Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 24. szám - Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához. 5. [r.]

94 tanács előtt az eladás bevallandó volt, mert magán ok­mány alatti eladás csak időrei eladásnak, zálognak tekin­tetett. — Mi különbség itt már most a közjegyzői intéz­mény és az emiitett javaslat közt? Lényegben semmi. Az alakban egyedül az, bogy a felek előbb talán távol a megye székhelyén a collegium előtt jelentek meg, most pedig egyes a kerületben lakó személy előtt jelennének meg; mig mindkettőnek — a collegiumnak épen ugy, mint a közjegy zőséget gyakorló egyes személynek ugyanazon czélja, bivatása és rendel­tetése van. Miután eddig egész általánosságban szól­tunk a telekkönyvről, szabadjon most a részletekbe bocsátkoznunk, azon részletekbe, melyek által az eddigi telekkönyvi szabályrendeletet szerény nézetünk szerint tökéletesbiteni lehetne. Szándékunk azon rendben haladni, mint maga a te­lekkönyvi szabályrendelet van szerkesztve, és igy meg­tenni az egyes fejezetek és szakaszokrai észrevételeinket csak utólagosan megérintendők azt, mit újonnan javas­latba hozni feladatunk. Sok ujat nem mondhatunk, mert előttünk többen és igen avatottan szóltak már e tárgyhoz, hanem azok, miket előadandok, oly adatok és tapasztalatok, melyeket részint hazánkban 20 évi egész odaadással a te­lekkkönyv szerkesztése, vezetése, valamint ilynemű bíráskodás k örü I, részint a hazán kívül külföldön gyűjtöttem. Az érintetlen maradt részek az ideigl. törv. szabályok pótlásaival — kivéve a majd külön kijelelendőket — he­lyeselteknek tekintendők. liegföbb itélöszeki döntvény. Az egyes községi lakosok jogsérelme CbirlokMboritások­nál) az egész község jogsérelmét nem képezvén, ily jogsérelmek tekintetéből, a községi elöjáró mint ilyen nincs hivatva a köz­ségnek bíróság előtti képviselésére. A községi bírónak mint elöljárónak ily esetekben nincs (84. §.) kereseti joga. Roumaier Ferencz Tolna mezóváros fő­bírája, mint ezen mezőváros közönségének képviselője — báró S i n a S i m o n tolnai uradalma ellen 1871. év júniusban a dunaföldvári főszolgabiróság előtt sommás visszahelyezési pert indított, a Tolna határában fekvő kisszigeti tóban addig a lakosság által ingyen és szabadon gyakorlott kenderáztatási használatba való visszahelyeztetés iránt. Előadta felp. keresetében, mikép azon tóbani kender­áztatást a lakosság már ember emlékezet óta folyvástsza­badon gyakorolta, és 1870. julius-augustus havában abban jogtalanul s tettleg megháborittatott — midöo az ura­dalmi tisztség több tolnai lakosnak, u m. Meier András­nak, Eser Jánosnak és Scháíler Györgynek az áztatást megtiltotta, beáztatott kender csomagjaikat tettleg kihá­nyatta, sőt utóbb az uradalmi állítólagos joga kizáróla­gosságának tanuságául tőlük egyenkint 10 kr. dijat is szedett be. — Minthogy pedig ezen kenderáztatási, szárí­tási használatot a felmutatott bizonyítékok szerint a la­kosság 32 éven tul díjmentesen gyakorolta, abba a bíró­ság által azt visszahelyeztetni kéri. Alperes uradalom részéről az ellenbeszédben az vi­tattatik, hogy Rosniaiernak nincs felperessége akár saját személyében, akár városa nevében; mert ő személyében erőszakkal nem érintetett — a városi közönségtől, vagy a felemiitett 3 egyéntől pedig megbízást nem mutatott elő. — Azon 3 lakos, kiktől 10 kr. díj követeltetett, de nem erőszakoltatott, a perben meg nem jelentek, nem sze­repelnek. Tagadja, hogy a lakosságnak a kisszigeti tóhoz valami joga lenne, mert az az uradalom telekkönyvezett tulajdonát képezi. Az, hogy az uradalom évtizedekig ke­gyességből elnézte, hogy a lakosság ott kenderáztatást gyakorolhasson, távolról sem adóit jogot a város fóbirá­jának arra, hogy a lakosság részére jogközösséget köve­telhessen. — Az uradalomnak szabadságában állt az en­gedélyezett használatot korlátolni, vagy azért ad recogni­tionem juris dominalis — hizonyos dijt követelni. Hogy pedig az uradalom azt továbbra megszüntette, néhány la­kosnak tulajdonítandó, kik az uradalom kegyével vissza­éltek, midőn kiáztatott kenderüket az uraság szántóföld­jeire kezdették kiteregetni. Ezt nem tűrhetvén, uri joga elismeréséül kénytelen volt dijakat követelni. — A tó az uradalom tulajdonát képezvén, ha jogánál fogva azt egyszer lecsapoltatja, s kaszálóvá alakittatja — hol fog­nak akkor a lakosok kendert áztatni? A felmutatott bi­zonyítékok elvetendők, mert az egyik (A.) a város érdekelt lakosaitól származik, kik pedig a város ügyében nem ta­núskodhatnak; a másikat (B.) azért, mivel nem tagadta­tik, hogy eddig megengedtetett a lako-ságnak a kender áztatás, — de ebből az jogot nem képezhet. Különben a visszahelyezésnek fő .kelléke a violenta eiectio, nem is iga­zoltatott. Felperes válaszában előadja, mikép a főbiró nem maga személyében, hanem mint a város képviselője annak ne­vében lépett fel, mire a perr. 84. §. által feljogosittatott. — Arra, hogy a kereseti tényállás nem az egész közön­ség, hanem csak a 3 nevezett egyén jogát és sérelmét érintené, azt feleli,hogy az meg van czáfolva a közönség által 32 éven tul gyakorolt haszonélvezeti jog fogalma által. Ki­mutattatott (A. B. alatt), hogy a város a kenderáztatást emberemlékezettől szabadon gyakorolta, alperes uradalom azt maga is beismerte. Ezen haszonélvezeti jog ellen egye­sek irányában elkövetett jogsérelem tehát az egész kö­zönség jogát érintette. És azért ha az egyesek elnéznék is, a városi elöljáróság kötelessége az ellen fellépni, ne­hogy az uradalom magának idővel joggyakorlatot igé­nyeljen, az egész község jogsérelmére. — Az 1802. 22. t. czikk folytán a község kenderáztatási használatában jövőre is fentartandó. — És a 32 évet haladó jogélvezet a községnek elévülés jogezimen is elvitázhatlan jogezimet biztosit. Az, mintha nevezett 3 egyén az áztatási dijat ön­ként fizették volna, megezáfoltatik alperes azon beisme­résével, hogy azok kenderét a vízből kihányatta, s az áztatást jövőre mindenkinek megtiltotta. A 10 kr. dij le­fizetése tehát nem tekinthető önkénytesnek. — Az állító­lagos uri kegyre nézve megjegyeztetik, hogy a vizekhezi jog nem tartozik feltétlenül az uri jogokhoz. Az egyes bíróság következő Ítéletet hozott : „Rosmaier F. városi bíró ez ügybeui felperessége megalapittatik s a lakosság a kisszigeti tóban eddig is in-

Next

/
Thumbnails
Contents