Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 23. szám - A szegedi ügyvédi kamara évi jelentése 1875. évről 3. [r.]

93 A Semmitőszék a kir. tábla Ítéletét 297. | §. 1. p. és a 304. §. alkalmazásával hivatalból meg- j semmitette; „mert jóllehet Uhlyarik János 1-sö r. alperes az előtte 1874. sept. 30. kihirdetett első bírósági ítélet ellen a perr. 125. §. rendelkezéséhez képest felebbezését azonnal bejelentette; még is a kir. tábla a jbiróság ítéletét ezen alperesre vonatkozólag érintetlenül hagyta, s igy ennek a másod birósági itélet ellen az 1875. május 31. történt kihirdetésekor bejelentett felebbezése folytán, a pernek a harmad biróság általi érdemleges felülvizsgáltatását is lehetlenné tette: ellenben a kir. tábla a pert Medvéi Mihály 2-od r. alperesnek bizonyító alakbani sajátkezű aláírását vagy törvényesen meghatalmazott ügyvéd ellenjegyzését nélkülöző felebbezése folytán az itélet kézbesítésének igazolása nélkül vévén vizsgálat alá, noha a perr. 126. §. szerint azon fél, ki meg nem jelenése miatt lett ügy vesztessé, az itélet ellen felebbezéssel nem élhet, az első birósági ítéletet nem a perr. 290. §, c. pontja szerint — hanem ezen szabályellenesen felébbezett részében hagyta helyben.u „A jbirósági Ítéletet pedig a 297. §. 10. p. alapján semmisítette meg." (1876. jan. 18. — 501. sz. a.) A kir. tábla azon Ítélete is megsemmisítendő, mely a felülvizsgalatot oly körülmények alapján függeszti fel, melyek az első biróság előtt lefolytatott perben elő nem fordultak. Birstinger J akab — özv. Bar el Prepeliczai Mária e. 100 frt megfizetésére az aradi jbiróság előtt keresetet támasztott, melyre 1874. sept. 19. hozott itélet felebbeztetvén alperes által — A kir. tábla következő ítéletet hozott: „Tekintve miszerint az aradi fenyítő tszék nevében annak egyik tagja mint vizsgálóbirónak 1874. decz. 15. 6218. sz. a. jbirósághoz intézett hivatalos átiratából az tűnik ki, hogy felperes jelen perben használt tanúit megvesztegetvén, azuk hamis tanúskodás s eskületétellel gyanusitatnék; de magának felperesnek is alkalom nyújtatnak, hogy a jelen perben részére odaitélt pót esküt hamisan teszi le; minthogy ily körülményekben a perr. 10. §-ban megszabott intézkedésnek szüksége merül fel: ennélfogva a felülvizsgálat felfüggesztésével az ügyiratok oly utasitással küldetnek vissza, miszerint erről ugy az aradi fenyítő tszéket mint a perben álló feleket is szabályszerüleg értesítse." (1875. okt. 21. — 25637. sz. a. refer. Paczolay László.) Felperes a kir. tábla határozata ellen semm. panaszt adván be — A Semmitőszék a kir. tábla ítéletét (297. §. 1. p.) megsemmisítette s azt a törvényszerű határozat hozatalára utasitotta ; „mert eltekintve attól, hogy az ügy felülvizsgálatát felfüggesztő és eszerint nem érdembeli határozat végzés helyett itélet alakjában hibásan adatott ki; — megsemmisítendő volt azért „mert a perr. 283. §. értelmében olyan körülmények melyek az első bíróságnál a perben elő nem fordultak, a neheztelt határozat alapjá il nem szolgálhattak; de a felebbezett ügy felülvizsgálatának felfüggesztése a perr. 10. §-szára különben sem fektethető." (1876. febr. 15. — 499. sz.) A fegyencz, mint a távollevők a törvény oltalmára levén utalva, nem forog fenn hivatalbóli semmiségi eset, ha a biróság | részére ügygondnokot nevez; és ha a mellett neki a keresetet személyesen is kézbesitetni rendelte. Huszágh Miklós — Tombácz Antal ellen 4267 frt iránt a szegedi tszékhez keresetet adott be, melyre a tszék az illavai fegyházban levő fegyencz alperest a keresetlevélnek saját kezéhezi kézbesítése mellett megidéztette, egyszersmind részére Nyilasi ügyvédet ügygondnokul kinevezte, ki alperest a perben képviselte is. A kir. tábla hová alperest marasztaló itélet felebbeztetett — fentebbi eljárásban hivatalbóli semmiséget észlelt; mert alperes mint fegyencz személyesen megidézhető volt, miután fogságbani letartóztatása által az ő részéről teendő gondoskodás perbeni képviseltetésére nézve nincs akadályozva — a személyes megidéztetés esetében pedig az egyidejüleges ügygondnoki rendelés szükségtelen. Továbbá az 1872. jan. 30. kelt bel-igazs. min. rendelet I. czikke szerint a fegyencz vagyonának gondnoki kezelésére, ha ez szükségessé vált, a gondnokot az árvaszék van hivatva kinevezni, s ily vagyon kezelő gondnok kell, hogy arra is hivatva legyen mikép a fenyenczet vagyonjogi ügyeiben a biróság előtt s azon kivül képviselje, tehát vagyoni elmarasztalására intézett perekben is. — Az egyidejüleges személyi megidézés s ügygondnok rendelés azért sem tekinthető szabályszerűnek, mert az ily kétféle módon történt megidézés összefórhetlen s egymást kizárja. — De az ügygondnok rendelés akkor sem tartható fenn, ha a fegyencz személyes megidéztetése perrend ellenes tehát semmis lenne, mert a perbirája ügygondnokot csak a perr. 268. §. eseteiben rendelhet; a fegyencz azonban személyesen megidézendő. A Semmitőszék itt nem találta helyét a hivatalbóli megsemmisítésnek; „mert alperes mint országos fegyházban letartóztatott fegyencz, a perbeli képviselete s védelme iránti szabad intézkedésben akadályozva levén — szintúgy mint valamely távollevő fél, a törvény oltalmára van utalva; a tszék tehát az által, hogy a 268. §. szellemét s czélját szem előtt tartva ügygondnokot nevezett, a 297. §. 1. p. alá eső lényeges szabálytalanságot el nem követett; valamiut azon körülmény, hogy egyszersmind a keresetet alperesnek személyesen is kézbesitetni rendelte, ily sem. okul szinte nem — s pedig annál kevésbé szolgálhat, miután ebbeli különben is eredménytelen intézkedésével a más hason esetekre előirt hírlapi idéztetést czélszerüen pótolta; — mert végre a periratokból ki nem tűnik, hogy a kérdéses fegyencz vagyonának kezelésére árvaszékileg gondnok neveztetett volna, ki esetleg mellőzését sérelmül érvényesíthetné." (1876. jan. 25 — 1248. sz. a.) Hivatalbóli semmiségi esetet képez ha számadásra felhívási perben a törvényszék felhívottat végrehajtás terhe alatt elmarasztalja a helyett, hogy felhívó által felszámított követelést megállapította volna. Bereczky János — Kiss Károly s társaié, számadásra felhívási keresetet adott be anagy-váradi tszékhez melyre az 1875. sept. 27. következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy Kis K. s Csapó Mihály jogérvényes határozatokkal számadásaik beadására záros határidő alatt köteleztettek; Kope Mihály pedig a kir. táblának 1873. évi jogerőre emelkedett végzésével oda ítélt főesküre nem jelentkezett, sem számadását be nem adta: ennélfogva felperes kérelmére, az általa legjobb 23#