Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 14. szám - Némely törvénykezési szabályokróli nézetek tisztázása

54 csódrendtartásnak szabályaitól, hanem eltér a csódrendtartásuak csupán azon részétől, inely az oszt. perrendtartásra vonatkozik, mert igy rendeli ugyanazon XIX. czikk 4-ik pontja : „Ahol ezen intézkedésekben, valamint az ezek által fenntartott korábbi törvények- és rendeletekben (tehát a csődrendtartásban is) akár az osztrák polgári perrendtartásra, akár az ideiglenes törvénykezési szabályokra történik hivatkozás : az 18G8. LIV. t. czikk határozatai alkalmazandók." így járnak el Erdélyben mind az ügyvédek, mind a bíróságok egyaránt. Még egy ötödik panasz jelent meg valahol, melyről szintén szólanom kell. Az ideiglenes törvénykezési szabályoknak a csődről szóló IV. része 6. §-a végén ez áll : „Hasonló elkülönített eljárást kell követni azon csód t ö m eg b e 1 i ingó vagyonra nézve, melyre egy vagy több hitelezőnek törvényes vagy szerződési zálogjoga van. Ebből némelyek azt következtetik, hogy minden zálogkérdés a bukottnak valamely ingó vagyona iránt a csődbíróság elé tartozik. Hol van ez megiiva? A föntebbi törvény csak azt mondja : azon csődtömegbeli ingó vagyonra nézve létező zálogjog. Kétségtelen, hogy a csődtömegbeli, azaz a csődtömeghez tartozó ingó vagyonra vonatkozó zálogra nézve azon törvény szerint kell eljárni. Úgyde számos esetben, midőn nincs az ingó vagj'on a csődtömegben, előbb még épen azon kérdés merül fel: a csődtömeghez tartozó-e, — vagy a csődtömegbe való-e valamely zálogjoggal terhelt ingó vagyon vagy sem, s ha oda tartozónak döntetik el, csak akkor lesz a föntebbi törvénynek értelme. Különösen kiveszi a törvény (1840. XXII. tcz. 4. §.) a csődeljárás alól a váltói zálogjogot; sőt a semmitőszék a váltójogi kedvezményt a perr. 377 §. alapján a köztörvényi bírói foglalásokra is kiterjesztette (1871.nov. 3-kán 12759. sz. a.) így jár el a legfőbb Ítélőszék is. Ezeket véltem némely megtámadásokra röviden elmondani. Nem a legfőbb ítélőszék védelmére, mely az én védésemre nem szorult, nem is a megtámadók ellenkező meggyőződésének eszközlésére, mert a mennyire az emberi természetet ismerem, erre alig van reményem, hanem a szakértő közönség előtt a tényállások felvilágosítására és a nézetek tisztázására. F. Seramitöszéki döntvények. A telekkönyvben kitüntetett kiskorúság oly telekkönyvi akadályt képez, melynek alapján a kiskorú ellen elrendelt végrehajtás zálogjogi bekebelezése megtagadandó. Grünwald-Kapperl Júlia — Major János és Kállay Lajos ellen N a g y-V árad egyes bírósága előtt pert kezdvén, 100 frt s járulékai iránt — alperesek elmarasztaltattak, s ellenük a végrehajtás az egyes bíróság által elrendeltetett. Az ennek folytán megkeresett telekk. törvényszék 1871. sept. 4. — 1845. sz. a. végzésével a végrehajtási zálogjog bekebelezését Major János telekkönyvezett ingatlanjára elrendelte, de felperes azon kérelmét, hogy azon zálogjog Kállay Lajos illetőségére is bekebeleztessék, visszautasította, azon okból, mert az atkönyvbe mint kiskorú van bejegyezve. Ezen végzés ellen felperes sem m. panaszszal élt; mivel tagadja felperes, hogy Kállay jelenben is kiskorú lenne, habár az a telekjegyzőkönyvbe fel van is jegyezve; de ha kiskorú lenne is, miután az eljáró bíróság által jogérvényesen elmarasztaltatott, ellene a végrehajtás elrendeltetett, s bekebelezése végett a telekk. tszék meg is kerestetett, ez mint végrehajtó közeg többé a megkeresés bírálatába nem bocsátkozhatott, hanem köteles lett volna annak eleget tenni, annál inkább, mert itt nem magán okirat, hanem a végrehajtási — tehát közokiratnak bekebelezéséről van szó. A Semmitőszék azt e Ive tette ; „mert alperes Kállay Lajosnak a telekjegyzőkben kitüntetett kiskorúsága, oly telekkönyvi akadályt képez, melynek törlése előtt az eljáró telekkönyvi törvényszék — alperes Kállay Lajos ellen hozott ítélet alapján elrendelt végrehajtás zálogjogi bekebelezésének megtagadása által a perr. 297. §. 1. és 18. pontja alá eső semmiséget nem követett el. (1871. dec. 28. — 15306. sz. a.) A felekezeli iskolák tanítóinak tandijaik behajlása iránti keresetek nem tartoznak azok közé, melyek a polgári bíróságok hatósága alól (8. §.) kivéve lennének. Tóth Ferencz falusi tanító — Cséry Lajos ellen Hont megye illető szolgabirója előtt keresetet indított, tanítói dijának behajtása végett, mi 2 mérő búzából, 10 itcze rozsból és 1 frt 8 kr. készpénzből állt. A tárgyaláskor 1871. okt. 24-kén alperes részéről senki sem jelenvén meg, az a biróság okt. 24. kelt ítéletével a kereset értelmében elmarasztaltatott. Alperes ezen nov. 26-áu kézbesített Ítélet ellen semm. panaszt adott be; mert a felekezeti iskolák tanítóinak dijai beszedése közigazgatási s nem bírósági útra tartozik; tehát a biróság a 297. §. 2. pontja alá eső semmiséget követett el, tehát felperes a 304. §. szerint már hivatalból is elutasítandó lett volna. Ehhez járul, mikép az ítélet oly későn kézbesittetett, mikép igazolással élnie nem lehetett. A Semmitőszék azt elvetette ; „mert jelen ügy nem tartozik azok közé, melyek a parrend 8. § a szerint a polgári bíróságok hatósága alá nem vonhatók ; s igy a perr. 297. §. 2. p. s a 304. §. alkalmazásának esete fenn nem forog ; „ezen felül alperes a 24-re kitűzőit tárgyalásra a kézbesítési iv szerint okt. 22-én megidézve lévén, meg nem jelents e miatt lett ügy vesztessé; de az idézés határidejének rövidsége miatt nem is,panaszoikodik, minthogy tthát e szerint a 116. §. rendeletének elégtétetett, a perr. 126. §. szerint semmiségi panasza alaptalan levén, azt elvetni kellett.* (1871. dec. 20. — 15702. sz. a.) Előjegyzés igazolásával összekapcsolt követelés behajtási ügy (44. §.) a telekkönyvi Iszék előtt indíttatván, s ellene kellő időben illetőségi kifogás nem tétetvén, az illetékessé vált. Ily igazolással kapcsolatos követelés behajtási ügyekben eltérés a rendes bírói illetőségtől meg van engedve. Viringer András tatai lakos — Tevesz Ferencz ellen 1863. mart. 3-kán zálogjogelőjegyzés igazolása s a követelés behajtása végett keresetet indított a Komárom megyei telekk. törvényszéknél. Az azon évi apr. 8-kán idézó