Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 17. szám - Az országbirói értekezlet VII. R. 1. §. d pontja. (Vége)

68 az írástudatlanoknak kell megmagyarázni, abban, hogy a magyarázat elmaradt, semm. ok nem foglaltatik; „s mert panaszló a bíróság vélt illetéktelensége miatt a perr. 97. §-ban meghatározott helyen s időben kifogást nem emelt; ennélfogva az a perr. 51. §. értelmében illetékessé vált, tekintve, miszerint jelen ügyben a 8. és 53. kivételes esetei nem forognak fenn." (1872. jan. 11. — 15274. sz. a.) A hitközségi adózások behajlása iránti keresetek, a közigazgatási hatóságok mellőzésével azonnal a bíróságok elölt folyamatba nem tehetők. Nyitra-párutczai, ministeri engedély mellett kivált, illetőleg ujonan alakult orthodox izraelita hitközség, képviselve pénztárnoka Friedlánder S. által — Tausig Dávid azon hitközség tagja ellen — 16 frt hitközségi adóhátralék megfizetése i r á nt Nyitra alváros egyes bírósága előtt pert indított. Tárgyaláskor alperes illetőségi kifogást tett' minthogy a hitközségi adók behajtása politikai, közigazg. hatóságok körébe tartozik. — Erre felperes azt válaszolá, hogy törvényeink szerint politikai hatóságok elébe csak az állami adók s pótlékaik behajtása soroltatott — ellenben a községi testületek kebelében a tagok közt megalapított adók, vagy inkább közszükségi adakozások peruton behajtandók. Az egyes bíróság 1871. nov. 13. — 1522. sz. végzéssel illetőségét megalapította, tekintve, miszerint törvényeink értelmében csakis az állami s azok természetét osztó egyéb politikai községi adók hajtatnak be közigazgatási uton, jelen per tárgya pedig a tulajdonképeni adó természetével nem bír s inkább csak adakozási járuléknak tekintendő." — És ennek folytán nov. 18. 1559. szám alatti Ítélettel alperest a keresetben elmarasztalta. A'peres se m. p a n as zs z a 1 élt. A Semmitőszék annak helyt adva, az első bir. illetőséget megalapító végzést — az Ítélet s egész eljárást 297. §. 4. p. alapján megsemmisítette s felperesnek a keresetet visszaadatni rendelte; „mert azon kérdés eldöntése, váljon alperes felperesi hitközségnek adó fejében tartozik e és mennyit fizetni? — első sorban a közigazgatósági hatóság mellőzésével helytelenül lett a bíróság előtt azonnal folyamatba téve, s ugyanaz ez ügyben illetőségét alperes kifogása ellenére helytelenül alapitotta meg." (1872. január 10. — 15697. sz. a.) | Törvény a megszüntetett urbériség fenmaradt jog s birtokviszonyai rendezéséről. (Kitúrd. 1871. dee. 24.) (Folytatás.) IIT. Fejezet. Foglalások. 10. §. Az úrbéri állománynak a földesúri magánbirtokból vagy közösekből foglalás által keletkezett minden nagyobbitása, nemkülönben annak a volt földesuraság által tett foglalásból származó kevesbite'se ott, a hol az úrbéri rendezés még meg nem történt, vagy a közösség a legelőre, erdőre vagy nádasra nézve a volt földesúr s a volt úrbéresek közt még fennáll : az eddigi törvények szerint itéiendő meg. azonban a következő korlátok közt : a) az 1820. évi január 1 ig fenállott békés birtok se egyik, se másik részéről meg nem támadható ; b) az 1820. évi január 1. óta 1859. év végéig történt foglalások iránti kereset csak azon esetben érvényesíthető : ha ezen kereset akár külön per utján, akár pedig együttlegesen az úrbéri rendbeszedési, legelő vagy erdő-elkülönzési perrel már 1859. évi dec. 3l-ig megindiitatott; c) mind az 1859. év végéig tett foglalások iránti kereset, — a mennyiben ennek az a) és b) pontok értelmében helye van, — mind pedig az 1859. évi dec. 31. óta történt ujabb foglalásokra vonetkozó kereset összefoglalandó a már folyamatban levő úrbéri rendbeszedési s illelőlag a legelő vagy erdő-elkülönzési perrel, a mennyiben ez utóbbi már megindittatott vagy ezentúl a jelen törvény alapján fogna megindittatni, s ezzel együttlegesen jön tárgyalás és birói eldöntés alá. 11. §. A mint az úrbéri rendbeszedés végbement s a volt földesúr és a volt úrbéresek közt a közösség a legelőre, erdőre s nádasra nézve megszűnt : a foglalások iránti kereset a magánjogi törvények hatálya alá esik. 12. §. A jelen törvény 10. § ában érintett és a volt jobbágyoknál maradt foglalások se a maradványföldek, se az irtások közé nem sorozhatók, és azok után legelő vagy erdő-illetmény nem jár. 13. §. A 10. §-ban megtámadhatatlanoknak kimondott foglalásokért semmi kárpótlás nem jár. IV. Fejezet. Maradványföldek. 14. §. Azon földek, a melyeket a volt jobbágyok az úrbéri állománynak akár az úrbéri táblában foglalt, akár későbbi rendbeszedés alkalmával megállapított mérvén fölül birnak, a mennyiben se foglalásnak, se irtványnynak, se pusztateleknek, se bérföldnek (censualis föld) vagy haszonbéri birtoknak nem tekinthetők, s a melyekből az 1848. évig fennállott törvények szerint a volt földesúr uj telkeket tartozott volna alakítani : úrbéri maradványföldeket képeznek. Ezen földek a volt földesuraknak járandó birtokolok állal fizetendő kárpótlás mellett a jelen birtokosoknál maradnak, a nélkül azonban, hogy a volt jobbágyoknak e birtoktöbblet után legelő és erdő-illetményre igényök volna. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra. Pesten, 1872. Nyomatott Kooai Sándor saját nyomdájában, hal-piacz és aldunasor sarkán, 9. sz. a.