Törvényszéki csarnok, 1872 (14. évfolyam, 1-102. szám)

1872 / 102. szám

406 A világosi kir. jbiróság C év sept. 26. — 3834 sz. a. végzéssel kérelmét visszautasította; mert felperes végrehajtási joga a perr. 378 §. szerint elévült; minthogy a 3 évi határidő már rég letelt, és felperes nem igazolta sem azt, hogy a végrehajtás egyességileg alperesek kérelmére halasztatott el, sem azt, hogy az kielégítési alap hiányában mm eszközöltethetett. Ezen végzés ellen felperes semm- panasszal élt (f. év okt. 17-kénx mivel az elévülés csak a fél kértére mondható ki; mivel a végrehajtás alapjául szolgáló ítélet 1850ben1 hozatván; az elévülési idő is csak az akkori törvények szerint megítélendő; és a 378 §. a korábbi törvények alatt szerzett végrehajtási jogokra nincs visszaható erővel. A Semiuiiőszék annak helytadva, a megtámadott végzést a 297 §. 18. p. alapján megsemmisítette s a jbíróságot utasította, hogy a feleket az iránt, váljon a vég ehajtás megujitható-e — meghallgatván, ujabb határozatot hozzon; „mert a perr. 378 §. szerint nem az itéletbeli vagy egyességbeli jog évül el 3 év alatt azon naptól száraitva, melyen a marasztaló Ítélet vagy egyesség végrehajthatóvá vált; hanem egyedül azon végrehajtási jog évül el, mely azon bírósági határozatból származik, mi által az Ítélet vagy egyesség végrehajthatóvá vált; ezen bírósági határozat pedig a végrehajtási végzés; azonbau ennek elévülése sincs föltétlenül kimondva a törvényben, minthogy a 378§.megengedi, hogy azon esetekben, ha a végrehajtása ma* asztalt fél kérelmére egyességileg halasztatott el, vagy ha a végrehajtás kielégítési alap hiánya miatt nem volt eszközölhető', ezen esetekben a végrehajtás mindaddig megújítható, mig a per tárgya a polgári torvények szerint el nem évült; ily esetekben tehát, ha a végrehaj tató mindjárt végrehajtási kérelmében ki nem mutatja végrehajtás megújításának a törvényben kiszabott feltételeit (mely esetben a végrehajtási végzés megújítása azonnal megengedendő volna) a végrehajtási kérelmet, a hivatalból különben sem figyelembe vehető elévülés miatt, egyszerűen megtagadni nem lehet; hanem a végrehajtás megujirása kérdésében a feleket meghallgatni s azok meghallgatása után kell határozatot hozni. „A jelen esetben felperes még a perrend hatályba léptét megelőző 3 év előtt végrehajtási végzést nyervén, de azt nem foganatosíttatván, az általa beadott végrehajtási kérelmet, a végrehajtási végzés megujitása iránti kérelemnek kell tekinteni, melyet tehát a fenebbiek szerint egyszerűen megtagadni nem lehetett volna, miért is a megtámadott végzés megsemmisítendő volt." (1872 decemb. 10. — 14462 sz. a.) Hasonló értelemben határozott a Semmitőszék három más hasonló ügyben — a melyeket a ménesi kincstári uradalom és pedig Flore Lika s társai ellen 105 for. s járul, erejéig — Tudor István s társai ellen 3599 for. s jár. erejéig — és özv. Farkas Mihályné s társai ellen 119 for. iránt a világosi kir. járásbíróság előtt tett folyamatba. Mindhárom esetben ugyanazon fent emiitett elévülési eset látszatott fenforogni, a mennyiben a végrehajtás elrendelése óta mindenikénél már hosszasb idő folyt le A jbiróság ezekben is az elévülés fenlétét mondotta ki s ez alapon a végrehajtási kérelmet mindenikére nézve megtagadta. És felperes uradalom ezen végzések ellen is semm. panasszal élt. A Semmitőszék a már közlött plenáris elvi határozat, értelmében ezen végzéseket is megsemmisítette a 297 §. 18. p. alapján s a bíróságot szinte oda utasította, hogy a végrehajtás megujithatása iránt a feleket h.tllgassa meg. (1872 évi 14463 — 14464. — 14465 számok alatt.) Az igény kereset a perrendi. 467 %. világos rendelkezése szerint a végrehajtató, és végrehajtást szenvedő fél ellen együttesen levén intézendő, az egyedül a végrehajtató ellen intézett igénykereset nem tárgyalható, hanem kiigazítás végett visszaadandó — ellenkező eljárás a perrendt. 297. 1 pontjába ütköző hivatalból is figyelembe veendő semmiséget képez. Ezen a dec. 10-ki plenumban tárgyalt s eldöntött kérdés jogesete ez: Horváth István s társai mint felperesek — Tóth Anna mint végrehajtási foglaltató ellen a szombathelyi kir. járásbíróság előtt f. év június 22. igénykere-et°t indítottak. A járásbíróság f. év aug. 26. — 2810 sz. a. végzéssel felpereseket keresetükkel elutasított i; mert azonfelül, hogy jelen felperesek nem mint Rába György örökösei az örökség erejéig lettek elmarasztalva; az alapperben végrehajtást szenvedett feleket a perr. 467 §. ellenére perbe sem idéztették, és mert a lezálogolt tárgyak iránti tulajdonjogukat nem igazolták. Közbevetett felebbezés folytán, a kir. Tábla hivatalból észlelt semmiség alapján az ügyet a Semmitőszék elébe felterjesztette; mert felperesek igény-keresetüket a 467 §. ellenére csak a ''oglaltató ellen tevén folyamatba, és az eljáró biróság az igénypert szintén a végrehajtást szenvedettek meghallgatása nélkül tárgyalván le a pert, és ezt végzésileg érdemlegesen el is intézvén, ezen eljárással a 297 §. 1. pontjába ütköző semmiségi eset látszatik fenforogni. A Semmitőszék a 2810 sz. végzést, az egész első bírósági eljárással a 297 §. 1 p. alapján s a 304 §. alkalmazásával megsemmisítette; s a járásbíróságot utasította, hogy a keresetlevelet felperesnek kiigazítás végett viszszaadatván, további törvényszerű eljárást kövessen : „mert az igénykereset a perrend. 467 §. szerint a végrehajtató s egyszersmind a végrehajtást szenvedő" ellen is levén intézendő, s mindkettő beidézésével tárgyalandó, — az eljáró biróság a 297 §. 1. p. alá eső s a 304 §. szerint hivatalból is figyelembe veendő semmiséget követett el, midőn a helyett, hogy a hiányos keresetlevelet kiigazítás végett visszaadatta volna, aziránt tágyalást tartott s a tárgyalás folytán érdemlegesen határozott."(15l91. sz.) Felelős szerkesítfí ás kiadá-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. —Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 fr. negyedévre 2 frt. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: belváros, kalap-utcza 11-ik sz. a. 2-ik em. balra. gg3T A „Tartalom" a jövő 1873. évi i-sö számmal fog megknldetni. ^jjg Pe3tec, !X7-J. Nyomatott Kocsi Sándor saját nyomdájában, Sundor-u-cza, i3. sz- a.