Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 17. szám - Az országbirói értekezlet VII. R. 1. §. d pontja. (Vége)

67 seig a földbirtokosoknak a kőszénre vonatkozó tulajdon jogai sértetlenül fenn fognak tartatni, s a netalán alkotandó rendszabályok az eddig érvényben volt törvények és szabályrendeletek alapján szerzett jogokra visszaható erővel kiterjesztetni nem fognak. Semniiíőszóki döntvények. A perrend szabályai nem engedik meg, hogy a zárlat elrendelése folytán megindítandó perre nézve, elléröleg a rendes bírói illetőségtől csupán a zárlat elrendelése alapján, azon bíróság váljék illetékessé, mely a zárlatot elrendelte. Idegenek magyar bíróságok előtt csak itteni rendes szállásuk, vagy ingatlan birtoklásuk esetében perelhetők be. Kohn L. testvérek — a bécsi c s. k i r. szabadalmazott kereskedelmi bank, és Fischel József (bécsi lakos) mint bukott Leinkauf-Vágner czég csődtömegének gondnoka ellen. Zala metTye területén fekvő szentiványi vasút állomáson lerakott 400 mázsa búzára, mi nevezett alperesek számára Bécsbe volt szállítandó, Zala megye tszékénél zárlatot eszközöltettek ki. Ennek következtében felperesek nevezett bécsi lakokosok ellen azon lezárolt búzára nézve a tulajdoni s rendelkezési jog birói megalapítása végett Zalamegye tszéke előtt rendes pert indítottak. Tárgyaláskor alperesek illetőségi kifogást tettek, mert jelen személyes keresetben a perr. 31. §. szerint ellenük személyes, tehát mint bécsi lakosok ellen, a bécsi biróság előtt lett volna a per megindítandó; — Leinkauf Vágnerre nézve különösen a bécsi csődbíróságnál, mert csődjük még 1871. július 17-kén, tehát a zárlat előtt elrendeltetett. — Felperesek az illetőséget megalapittatni kérik, mert a peres buza Zala megyei tszék hatáskörébe eső szentiványi állomáson fekszik, s arra nézve a zárlatot is ezen tszék rendeltééi; a kereset tárgya pedig 300 frt értéket meghalad. Annál inkább, mert ha személyes keresetnek tekintetnék ie, a beperelt okiratok tanúsítják, hogy a kötelezettség teljesítése helyéül SzentIván tüzetett ki; — tehát a 35. §-ként a zalai tszék arra nézve illetékes. A bécsi csődbíróságnak illetősége pedig Magyarországban létező vagyonra ki nem terjed. A törvényszék 1871. nov. 30. — 5677. sz. alatt kelt végzésével illetőségét megalapította, minthogy a perr. 325. §. szerint a zárlati kérelem a per megindítása előtt, a zárlati tárgyra nézve illetékes birósághoz beadandó; — a Szent-Ivánon fekvő búzára — tehát a zárlati tárgyra nézve pedig ezen tszék illetékessége tagadhatatlan, mert a tárgy ezen tszék területén fekszik s 300 frt értéket meghalad; ennélfogva a zárlat tárgyára nézve illeté' es biróság tekintendő illetékesnek az arra vonatkozó tulajdonjogi kereset megbirálására s birói eldöntésére is. És ha személyes kereset lenne is, miuián a tárgy holléte, fekvése ezen tszék illetőségét idézi elő, a perr. 49. §. értelmében felperes több egyenlően illetékes biróság közt választhatván, ekkép e megye tszéke hivatott ezen perbeli eljárásra. Ez ellvn alperesek semm. panaszszal éltek, vitatva : hogy jelen kereset tárgyát ingóság képezvén, az kétségtelenül személyes kereset; hogy e szerint a csupán el nem szállithatás miatt Szent-Ivánon maradt búzakészlet iránt, a zalai tszék nem lehetett illetékes, mint a zárlat el rendéj lése, ugy a tulajdonjog megbirálására sem! A Semmitőszék a neheztelt végzést a perr. 297. §. 4. p. alapján megsemmisítette; „mert a perr. 325. §-a megengedi ugyan, hogy a zárlat a per megindítása előtt azon biróság által is elrendeltessék, mely a zárlat tárgyára nézve illetékes; a perrend azonban oly rendelkezést sehol sem tartalmaz, mely szerint a rendes illetőségtől eltérőleg, — a zárlat folytán megindítandó perre nézve azon biróság válnék illetékessé, a mely a zárlatot elrendelte; „az eijáró tszék tehát ennélfogva az idegen alperesek irányában s ingatlan birtokra nem intézett keresetre nézve birói illetőségét helytelenül alapitdtta meg." (1872. jan. 9. — 15899. sz. a.) A házassági váló per befejezéséig követelt női tartás és gyermeki élelmezés ideiglenes meghatározása iránti keresetek, nem a törvényszék, — hanem egyes biróság illetősége alá tartoznak. Gyepes Juliánná — Kecskés János ellen Békésmegye illető szolgabirósága előtt sommás keresetet indított, s ajátés gyermekei tartását a folyamatban lévő válóper befejezéséig illető dij megfizetése iránt. Tárgyaláskor alperes illetőségi kifogást tett, mert a házastárs s gyermektartás iránti birói határozathozatal a tszék illetőségébe tartozik. Az egyes biróság az illetőségi kifogást elvetette és érdemleges ítéletével alperest elmarasztalta. Alperes az első ellen semm. panaszszal ólt. A Semmitőszék azt elvetette; „mert jelen perrel nem a házassági elválásból keletkező, és a perr. 22. 36. §§ értelmében tszéki illetőség alá tartozó per tárgya, — hanem csak a válóper befejezéséig női tartás s gyermeki élelmezés ideiglenes meghatározása kerestetik — ezek pedig a perr. 93. §. c) pontja szerint sommás eljárás alá tartozván, az eljáró biróság szabályszerűen vetette el alperes illetékesség elleni kifogását." (1871. dec. 27. - 15996. sz. a.) Nem képez semmiségi esetet, ha az idéző végzés tartalma, a magyar nyelvet nem biró egyéneknek meg nem magyaráztatik. Klein Adolf — Zsivánovics P, pancsovai lakos ellen Pest belvárosi egyes bírósága előtt 219 frt 89 kr. s járulékai iránt pert indítván, de a tárgyalásra alperes meg nem jelenvén, 1871. okt. 12. — 25754 sz. Ítélettel alperes elmarasztaltatott. Ez ellen beadott alperesi semm. panaszban az fejtegettetik, hogy alperes a magyar nyelvet nem bírván, ennek daczára neki az idéző végzés a 262. §. rendelete mellőzésével meg nem magyaráztatott — s igy a megidéztetés czélja előtte ismeretlen maradt; de különben is ellene mint pancsovai bikos ellen a 35. §. nem lett volna alkalmazható. A Semmitőszék azt elvetette; „mert panaszló a kézbesitési vevényen és a meghatalmazáson előforduló aláírásai szerint Írástudó lévén ; , miután a perreud 262. §. szerint, a végzés tartalmát csak 17*