Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 25. szám - A szavatosság jogintézménye

98 ri(láthatott, mert ama kis földrészecske az ő birtokába törvényes elóvélelem szeriut nem tartozván, az az eladás tárgya sem lehetett. Senki másra több jogot, mint bir, nem ruházhat. (I. 76.) Megjegyeztetik, hogy ha a fő kötelezettség érvényesen fenn nem áll, ugy szavatossági kötelezettség sincs; — továbbá, hogy a szavatos csak az ügy érdemében — nem pedig a kifogások tárgyában is tartozik a szavatosságra jogosultat védelmezni. A szavatosság mellékkötelezettség, a szavatos tehát, ki szavatosság végett perbe idéztetik, a per mellékszemélye, és pedig ahhozképest a mint felperes által idéztetik felperesi, ha pedig alperes által idézteti k,alperesi mellékszemély. A szavatolást kérő és a szavatos közt oly szoros viszony áll fenn, mikép a szavatos egyedüli felebbezése, a nem felebbező szavatolást kért marasztaltnak is javára szolgál, miután a szavatosság megállapítása után a szavatolást kért marasztalt itéletbeli kötelezettsége a szavatosra is kihat. (Semmitőszéki döntvény 6032. — 1871. évi sz. a.) A szavatosság a felperes és alperes közti jogviszonyon mitsem változtat. Felperesnek csakugyan az marad alperese és viszont. Az, ki felperes vagy alperes nem lehet, szavatos sem lehet, mert a szavatosnak önképviseletre jogosítottnak kell lenni. Felperesnek jogában áll a szavatost ugyanazou perbe idézni, melyet a közvetlen alperes ellen indított. E jogával azonban csak az alapkeresetlevélben élhet, mit elmulasztván, a szavatos elleni kereset külön per útra tartozik, a mely er-etben a kártéritési jogot nem veszti ugyan el, de szavatosa az ellene indított külön perben, az ellenfél ellen felhozni elmulasztott minden érveket elébe gördíthet és ez által menekülni fog annyiban, a mennyiben bebizonyittatik, hogy ha ezek annak idejében használtattak volna az ellenfél ellenében, azok más határozatot eszközöltek volna. Az alapperben vesztes felperes az alapperbe nem idézett szavatosát az ujitott perbe már nem idézheti be. Semmitőszéki döntvények. (Scmmitőszék döutvényköiméből s teljes tanácsüléséből.) Tekintve, hogy a perrend szabályaival ellenkező eljárás a perr. 297. §. 1-ső pontjában emlilell s igy a 304. §. értelmében hivatalból is figyelembe veendő semmiséget képez, miután azon eljárás, mely szerint a bíróság az esküt kivette, s csak azután hozott ítéletet, — a perrend szabályaival nyilván ellenkezik — ezen eljárás oly semmiségnek tekintendő, melyet hivatalból is figyelembe kell venni. (Martius 12-diki teljes tanácsülésben.) Hencz Péter, Bosch János és Lukics János — Heck Miklós ellen 50 frt 61 kr. tőke s járulékai iránt, Temesmegye illető szolgabirósága előtt sommás pert indított, melyben a tárgyalás 1871. aug. 14-kén megtartatván, befejeztével a szolgabiróság végzést hozott, — melylyel felperesek a főeskü letételére köteleztettek, mit azok a kitűzött határnapon sept. 14 kén le is tettek. Ugyan ez nap az eskü letétele folytán a szolgabiróság 674. sz. a. Ítéletet hozott, melyben alperes a keresetben elmarasztaltatott. Ezen Ítélet kihirdettetvén, alperes felebbezését bejelentette, mi azonban a bíróság által el nem fogadtatott. — Alperes sept. 22-kén írásban nyújtotta be (705. sz. a.) felebbezését, mely a bíróság által sept. 23. kelt 705. sz. végzéssel visszautasittatott — következő okokból : mert a felebbezési beadvány nincs megbélyegezve; — mert nincs kimutatva, — hogy az azt szerkesztő ügyvéd arra meghatalmnztatott volna, a fél állal pedig nincs aláírva; — továbbá alperes aug. 14-diki tárgyaláskor egyességileg a felperes általi eskü letételébe beleegyezett, és az azt elrendelő 668. sz. a. végzés ellen nem is felebbezetl s igy azon 668. sz. a. végzés jogerőre emelkedett — miért az törvényszerüleg letétetett; — és minthogy az eskületétel mindkét fél beleegyezésével történt, az ekkép esküvel eldöntött, tárgy felett hozott Ítélet a hirdetés napjától kezdve jogérvényes — és ellene felebbezésnek nincs helye; minthogy az ily módon hozott Ítélet a perrend 124. §-hoz képest egyességnek tekintendő s jogérvényes erővel bir. Ezen a felebbezvényt elutasitó végzés ellen alperes kellő időben semm. panaszt adott be, melynek jogalapjai : hogy a bélyeghiány nem elégséges ok a beadvány visszautasítására; hogy az ügyvéd meghatalmazás percromóhoz mellékelve volt , — de mivel hason alapon több alperest képviselt, a közös 'meghatalmazás csak egyik percsomóhoz csatoltatott; hogy nem áll, mintha alperes a főeskü letételébe beleegyezett volna. A szolgabiróság ezen semm. panaszt is visszautasította 1871. okt. 10 kén kelt végzésével, — Ennek folytán alperes több hason jogalapon beperelt alperes társaival közvetlen a Semmitőszékhez terjesztett folyamodást, melyben az illető per felküldésének hivatalos eszközöltetéseért esedezett. A Semmitószék rendelvényileg meghagyta az iratok felterjesztését, mi kiegészítve és szabályszerüleg csak több rendbeli rendelvények kibocsátása után teljesíttetett. Időközben a szolgabiróság 1871. sept. 27-kén kelt végzéssel a végrehajtást elrendelte, mi novemb. 4-kén foganatosíttatott. Ezen végzés és eljárás ellen alperes ismét ujabb semm. panaszt adott be, melyben azt fejtegeti, hogy a marasztaló Ítélet jogerőre még nem emelkedhetett, miután törvényes időben semm. panaszszal élt a szabályszerüleg beadott felebbezvényt visszautasító végzés ellen. Ennélfogva a perr. 345. §. értelmében ily Ítélet alapján végrehajtás elrendelhető nem volt. Ezen összes iratok 1872. évi februárban felérkezvén — A Semmitószék következő határozatot hozott : „Az 1871. aug. 14-kén megtartott tárgyalás folytán hozott, felpereseket a főeskü letételére kötelező első bir. végzéstől kezdve, minden azt követő további eljárás, az annak folytán keletkezett Ítélettel, és további végzésekkel, valamint az elrendelt — és foganatosított végrehajtással együtt, a perr. 297. §. 1 . pontja alapján és a 304. §. alkalmazásával hivatalból megsemmisíttetik, s a kir. járásbíróság a fent említett tárgyalás alapjáni Ítélethozatalra uiasittatik. „Okok: Annak előrebocsátásával, hogy jóllehet ugyan alperes a felebbezését visszautasító első bírósági