Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 102. szám

Pest, 1872. kedd decz. 31. 102. szám. Tizennegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, E számmal a f. évi előfizetési időszak lejárván, teljes bizalommal felkérjük előfizetőinket, hogy előfizetésük megújítása iránt mielőbb intézkedjenek, és elvtársainkat, hogy hatáskörükben lapunk terjesztésére közreműködni szíveskedjenek. — Az előfizetés ezentúl is hetenkint kétszeri megjelenéssel — egész évre 8 for. — félévre 4 for., negyedévre 2 for. Küldendő Pestre, Kalap-utcza 11. sz. 2-dik enu'let. Tartalom: Semmítőszéki döntvények. Seinitiitószeki döntvények. A Semmitőszék teljes tanácsülése s döntvénykönyvéből. A végrehajtási jog elévülési döntvényének vége. Továbbá azon nézet mellett, mely szerint a 3 évi elévülés alá (378 §.) csak a végreh. végzés vonható — harczolnak még a következő érvek is. A 378 §. értelmé­ben nem az itélet vagy egyesség, hanem csak a végre­hajtási végzés hatálya évül el. — Zársoraiban ugyanis világosan csak a végrehajtás megujitásáról rendelkezik, tehát f'eiuszi, hogy a végrehajtás már elrendeltetett, és csak teljesítése mulasztatott el, minthogy csak oly dol­gok megujitása képzelhető, melyek már léteztek, a nem létezettek csak uj szerzés tárgyai lehetnek. — Ha az czé­loztatott volna, hogy a végrehajtási elévülés az itélet jogérvényre emelkedésétől számitassék, akkor nem a végrehajtás, hanem az itélet megújítását tette volna nyer­tes fél kötelességévé; annál inkább, mert azáltal nem léte­sített volna uj intézményt, hanem visszaállította volna a régi magyar törvényt, mely szerint az 1 év alatt végre nem hajtott ítéletek megujitandók voltak. De végkép eloszlat minden kételyt a perr. 355 §-sa, mely a 378 §-sal természetes kapcsolatban áll: mivel mindkettő a bizonyos idő alatt nem szorgalmazott végre­hajtások foganatosítására — következőleg nem az elren­delésének kérelmezésére nézve alapított meg szabályokat. Köztük csak az a különbség, hogy a 355 §. három é^ tartamán belül — a 378 §. pedig ennél hosszabb idő alatt nem teljesített végrehajtások felelevenítéséről rendelke­zik. Valamint tehát a 355 §. az itélet keletkeztét tekin­teten kívül hagyja, csak a végreh. végzés kiadmányo­zását (354 § ) vévén zsinórmértékül; ugy a 378 §. sem vonatkozhatik egyébre, mint a végreh. végzésekre; te­kintve, hogy mindkettőben ugyanazon kitétel — a ,vég­rehajtás4 szó, sürgetése, megujitása használtatik. A 378 §. körüli kételyeket annak ezen szavai: ,az itélet vagy egyesség végrehajthatóvá vált' idézték elő, melyek a külföldi perrendtartásokból kölcsönöztettek. Ezekben azonbnn az ítéletek végrehajtási záradékkal vannak ellátva, s igya végrehajtás külön kérelmezésének nincs szüksége; s az ily Ítéletek végrehajthatóvá váltak­nak tekinthetők; mig perrendünk szerint az itélet magá­ban végrehajtás alapjául nem elegendő, hanem a bírónak a végrehajthatóságot külön végzéssel kell kimondania; tehát az itélet csak a végrehajtás kérelmezésére nyújt jogczimet. Törvényhozásunk tehát ,végrehajtható ítélet' alatt nem érthetett minden jogérvényes Ítéletet, hanem csak olyat,melynek foganatosítása már bíróilag elrendeltetett; miből folyik hogy csak az elrendelt végrehajtás évülhet el 3 év alatt, mig azon §. által a végrehajtás kérelmezési jog nem érintetvén, az a közönséges elévülési határidő alá esik. A mi illeti azon eseteket, melyekben a 378 §. a végre­hajtás megújítását engedi — itt az ellenfél kihallgatása szükséges, mert e nélkül a bíró nem határozhat a felett, hogy a törvényben kijelölt megujithatási feltételek létez­nek e? A 374 §. pedig nem alkalmazható, mert a marasz­talt fél részén okiratok lételét feltételezi; s annak alap­ján csak a foglalás után lehetne az eljárást megindítani — mi a 378 §. czéljával ellenkezik. Az ellenkező vélemény a 3 évi elévülést nem­csak a végreh. végzés hatályára, hanem az itélet végre­hajthatóságára is kiterjesztettnek tartja. Mert a perr. 378 §. világos kitételei minden magyarázatot feleslegessé tesznek, midőn abban határozottan áll: hogy „a végre­hajtási jog elévül 3 év alatt azon naptó! számítva, melyen a marasztaló itélet vagy peregyesség végrehajthatóvá vált;" — és a midőn meghatározza azon feltételeket, melyek mellett a végrehajtás 32 éven belül megújítható. Kétségtelen tehát, hogy az itélet vngy egyesség, mely a végrehajtási jogot adja, — és nem a végrehajtást ren­delő végzés évül el 3 év alatt, mely t. i kizárólag azon jogra alapitathatik, s mely megújítás esetében más nem is lehet, mint az előbbi végzésnek egyszerű ujabb kiad­mányozása. Az erre alkalmul szolgált egyik jogeset következő: A ménesi kincstári uradalom — Dáni Tódor s társai elleni perében alperesek (még 1850 jun. 18. kelt ítélettel) elmarasztatván, felperes részére a világosi volt főszolga­biróság által 1865 év máj. 29. — 455 sz. alatt 1038 for. erejéig a kielégítési végrehajtás elrendeltetett s fogana­tosítására Sorbán esküdt küldetett ki. — Ezen végre­hajtást azonban felperes több éven át nem érvényesítette; hanem 1872-ben újra folyamodott a végrehajtás elren­deléseért, a mulasztást azzal indokolván, hogy a kikül dött esküdt időközben más hivatalba lépvén, kiküldetését nem teljesíthette. 102

Next

/
Thumbnails
Contents