatása utján, a mire nézve — ha ez utóbbi fogna bekövetkezni — csak a közóhajnak adunk kifejezést, hogy a beolvasztás a legközelebbi szegedi törvényszékbe történjék, és ez esetben a makói járásbíróság telekkönyvi hatósággal ruháztassék föl. Mindezekből látni fogja nagyméltóságod, hogy az igazságszolgáltátás állapota e kamara területén általában véve minden kivánaton alul áll; hogy továbbá e viszás állapotnak legfőbb indoka a birói és kezelői állások be nem töltéséből származik; hogy a takarékosság elvének ily módon alkal mazása túlmegy azon határokon, melyeket az állam pénzügyi viszonyai szabnak, mert a birói és kezelői állások megfelelő betöltése az államkincstárra a befolyó bélyeg- és illetékjövedelem számbavétele mellett semminemű terhet nem ró; mig ellenben, hogy csak egy példával is éljünk, a szentesi járásbirósági telekkönyvi értékforgalom az 1875-ik évben 2.473,733 frt 7 krra rúgott, a szentesi járásbíróság 9700 frtnyi évi költségét tehát legalább is kétszeresen födözte, — és igy elvitázhatlan, hogy a birói és kezelői állások betöltetlensége magára az államkincstárra hat kártékonyabban vissza. Midőn mindezeket, mint a jogszolgáltatás törvényes őrei, nagyméltóságodnak bizalmasan és komolyan előterjeszteni kötelességünknek tartottuk, maradtunk Szegeden, 1876. január 30 án tartott közgyűlésünkből a n. m. m. k. igazságügyministeriumnak alázatos szolgái a szegedi ügyvédi kamara nevében: Magyar János elnök. Dr. Déry Károly titkár. Miként tárgyalandó s döntendö el a viszonkereset ? A polgári perrendtartás e kérdésre a következőkép felel: „A visz on k er eset, mely az előbbi az az 76.) §kasz kellékeivel bir, a mennyiben az ellenbeszédben terjesztetett elő, a fő ügygyei közösen tárgyaltatik és döntetik el." A gyakorlat ezzel szemben azt bizonyítja, hogy a viszonkereset ama kellékek nélkül is, mindig közösen tárgyaltatik a főügyel s közösen döntetik el. S én ez eljárást nagyon indokoltnak találom : 1- ör azért, mert a viszonkereset kellékei, az ügy ér demének kér ései levén, ezek, illetve az ily kellékekkel biró viszonkereset csak érdemlegesen, végitélettel dönthető el. 2- or azért, mert a pp. 77. §-a maga sem kívánja, hogy a viszonkeresetnek a 76. §-ban előirt kellékei, a bizonyítási eljárás megejtése nélkül, — a tárgyalás folyamán, az elleniratban kitüntettessenek, s igy megengedi a viszonkeresetnek a főügygyeli közös eltárgya lását; végre 3- or mert a polg. prts. nem mondja ki azt, hogy ama kellékeket nélkülöző viszonkereset végzésileg utasítandó el, s nem intézkedik az ezen határozat ellen hasalandó jogorvoslat tekintetében. A viszonkeresetet támasztott alperest, ki követelése ama kellékeinek beigazolására bizonyítékokra hivatkozott, — a bizonyítási eljárás megejtése nélkül elutasítani jogtalan cselekmény volna; — a bizonyítási eljárást megejteni, vagy jobban mondva, a viszonkeresetet a főügygyel letárgyalni, a nélkül, hogy a biró meggyőződött volna arról, hogy bir-e a követelés a pp. 76. §-ának kellékeivel, — törvénybe ütköző eljárás. E két eset közül a bíróságok rendesen az utóbbit szokták választani, valószínűleg a fenti okokból s a viszonkeresetet, még az esetben is közösen szokták a föügygyel letárgyalni s közös Ítéletben megoldani, ha a viszonkereset a pp. 76. §-a kellékeinek meg nem felel. Véleményem szerint a pp. 76. és 77. §§-ának, az igazságszolgáltatás érdekeinek szemmel tartása mellett, más módon eleget tenni nem lehet ha csak a „viszonkereset" szót a jogtudomány szótárából kitörölni nem akarjuk. De föltéve, ha el is fogadtatnék az elv, hogy a viszonkereset mindig a főügygyel közösen tárgyalandó s döntendö el, még akkor is az eldöntés tekintetében egy olykérdés merül fel a biró előtt, melynek megoldás' t sem a törvényből sem annak analógiájából ki magyarázni nem lehet. Vajion, ha a viszonkereseti követelés összege nagyobb a felperes keresete követelésének összegénél, egészben ítélhető e meg a viszonkereseti kö"etel^s, avagy csak a fő IÍ ereset összege erejéig? A kik érveiket a „com p en s ati o- elvére fektetik azok az utóbbit vitatják; nézetem szerint az alperesi viszonkereset követelése egészben megítélendő, illetve a fökereset összege ilyenkor és viszonkereseti követelés összegéből levonandó és felperes alperes követelése többletében sőt még költségekben is elmarasztalandó. Lehet hogy az ellenvéleményt alapos okokkal lehet támogatni; én megvallom több érvet tudnék a „compensatio" ellen mint mellette felhozni R. Gy. Ügyvéd readtartási döíitvcuyek. A tiszti ügyészség nem tekinthető oly hivatalnak mely az ügyvédség gyakorlatával összeférhetetlen lenne. (Ügyv. rendt. 10. §. — 1870. 42. t. cz. 60. 67. §§.) Csorba Ákos vingai ügyvéd s temesvári kamara tagja Szörény megye tiszti föügyészszévé kineveztetvén, ezt azon jelentéssel adta tudomásul emiitett kamara választmányának, mi kép lakását, illetőleg ügyvédiirodáját hivatali székhelyére Karánsebesre áttette. A kamara választmány 187Ö. nov. 16. — 631. sz. végzésével azon jelentést tudomásul vette, s az átköltözés szabályszerű köröztetését elrendelte. Ezen végzés ellen a temesvári kir. ügyészségi elebbezést adott be, nem találván törvényileg megengedhetőnek, hogy a megyei tiszti ügyész ügyvédkedést is folytathasson. A legf. ítélőszék azonban a temesvári kamara választmány határozatát helybenhagyta ; „mert a főügyészi hivatal az 1870. 42 t. cz. 60. 67. §§. értelmében nem tartozik azon hivatalok közzé melyek az ügyvédi rendtartás 10. §. értelmében az ügyvédség gyakorlatával összeférhetetlenek." (1876. marczius 7, — 2090. sz. a.)