Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 12. szám - Ellenszavazat és különszavazat kérdéséhez

46 azt mutatja, hogy átalában az egész szervezetben a birói személyzet — mellőzve itt qualificatiójának vizsgálatát — nincs kellő arányban a bíráskodási teendőkhez, a törvénykezési ügyhalmazhoz. Ez veres fonálként húzódván keresztül az egész szervezeti művön — világos bizonyítékául szolgál annak, hogy a szervezési munkálat már alapjaiban hibás, rosz; hogy az nem rendszeres munka; s hogy az nem képez egyebet, mint elhamarkodott, kikapkodott férczmüvet, kontár foltozgatást. Ez elég legyen ezúttal szervezési eljárásunk,ugyszinte codificationalis és szervezési bizottságaink, közegeink jellemzésére is. A következmények előreláthatólag már az elősorolt tények folytán is nem lehetnek egyebek, mint az igazságszolgáltatási gyorsaság meghiúsítása,a magyar bíráskodás s bíróságok iránti bizalom ujabb csökkenése, a közhitelnek megingatása — és kiszámithatlan veszteségei. És mindez nem másért, minthogy a kormány a leghitványabb politikai dologgal is többet gondol, mint az állam életfeltételével, a jogbiztossággal s az igazságszolgáltatás magasztos érdekeivel; „nem másért, mint azért, mert a kormány nem pirul, oly ügyek élére, milyenek a birói kinevezések és szervezés, melyek az államszervezés s alakulási feladatok legnagyobb horderejű nemei közé tartoznak, s melyek a legmegpróbáltabb jellemű s képességű szakférfiakat igényelik — ezek vezetésére egy oly embert állítani, mint Csemegi! — és mert a törvényhozás legfontosabb, legnehezebb feladatára, a jogi codificatióra, folyvást a tudomány s fensőbb joggyakorlat terén oly ignotae quautitates alkalmaztatnak, mint Ökrös, Szilágyi stb. stb., kik — szájhősküdésüket kivéve — csak éretlenségük s szakképzetlenségük által tündökölnek. ^ EHeüszavázat és különszavázat kérdéséhez. Olchváry Elek ügyvéd úrtól (Kassán). E szaklap f. é. 6-ik számában Sztankovics Györgyúrtól az „Ellenszavazat és különszavazat" kérdésében egy czikk jelent meg, melyre igénytelen észrevételeimet megtenni már csak azért sem mulaszthatom el, mivel azon czikk utolsó pontjában egy oly eszme pendittetett meg, mely nézetem szerint egy részt az igazságszolgáltatás gyorsasága, másrészt a társas bíróság eszméjével homlokegyenest ellentétben áll, s azonfelül feleslegesnek is látszik. Mielőtt előadott észrevételeimet indokolnám, beismerem, hogy a/ ellen- és különszavazat közti különbségnek fejtegetése nézeteimmel találkozik ugyan,de azon fontosság és hatás, melyet a czikkiró a különszavazatnak tulajdonítani kíván, ellentétes véleményem miatt oly aggályt ébreszt bennem, miszerint e pont bővebb megvitatását elkerülhetlennek látom. Hátrányára lenne, mint mondám, az igazságszolgáltatás gyorsaságának, ha a társas bíróság illetékessége alatt lévő minden oly ügy, melynek előadása alkalmával a szavazó birák egyike különszavazatot adna, végleges eldöntés eló'tt, a mint azt czikkező óhajtja, a felsőbb bírósághoz lenne felterjesztendő; mivel ez által szabad tere nyílnék a különben is elég lassú rendes eljárás huzavonhatásának. Mert mig egyrészről azon fél, kinek a per késleltetése érdekében fekszik, annak befejezését saját, — törvény által engedett jogorvoslataival gátolhatja; ugy másrészt megeshetnék,— mit ugyan határozottan állítani nem akarok, — hogy a szavazó hirák egyikét saját ügyének megnyerné, ki is a nélkül, hogy törvénytelenséget követne el, közbevetett különszavazata által annak érdekét ez irányban előmozdíthatná. Ellentétben áll a hivatkozott czikk utolsó pontja a társas bíróság eszméjével is; mivel ezen bíróság határozat hozatalánál a szavazattöbbség dönt. Már p^dig, hahogy egyes különszavazatra az ügy felsőbb bírósághoz lenne felterjesztendő, — a szavazattöbbség ily esetben hatályát vesztené, s a társas bíróság czéljával ellenkezó'leg határozathozatalra egy ember is képes volna. Megengedném az ügy előbbi felterjesztését azon esetben, ha az ily értelembeni különszavazat többségre vergődnék, s ha a perrend az első bíróságnak az eljárás hivatalbóli kiegészítését tiltaná. Ez okból tehát feleslegesnek látom az ily felterjesztéseket, s elég garantiát találok az első bíróság ezen hatáskörében s abban, hogy egy per folyamát minden érdekelt fél szemmel kisérhetvén, a felmerült hiányok s elkövetett szabálytalanságok ellenében jogorvoslattal élhet. Nem indokolt azon vélemény sem, hogy az ügy némely esetben a semmitőszékhez hivatalból felterjesztendő, mert az első bíróság csak akkor terjesztheti az ügyet a semmitőszékhez, ha arra az ügy állása (p. o. illetékességi összeütközés), s nem a saját eljárása ad alkalmat. A mennyiben pedig az első bíróság által elkövetett s hivatalból semmiséget maga után vonó eseteket a felsőbb bíróság van hivatva észlelni, az előleges felterjesztést már csali ez okból is feleslegesnek találom, — mivel az első bíróság eljárása ellen magok a felek is élhetvén jogorvoslattal, a felsőbb bíróság az ügy felterjesztése alkalmával a semmiségi esetet ugy is felfedezheti. Hogy pedig a felek jogorvoslata azért szorittassék meg, hogy egy külünszavazat erőt nyerjen, ugy hiszem, maga czikkiró sem óhajtja. Ezen felül nagyon különös volna s az első bíróság önállását felette megingatná, ha minden ily különszavazat alkalmával a felsőbb bíróság véleményét kikérni kénytelenittetnék. Nézetem szerint oda jutnánk, hogy az első bíróság a felsőbb bíróság gyámsága alatt állna. Ezen indokok ösztönöztek arra, hogy nézeteimet e lap hasábjain közzétéve, szakférfiainkat arra kérjem, miszerint e valóban fontos kérdéshez hozzászólani s azt fontosságánál fogva bővebben megvitatni szíveskedjenek. Semmitőszéki döntvény. Ha alperes az alapper tárgyalásánál a bíróság illetősége ellen nem telt kifogást, ujitotl keresetlevelében az, alapperbeli illetőségei többé meg nem támadhatja. A kereset kijavítása a birói illetőség kérdésében nincs megengedve] valamint az sem, hogy a perujitási kereset igazolási kérelemmé álvállozlalhassék.