Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 3. szám - Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához 1. [r.]

Pest. 1872. kedden január 9. 3. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Debreczeni, eperjesi és temesvári ügy védegylet közlönye. Tartalom. Eszmék a tkönyvL rendszer reformjához.— Legf. itélöszéki döntv. — Semm. döntv. — Törvényczikk a bir. végrehajtókról Eszmék a telekkönyvi rendszer reformjához. (Kopp Ferenoz jbiró úrtól.) I. A telekkönyv napjainkban azon jogi intézmény, mely az előbbi politikai korszaknak talán egyedüli —de kétségtelenül leiette üdvös öröksége. Ha ez az igényeknek ugyan nem egészen felelt meg, mégis be kell vallanunk, hogy jó hatással volt, s csak rajtunk a sor a hézagokat — a nélkül, hogy a tárgy lényegét raegtámadnók — haladottságunkhoz, a kor és tett tapasztalat igényeihez képest kipótolni és mindent megkísérteni, hogy ezen intézményt a lehetőségig hasznosíthassuk. Ily nagyobb mérvű müvek máshol azon czélból készülnek, hogy a meglevő' világosabban elóadassék, — jobb szervezetbe foglaltassék. — Nálunk ez nem lehetett igy, mert saját jogi életünk nélkülözte ezen támpontot, s igy kényszerülve vagyunk a szomszédban jogi anyagot kölcsön kérni. Ily kölcsön kétféle; az egyik : ha azt a maga eredetiségében átvesszük, — a másik pedig : ha az eszmét átvesszük, de azt viszonyainkhoz idomítjuk. Az 1855-iki december 15-kén kelt telekkönyvi rendelet az ezen nemű müvek közt meglehetősen a kor színvonalán áll, s nem igen lehetett volna hamarjában jobbat készíteni, — sőt a szerencsésb helyzetnél fogva előrehaladottabb külföld ebbeli termékeit alig lehetett volna jobban viszonyainkra alkalmazni. Az a divatozó telekkönyvi rendszerektől különösen általánossága által tűnik ki. — Míg t. i. a franczia egyedül az egyes ügyletek esetenkénti jegyzékezését a töménytelen kiváltságos zálogjogok hallgatag kíséretében kívánja, — mig az angol nem egyéb, mint netán szükségbeni összeírás, körülbelül mint azt az 1840. XXI. t. cz. előírja; mig a német államokban az egyik technicai complicitasból idomtalan, nehézkes és drága, a másik pedig nem egyéb, mint záloglevelekké vált ingatlanokból áll, és tulnjdonképen telekkönyvi intézménynek alig állítható; addig a behozott osztrák rendszer a telekkönyvi fogalom mindkét kellékét kellő szabatossággal magában foglalja, és meglehetős egységes mii. — E szerint alapját használhatjuk, de azért kötelességünk e téren való tapasztalataink segélyével a röviden ismertetett elvek czélszerü felhasználásával, a mindegyikében foglalt hiányok kiküszöbölésével azt oly módon tökéletesbiteni, a mint viszonyaink és az intézmény fontossága kívánja. Az első kellék, hogy a telekkönyvi rendszer alapelvei a polgári törvény alapelvein nyugodjanak. — További kelléke az alak, mert egy jo<;i intézménynél sem oly lényeges az alak, mint a telekkönyvnél. A hibás vagy hiányos felszerelés azt előbb vagy utóbb nehezen kezelhetővé vagy épen tökéletesen használhatlanná, talán a szakemberre is, de még inkább a laicusra érthetlenné teszi. — És épen azért szükséges kellék tovább, hogy a telekk. kezeléséhez próbált becsületességü emberek, és tapasztalt vezető hivatalnokok alkalmaztassanak. Mert — sajnos! van elég példa, hogy a telekkönyvnél oly egyének alkalmaztattak, és olyanok vállalkoztak, kiknek erről annyi fogalma volt, mint a hajdúnak a harangöntéshez, kik a legjobb tkönyvet az ellenkezővé, ezen hitelintézetet hitelnélkülivé tették. Továbbá még két tekintetben mutatkozik szükség; t. i. az egyik rendszerben az irány nyilvános természetű, mely abból áll, hogy a birtoklap (A) alapján a telekadó is világlatban tartható lehessen, miáltal az eddigi világlatbani tartásból eredett munka és költség megtakarittatnék, s maga a világlatban tartás is biztosabban keresztülvihető lenne. — De más körülmény is van ezzel összeköttetésben, t. i. jelenleg a telekadó czéljából történt változások világlatban tartása a telekkönyvtől függetlenül történtek, mert az adóztatási más és a hiteltelekkönyvben más részek fordulnak elő; — ez más, amaz más hatóság kezeiben van, minek az a következménye, hogy az adóztatási telekkönyvben sok oly birtokos fordul elő, kik a telekkönyv szerint nem tulajdonosok. — Ezen ellentét két ily fontos államintézményben nagy hátrány; ennélfogva felmérés, ennek alapján állandó kataster és ennek alapján a telekkönyvek készítése, a készültek kiegészítése — az első teendők közé tartoznék. A második irány magán természetű. Ez képezi a birtokváltozási és terhek lapjainak elmellőzhetlen alapját, különben e nélkül a könnyű, olcsó, biztos és gyors hitel — mint ezt a jelen szükségletei kívánják — csak képzelet marad. Szükséges a telekkönyvből a bekebelezett követelnek behajthatóságát, a birtoknak területét tudni; mi csak ugy érhető el, ha ott a birtok osztályozása, kiterjedés, fekvés és tiszta jövedelem bejegyezve van, — mi által a telekkönyvnek biztos tárgyilagos alapja lesz. — A jelenlegi birtoklap még az illető részlet osztályával és annak tiszta jövedelmével volna pótlandó; — önkényt értetődvén, hogy a telki szolgalmak és gyökerezett iparjogek szinte e lapon jelölendók ki, és pedig az előbbiek mind az uralgó, mind szolgáló jószág birtoklapján. — Ily alakban a birtoklap oly tökélyt érne el, mint a mi rendeltetése folytán szükséges. (Folyt, köv.) a