Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 24. szám - Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához. 5. [r.]

95 gyen gyakorolt kenderáztatási haszonélvezetbe visszahe- ( lyeztetik, a vitatott tulajdoni jog érintetlenül hagyása mellett; „mert a perr. 84. §. szerint a község birája minden a községi lakosságot átalában érdekló ügyekben annak törvényes képviselőjéül tekintendő lévén; —• minthogy a megháborított kenderáztatás nem egyesek,hanem az egész lakosság élvezeteként szerepe], azért ez ügyben Rosmaier F. városbirajának felperessége megalapítandó — az általa képviselt lakosság pedig, a kérdéses kendetáztatási haszonélvezetnek több évi békés ingyenes gyakorlata alperes által sem tagadtatván, alperesnek e részben felhozott azon állítása, hogy a kérdéses tér kenderáztatásra csak kegy utján engedtetett át, és mindenkor visszavonható volna, felperes tagadása ellenében mivel sem igazoltatván, — azért felperes az 1802. 22. t. czikk és 1807. 14. t. cz. értelmében a kérdéses téieni kenderáztatás haszonélvezetébe — mégis az ezen térhezi tulajdonjognak érintetlenül hagyása mellett — visszahelyezendő volt." (1871. évi 82. sz. a.) Ez ellen alperes uradalom részéről felebbez és történt, melynek indokolásában fejtegettetik, hogy az állítólagos kenderáztatási jog a várost mint községet soha sem illette, hanem az csak az egyes lakosok irányában megengedett, s egyesek által élvezett uri kegy volt. A visszahelyezési kereset ürügyéül szolgált eset csak 3 tolnai lakostól magán uton szedett haszonélvezeti dij követeléséből merülvén fel s igy a várost mint községet nem is érintvén, felperesnek a város nevébeni felléphetésére jogosultsága nem is lehetett. Az uradalom a kender áztatást mindenkor csak egyes lakosoknak engedvén meg, ezen egyéneknek engedélyezett kegyúri haszonélvezetét elismerte, de a községnek mint ilyennek egyetemleges joggyakorlatát soha sem ismerte el. — És mivel az erőszakos kivetés nem igazoltatott, a visszahelyezés oka sem forog fenn. A kir. tábla 1871. dec. 6. — 41,612. sz. a. i t életével az elsó bir. Ítéletet indokainál fogva helybenhagyta. Sina Simon a táblai Ítélet ellen is fele bbezett — következők alapján: Azon jog, melyet ez ügyben védelmez, a tulajdonnal járó azon legfőbb jogokhoz tartozik, melyeknek elejtése kiszámithatlan horderővel bir. A kérdéses tó ugyanis az eltagadhatatlan tények, továbbá a telekkönyvi intézmény adta alak — a birtoklás jogczime —, sőt felperesi hallgatag beismerés szerint is, alperes teljes tulajdonát képezvén, annak birtoklása kizárólag csakis őt illeti, és sem az uradalom s község közt lefolyt úrbéri ügyekben, sem pedig azóta jogközség Tolna városa és közötte nem létezett. Tekintve tehát, hogy Tolna városának, illetőleg fóbirájának felperességét soha élnem ismerte, és a tóhozi saját tulajdon és birtoklási jogát soha fel nem adta; s hogy a város egyes polgárainak mindenkor esetről esetre engedett kenderáztatását csak uri joga folyton fentartása mellett tűrte, s igy a kérdéses eset, — hol nem is az egész község, hanem csak hárorn szolga érdekeltetik, sem a békés birtoklás jellegét, sem az erőszakos háboritás tényét magán nem viseli — kétséget nem szenved, hogy itt sommás visszahelyezés esete fen nem forog. Mert addig, míg a törvény alperes tulajdonjogát, az azon területen nem is birtokló másik féllel meg nem osztja — addig tulajdon joga használatából alperest itéletileg kiszorítani lehetetlen. A legfőbb ítélőszék következő Ítéletet hozott : „Mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatása mellett, felperes jelen keresetével elutasittatik s a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek; „mert felperes mint községi biró keresetét három községi lakoson állítólag elkövetett jogsértés miatt indítván, ily esetben, miután nem a község jogsérelme képezi a birtokháboritás, illetőleg a visszahelyezés tárgyát, — felperesnek a perrend 84. § a értelmében kereseti joga nincs." (1872. mart. 6. — 1159. sz. a.) S«22£Euátöszéki döntvények. Valamely egyház anyakönyvei közludomásilag elpusztulván, az oltani lelkésznek, tanuzás folytán, valamely községbeli lakos életkoráról kiállított bizonyítványa, ez éleikor tanúsítására elégséges okiratnak tekintendő. Ily okirattal kiskorúság igazolható s ez esetben az ellenfél keresete beszüntetendő. Száva Antal — Bakk Pálné szül. Kovács Ida ellen Csikszék egyes bírósága előtt 197 frt bolti tartozás iránt keresetet indított; melynek tárgyalásakor alperes részéről kiskorusági kifogás emeltetvén, felmutatván Hadnagy Péter reform, lelkész bizonyítványát az iránt, hogy a kihallgatott tanuk szerint alperesnó 1848. évben szü'etvén, jelenleg még kiskorúságát tul nem haladta. Az eljáró bíróság 1871. nov. 25. — 2184. sz. végzésével felperest ez uton keresetével elutasította. Ez ellen felperes sem m. panaszszal élt; mert a kiskorúság nem igazoltatott, a ref. lelkész ebbeli bizonyítványa érvényesnek tekinthető nem lévén, mert határozottan nem bizonyitja, hogy alperesnő mikor született, és ez az anyakönyvek hiányában csakis a püspöki hatóság hatásköréhez tartozik. A Semmitőszék a neheztelt végzést a 297. §. I. p. alapján és a 304. §. értelmében hivatalból megsemmisítette s a biróságot utasította, hogy jelen ügyben az eljárást szüntesse meg, s arról a feleket értesítse. „mert a zalathnai reform, egyház anyakönyvének 1848. évben történt elpusztulása köztudomású esemény lévén, — az oda való lelkész által, a megnevezett presbiterek bevallása alapján kiadott bizonyítvány, alperesnő életkorának tanúsítására szolgáló okiratnak tekintendő; — ezáltal pedig alperesnő kiskorúsága s mint ilyennek önképviseletre jogosulatlansága igazolva lévén; az eljáró bíróságnak a perr. 8. s 11. §. alapján a keresetet beszüntetni s arról a feleket s alperes törvényes képviselőjét értesíteni, nem pedig felperest keresetével ez uton elutasítani kellett volna." (1872. jan. 10. — 16080. sz. a.) Ismeretlen örökösök, tehát olyanok irányában, kiknek nem tartózkodási helyük, hanem személyük ismeretlen, nincs helye sem ügygondnok kinevezésének, sem hírlapi hirdetmény általi idéztelésnek. » Palánka György — Jakus Ilona mint néhai Mészáros András özvegye és néhai Szalay Juliánná ismeretlen 24*