Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 24. szám - Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához. 5. [r.]

96 örökösei ellen, illetőleg a részükre kinevezendő ügygond- | nok ellen egy lakóház tulajdoni jogának megítélése iránt | pert inditott. — Ez a keresetétől elmozdított felperes fe- | lebbezése folytán a kir. táblára felmenvén, általa hivatal­ból észlelt semmiségi eset alapján a Semmitőszékhez fel­terjesztetett, azon okból, mert az első bíróság elmulasz­totta, az ismeretlen örökösöket hirlapilag megidéztetni s azokat ez uton a gondnoki kinevezésről értesíteni, mi a 297. §. 1. p. alá esik. (1871. nov. 22. — 41928. sz.) A Semmitőszék azon értesítéssel küldötte vissza ezen pert : „miként azon körülmény, hogy az ismeretlen örö­kösök hirlapilag meg nem idéztettek, s a gondnoki kine­vezésről nem is értesítettek, a perr. 297. §. 1. p. alá von­ható semm. esetnek n'tn tekinthető azért : „mert a perr. 64. 268. és 269. §. szerint kétséget nem szenvedhet, hogy a keresetlevélben alperes vezeték és keresztneve mindig kiteendő, s ügygondnokot csak oly alperes részére lehet rendelni, kinek tartózkodási helye ismeretlen, vagy a kinek külföldön való tartózkodása miatt a keresetlevél kellő időben nem kézbesittethetett; szintén hasonló esetekben levén helye annak is, hogy al­peres hírlapi hirdetmény által idéztessék; „a jelen esetben azonban felperes néhai Szalay Ju­liánná ismeretlen örököseit meg nem nevezte, s azért je­len esetben a másodrendű alpereseknek nem tartóz­kodási helye, hanem személye ismeretlen — mely esetről a perrend nem rendelkezvén — az első bí­róság a hírlapi hirdetmény s a gondnoki kinevezésről való tudósítás mellőzése által annál kevésbbé követett el sem­miséget, minthogy felperest keresetetői épen azért moz­dította el, mivel be nem bizonyította, hogy kik legyenek Mészáros Andrásnak és Szalay Julinak örökösei — az első biróság Ítéletéből tehát 2 odr. alperesekre nézve jog­sérelem nem származván, az ítélet megsemmisítésének szük­sége nem forog fenn." (1872. jan. 23. — 15946. sz. a.) Törvény a megszüntetett urbériség fenmaradt jog- s bir­tokviszonyai rendezéséről. (Folytatás.) 64. §. A mennyiben urbériség vagy majorság czimén 1862 évi decz. végéig kereset be nem adatott : az ily kereset többé meg nem indítható és a birtok a birtokos tulajdonává válik. Az 1848. évi január Íjén létezett birtok mellett az érvenyes jogczim vélelmezendő s ennélfogva a bizonyítás terhe azt illeti, a ki a tulajdonjogot a birtokos irányában követeli. 65. §. A székelyföldi urbériségek tárgyában a következők rendeltetnek : 1) Úrbéri természetű birtoknak tekintendő, — s országos megváltás tárgyát képezi a székelyföldön a kolozsvári 1846 — 47. évi 3. t. czikk 1. §-a alapján mindazon telek és föld, a mely az 1819 — 20. évi (Cziráky-féle) országos összeírás alkalmával adózó és szolgáló ember birtokában találtatván, mint urbe'ri természetű birtok a most érintett összeírásba beiktatva lett s a melytől az úrbéres azóta 1848, évig országos adót fizetni s földesúri szolgál­mányokat teljesíteni tartozott. Az ily birtok majorsági birtok, vagy székely örökség czi­mén többé meg nem támadható, hanem a volt úrbéres öröktulaj­donává vált. 2) Minden oly^birtok, a mely az 1819—20. évi országos úr­béri összeírásba fölvéve lett, úrbéri természetűnek vélelmezendő mindaddig, a mig be nem bizonyittatik : hogy az 1819 — 20. évi összeírás óta 1848. július 1 ig, vagy bírósági itélet, vagy illetékes politikai hatóság határozata, vagy elvégre az érdekelt felek jog­érvényes egyezkedése, úgymint : időleges kötések, zálog, ha­szonbéri, szegődményi, vagy más tisztán magánjogi szerződés ál­tal urbori természetét elvesztette. Arra nézve, hogy valamely, az 1819 — 20. évi országos úr­béri Összeírásban foglalt úrbéri birtok úrbéri természetét később elvesztette s majorsági birtokká vált: a bizonyítás terhe azt illeti, a ki a tulajdonjogot ez alapon követeli. 3) Ugyanezen jogvélelem kedvezménye kiterjed azon birto­kokra is, a melyek az urb. megszüntető törvény keletkeztekor va­lamely adózó és szolgáló ember kezein voltak, a mig nem igazol­tatik : hogy azok az 1819—20. évi országos úrbéri összeírásban nem foglaltatnak s tiszta majorság természetével bíró székely­örökséget képeznek, vagy : hogy habár az 1819—20. évi úrbéri összeírásba bevezettettek is, de azóta úrbéri természetüket elvesz­tették. A bizonyítékot ily esetben szintén azon fél tartozik előlli­tani, a mely azt állítja, hogy a keresetbe vont birtok nem úrbéri természetű. Az urbériség vagy székely-örökség czimén a kereset többé meg nem indítható, ha az 1870. jan. 1 jén be nem adatott; és ily esetben a birtok a birtokos tulajdonává válik. Azon birtokosok azonban, kik országos kárpótlás iránti igé­nyüket kellő időben bejelentették, de azzal egészben vagy részben elutasitattak : a kárpótolt birtok iránti keresetüket, az elutasitó határozat kézbesítésétől számított három hónap alatt az illetéke* úrbéri bíróságnál beadhatják. 66. §. A jelen törvény 2. és 3. §§-ainak határozatai az or­szág ezen részeiben is érvénynyel bírnak. (Folyt, köv.) — Komáromy Károly h. ügyvéd közel öt éven át becsülettel folytatott megyetörvényszéki bírói hivatala az uj bírósági rendszer életbeléptével megszűnvén : az 1867. óv tavaszán ideiglenesen elhagyott ügyvédi pályá­jára visszatért; e pályán óhajtván jogtudományát s birói működése által gyarapított szakismereteit a pörlekedő s igazságszolgáltatást váró közönség éidekében s javára ér­tékesitni. — Ügyvédi irodája van Derecskén (Biharban) 1100. sz. alatti saját házában. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Alegjelen e lap heteriint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra. Pesten, 1872. Nyomatott Kocsi Sándor saját uyomdájábíin, hal piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.

Next

/
Thumbnails
Contents